Rendelő ›
Kérdések-válaszok
Második babáját tavaszra váró kismama vagyok ( a kislányom most 1,5 éves), és mivel az ő szoptatása teljes kudarcba fulladt, nagyon megörültem, amikor megtaláltam ezt a rovatot, hátha választ kapok a kérdéseimre, és nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint vele.
- A legfontosabb problémám, amiben eddig senki nem tudott segíteni, az, hogy az egyik mellemen, a mellbimbótól 1 -1,5cm-re van egy "második mellbimbóm" (orvos állapította meg, de sajnos nem emlékszem a szakszerű megnevezésre), ami több problémát is okozott. A baba nem tudta rendesen bekapni tőle a cicit, amitől egyrészt állandóan kisebesedett, másrészt pedig bekerült ugyan a szájába ez a 2. mellbimbó a normálissal együtt, de nem szívta belőle a tejet, ami erős fájdalmat okozott. Egy idő; után aztán ebben a mellemben sokkal kevesebb tej volt, mint a másikban, és nehezen is jött belőle, amit én akkor azzal magyaráztam, hogy fájdalomtól összeszorított fogakkal biztosan én tartom vissza. A másik mellemből egyébként remekül szopott a baba, egy darabig. Egy idő után azonban feladtam a "rossz" mellel való kínlódást, és abból a ciciből minden alkalommal lefejtem a tejet (érdekes módon ez egyáltalán nem okozott fájdalmat), és cumisüvegből adtam neki. Ma már tudom, hogy ez hiba volt,
egy idő után a másik ciciből sem evett, elfelejtett szopizni. Ettől kezdve csak lefejt tejet ivott cumisüvegből, de fejéssel csak 3 hónapig tudtam fenntartani a tejtermelést, 12 hetes volt a kislányom, amikor egyik napról a másikra az utolsó cseppig elfogyott a tejem. (Egyébként ilyent sem hallottam eddig). Nagyon szeretném, ha tudnának valami tanácsot adni, hogyan tudnám elkerülni, hogy ugyanez megint lejátszódjon?
- A másik problémám szerintem több anyukát érinthet, bár még soha nem hallottam senkit ilyen ügyben tanácsot kérni:
Kislányom nagyon jó evő volt, talán túlságosan is. (Hogy a mennyiséget érzékeltessem, 6 hetesen a védőnő tanácsára arra kellett figyelnem, hogy 2,5 dl-nél ne kapjon többet enni). Az elején rengeteg tejem volt, de soha olyan nem fordult elő, hogy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, kiköpte volna a cicit, vagy elkezdett volna játszani vele. Ő csak nyelte, nyelte, nyelte. A kérdésem az, hogy ilyen esetben hogyan lehet megállapítani, mikor elég neki? (Előfordult, hogy szopi után sugárban jött belőle a tej, és mérlegeléskor kiderült, még mindig 2 dl maradt benne.)
Biztosan ennek a falánkságnak köszönhető, hogy nagyon hasfájós baba volt. Minden etetés után, nappal és éjszaka is, kb 2,5 órát ordított. Utána aludt 1 órát, és újra kért enni. A kérdésem az, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani az igény szerinti szoptatást? (A tejtermeléshez szükséges pihenésről már nem is beszélve) Ha evés (2 dl) után már 2 -2,5 órája ordít, lehet, hogy még egy kicsit rá kellett volna etetnem? Honnan tudhatom, hogy a hasfájás miatt ordít, vagy azért, mert közben már újra éhes? Többektől hallottam, hogy hasfájás közepette is a cicit keresi a baba, gondolom megnyugvás végett.
Még egy kérdés eszembe jutott. Teljesen el voltam keseredve, mikor elkezdett fogyni a tejem, és egy-egy etetésre már csak 2 dl-t tudtam neki lefejni (2,5 Hónapos volt). Kétségbe voltam esve, és elkezdtem neki tápszerrel pótolni. Valóban baj az, ha nincs annyi tej, hogy pukkadásig egye magát? Nem tudtam ugye megállapítani, hogy azért sír, mert éhes, vagy azért, mert fáj a poci. Lehet, hogy kellett volna "éhezni" hagyni?
Elnézést kérek, amiért levelem ilyen hosszúra sikeredett, de, amint látják, óriási tanácstalanság gyűlt össze bennem, és egyre jobban közeledik az idő, amikor félek, újra nem fogok tudni megbirkózni ezekkel a problémákkal.
- A legfontosabb problémám, amiben eddig senki nem tudott segíteni, az, hogy az egyik mellemen, a mellbimbótól 1 -1,5cm-re van egy "második mellbimbóm" (orvos állapította meg, de sajnos nem emlékszem a szakszerű megnevezésre), ami több problémát is okozott. A baba nem tudta rendesen bekapni tőle a cicit, amitől egyrészt állandóan kisebesedett, másrészt pedig bekerült ugyan a szájába ez a 2. mellbimbó a normálissal együtt, de nem szívta belőle a tejet, ami erős fájdalmat okozott. Egy idő; után aztán ebben a mellemben sokkal kevesebb tej volt, mint a másikban, és nehezen is jött belőle, amit én akkor azzal magyaráztam, hogy fájdalomtól összeszorított fogakkal biztosan én tartom vissza. A másik mellemből egyébként remekül szopott a baba, egy darabig. Egy idő után azonban feladtam a "rossz" mellel való kínlódást, és abból a ciciből minden alkalommal lefejtem a tejet (érdekes módon ez egyáltalán nem okozott fájdalmat), és cumisüvegből adtam neki. Ma már tudom, hogy ez hiba volt,
egy idő után a másik ciciből sem evett, elfelejtett szopizni. Ettől kezdve csak lefejt tejet ivott cumisüvegből, de fejéssel csak 3 hónapig tudtam fenntartani a tejtermelést, 12 hetes volt a kislányom, amikor egyik napról a másikra az utolsó cseppig elfogyott a tejem. (Egyébként ilyent sem hallottam eddig). Nagyon szeretném, ha tudnának valami tanácsot adni, hogyan tudnám elkerülni, hogy ugyanez megint lejátszódjon?
