#baba#anya

ADHD

Asperger-szindróma

B-vitamin

Brulamycin

CMV vírus

Crohn-betegség

Enterococcus

Fenistil

Gripe Water

Hirschsprung-kór

Kouriles emulzió

Leiden-mutáció

Maalox

Maltofer

Neo-panpur

Recklinghausen-kór

Smecta por

Staphylococcus

Streptococcus

Streptococcus pyogenes

Tamarin

Tobrex

UV szűrés

Vermox

abortusz

adottság

Összes címke »

Kérdések-válaszok

Visszaöklendezi az ételt

14 hónapos a kislányom! Mindig is macerás volt az etetése! Nem igazán eszi meg a darabosabb ételeket, még mindig pépesítem a kajáit! A boltit megeszi, meg a kiflit is elnyámmogja mostmár! A picivel nagyobb falatkát kap be( pl a kisujjamon a köröm, vagy még akkorát sem), öklendezni kezd és olyankor vissza is jön egy kevés kaja! Abszolút nem hajlandó rágni! Most jön 7dig foga! Normális ez ebben a korban? Nem kellene már rendesen ennie a vajaskenyeret meg hasonló ételeket! A visszaöklendezés ijeszt meg nagyon! A kislányom 77cm és
8650gramm!
Tisztelettel:
Némethné Hajni

Válasz

Kedves Hajni!

A szopizás vagy cumizás után a szilárd táplálkozás megtanulása nagyon komoly feladat egy kicsinek, és rengeteg türelmet igényel a szülőtől is. A fogak kibújása csak egy a rengeteg feltétel közül, aminek ahhoz kell teljesülnie, hogy a kicsi szilárd ételt biztonsággal tudjon enni. A nyelvének, rágóizmainak, garatjának meg kell tanulnia a falatot hatékonyan mozgatni ide-oda a szájüregében ahhoz, hogy megfelelően fel tudja aprítani és végül le is tudja nyelni. Emellett a kanál használata vagy az ennivaló kézzel megfogása, szájhoz ügyeskedése is nagyon komoly mozgási koordinációt – és épp emiatt rengeteg gyakorlást igényel. A szilárd ételek sokszor új ízeket, állagokat is jelentenek. A „táplálkozási mozgás” mellett a kicsiknek mást is gyakorolni kell: hogy mit éreznek akkor, amikor éhesek, milyen magatartássorral tudnak jóllakni és honnan tudják, hogy már jóllaktak. Ebben a folyamatban nem szabad „okosabbnak” lenni náluk: nem a szülő tudja megítélni, hogy mikor melyik ételből mennyire van szüksége a gyereknek, hanem ő maga kell, hogy megérezze, megtanulja az egyes „éhségfokokat” és ételadagokat.

Arról nem is beszélve, hogy ebben a nagyon intenzív fejlődési szakaszban a gyerekeknek rengeteg más feladata is van az evésen kívül. Fantasztikus mértékben ügyesedik mindenféle mozgásuk, járni tanulnak, egyre ügyesebben fognak meg tárgyakat. Figyelik és utánozzák a körülöttük levő világot, hangsorokat próbálgatnak, stb. Vannak időszakok, amikor ez, máskor az a tevékenység, gyakorlás kerül előtérbe – olyankor a többi szükségszerűen háttérbe szorul.

Nagyon fontos tehát, hogy ne szabjunk szigorú határokat ebben az időszakban, hogy ebben vagy abban a korban ezt vagy azt meg kell tudni csinálni a kicsinek – így nem kell elvárni tőle azt sem, hogy épp annyi vajaskenyeret tudjon megenni, amennyit más gyerek hét foggal. 

Leveléből úgy értem, hogy például a kiflit például ügyesen „elnyammogja”, gondolom a babakekszet, esetleg banánt, főtt almát is. Próbálja meg fokozatosan, lassan, egyre kevésbé „selymesre” pürésíteni az ételeket – és közben figyelni, hogy más téren (is) hogyan ügyesedik napról-napra a kislánya. Egészen biztos vagyok benne, hogy a védőnő, kislányát ismerve-látva jó tanácsokkal és megnyugtatással is segíteni tud majd.

Üdvözlettel,

X
EZT MÁR OLVASTAD?