- A másik problémám szerintem több anyukát érinthet, bár még soha nem hallottam senkit ilyen ügyben tanácsot kérni:
Kislányom nagyon jó evő volt, talán túlságosan is. (Hogy a mennyiséget érzékeltessem, 6 hetesen a védőnő tanácsára arra kellett figyelnem, hogy 2,5 dl-nél ne kapjon többet enni). Az elején rengeteg tejem volt, de soha olyan nem fordult elő, hogy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, kiköpte volna a cicit, vagy elkezdett volna játszani vele. Ő csak nyelte, nyelte, nyelte. A kérdésem az, hogy ilyen esetben hogyan lehet megállapítani, mikor elég neki? (Előfordult, hogy szopi után sugárban jött belőle a tej, és mérlegeléskor kiderült, még mindig 2 dl maradt benne.)
Biztosan ennek a falánkságnak köszönhető, hogy nagyon hasfájós baba volt. Minden etetés után, nappal és éjszaka is, kb 2,5 órát ordított. Utána aludt 1 órát, és újra kért enni. A kérdésem az, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani az igény szerinti szoptatást? (A tejtermeléshez szükséges pihenésről már nem is beszélve) Ha evés (2 dl) után már 2 -2,5 órája ordít, lehet, hogy még egy kicsit rá kellett volna etetnem? Honnan tudhatom, hogy a hasfájás miatt ordít, vagy azért, mert közben már újra éhes? Többektől hallottam, hogy hasfájás közepette is a cicit keresi a baba, gondolom megnyugvás végett.
Még egy kérdés eszembe jutott. Teljesen el voltam keseredve, mikor elkezdett fogyni a tejem, és egy-egy etetésre már csak 2 dl-t tudtam neki lefejni (2,5 Hónapos volt). Kétségbe voltam esve, és elkezdtem neki tápszerrel pótolni. Valóban baj az, ha nincs annyi tej, hogy pukkadásig egye magát? Nem tudtam ugye megállapítani, hogy azért sír, mert éhes, vagy azért, mert fáj a poci. Lehet, hogy kellett volna "éhezni" hagyni?
Elnézést kérek, amiért levelem ilyen hosszúra sikeredett, de, amint látják, óriási tanácstalanság gyűlt össze bennem, és egyre jobban közeledik az idő, amikor félek, újra nem fogok tudni megbirkózni ezekkel a problémákkal.
Válasz
Azt gondolom, hogy következő kisbabája szoptatásánál már nem lesznek hasonló gondjai, hiszen rengeteg teje volt, ezért a leglényegesebb tényezővel, a tej mennyiségével nem lesz baj. A kis mellbimbó nem akadálya a szoptatásnak, de előfordulhat, hogy tényleg olyan rossz helyen van, hogy nem lehet emiatt rendesen szoptatni arról az oldalról az állandó sebesedés miatt. Az nagyon fontos, hogy hozzáértő szakember segítsen az első mellrehelyezéseknél, hátha sikerül olyan pozíciót találni, ahol a kicsi mellbimbó is rendesen be vagy éppen kikerül. Elképzelhető, hogy a sebesedés is javul idővel annyira, hogy lehessen gond nélkül szoptatni, ennek persze feltétele, hogy ne fertőződjön felül és a gyerek rendesen kapja be. Ilyen esetben, mint az Öné nem javaslom, hogy akár cumival, akár cumisüveggel megzavarja a gyerek szopási technikáját. Adott esetben egy mellből is lehet szoptatni, akár évekig is. Dönthet úgy, hogy a másikat feji leadásra vagy tartalékba (hat hónapig tárolható mínusz tizennyolc fokon). Ha a kezdeti próbálkozások nem járnak sikerrel a két mellbimbós mellből, talán egy vékony bimbóvédő segíthet, de ezt csak legvégső esetben javasolnám, mert ugyanúgy megzavarhatja a szopási technikát, mint a cumi és a cumisüveg. Az is lehet, hogy a baba növekedésével később sikerül úgy bekapnia, hogy a kis bimbó is jó helyre kerüljön. Persze ezt látni is kellene.
Egy anyatejjel táplált baba szopását nem kell korlátozni, és az első időkben nyugodtan lehet hagyni, hogy bármeddig szopjon. Ha jól gyarapodik és közben bukik is, az nem baj. Felesleges méregetni, pótolni pedig csak azért, mert nem 250 hanem 200-at evett, felesleges. Hagyja inkább, hogy kialakuljon a természetes önszabályozás. Ezt úgy segítheti elő, ha nem avatkozik bele, hanem csak szoptat, igény szerint. Ha kell sűrűbben is. Sok sikert, én biztos vagyok benne, hogy menni fog!
W. Ungváry Renáta
