Kérdések-válaszok
Kislányom éppen holnap után tölti be 5-ik születésnapját. A K betűt cseréli a T betűvel illetve a G-t a D-re ezért logopédushoz fordultunk.
A "szakember" egyéb problémákat is felvázolt, mint például a dyslexia lehetőségét is. A kislányomat korához képest okosnak és fejlettnek tartom, gondolom minden szülő így van ezzel. Mi a szülei tanult iskolázott emberek vagyunk és gyermekünk jövőjét csak úgy tudjuk
elképzelni, ha tanul és ugye tudjuk milyen magas az iskolában az elvárás. Ehhez elengedhetetlen az olvasás, vagy még inkább az olvasás szeretete. Szeretném ha tárgyilagosan tájékoztatna a dyslexia bekövetkezésének lehetőségéről. Ehhez néhány adat. A kislányom balkezes illetve pontosabban ballal eszik, iszik, rajzol. Ha bal keze foglalt akkor jobb kezét is ügyesen használja, a labdát viszont kétségtelenül jobb lábbal rúgja. A betűket soha nem tanítottuk neki, csak amit magától megtanult. Ezeket a betűket jobbról balra írja és többnyire fordítva, tükörírással. Ez nem tudom, hogy gond-e, korrigálnunk kellene-e? Sokat foglalkozunk vele, rajzolunk, olvasunk, számolunk a jövője érdekében.
Válasz
A diszlexia a tanulási zavarok nagy csoportjába tartozik. Tanulási zavarról akkor beszélünk, ha a gyerekek, bár kifogástalanul látnak és hallanak, az információk értelmezése pontatlan vagy hibás. Ezt az értelmezési, jelentésadási folyamatot nevezik percepciónak. Érintett lehet a látási (vizuális) vagy a hallási (akusztikus) percepció (természetesen az érintés és a mozgás is érintett lehet). Ez az érintettség azt jelenti, hogy a látás, hallás (érintés, mozgás) útján szerzett információkat nem megfelelően értelmezi a gyerek. Ezekben az esetekben beszélhetünk diszlexiáról vagy diszgráfiáról. Ez az értelmezési probléma mindig az iskolában tűnik ki, súlyosabb esetekben korábban, enyhébb esetekben később.
A vizuális szférában probléma mutatkozhat az ingerek pontos megkülönböztetésében, aminek következtében a gyerekek felcserélik a "hasas" betűket - tipikus példa a "b" és a "d". Előfordul, hogy a vizuális zárás megy nehezen, vagyis a gyerekek nem találják meg a megfelelő betűt, ha az hiányzik egy szóból. A harmadik problématípus már a mondatok szintjén jelentkezik, amikor nem ismerik fel a gyerekek, ha egy szó rossz helyen van a mondatban. Ezért van az, hogy a diszlexiás gyerekek szavakat hagynak ki vagy cserélnek fel, ha mondatokat írnak le. Zavart szenved a lényegkiemelő képesség is, a gyerek az információhalmazból nem képes kiemelni a számára fontos elemeket. Ekkor például nem tud az olvasmánnyal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Az auditív, a taktilis, a kinesztétikus szférában hasonló zavarokkal találkozhatunk ( a diszkrimináció zavara, amikor az egyik kimondott hangot nem tudja megkülönböztetni a másiktól, vagy az akusztikus zárás zavara, amikor a különálló hangokat nem képes egyetlen szóvá összeolvasztani. Probléma lehet a téri viszonylatok érzékelésével, képtelen megítélni egy tárgy távolságát, összetévesztheti az irányokat)
A diszlexia tehát nagyon sokféle percepciós hibára vezethető vissza, a diszlexia tünete is sokféle lehet. Abban teljes mértékben igaza van Önnek, hogy a világból felvett információ és annak értelmezése az alapja a tanulásnak, s ha valaki zavart szenved a percepció terén, a tanulásban sem lehet sikeres.
Az Ön által leírt tünetek inkább a balkezességgel együtt járó problémák, nem utalnak a diszlexiára, mint írtam, annak differenciál diagnosztikájában más elemek is szerepelnek.
Azt javasolnám Önöknek, hogy keressenek egy idézőjel nélküli szakembert, olyat tehát, akiben megbíznak, mert a pontos diagnózishoz szükség van a gyermek vizsgálatára. Vannak egyébként olyan fejlesztő füzetek, amelyek a nem diszlexiások számára is élvezetesek, ezek a Meixner Ildikó által összeállított Lexi-sorozat darabjai.
A válaszom végére engedjen meg egy szubjektív megjegyzést: belátom, hogy nagyon fontos a tanulás, én is úgy képzelem el a jövőt, hogy a gyerekeim továbbtanulnak, azonban nem szabad, hogy ez az "akarás" bármelyik részről is görcsössé váljon. Amikor majd iskolás lesz a gyermekük, engedjék, hogy a tanulás és az azzal kapcsolatos feladatok az Ő hatáskörében legyenek. Persze meg kell nézni a füzeteket és a házi feladatokat, de vigyázzanak arra, hogy a teljesítmény ne váljon az iskola egyetlen jellemzőjévé. Sokkal nagyobb baj, ha egy gyerek nem szeret iskolába járni, mint az, ha esetleg enyhe diszlexiája lenne, ez utóbbin ugyanis sokkal könnyebb segíteni.
Izsó Ildikó
A "szakember" egyéb problémákat is felvázolt, mint például a dyslexia lehetőségét is. A kislányomat korához képest okosnak és fejlettnek tartom, gondolom minden szülő így van ezzel. Mi a szülei tanult iskolázott emberek vagyunk és gyermekünk jövőjét csak úgy tudjuk
elképzelni, ha tanul és ugye tudjuk milyen magas az iskolában az elvárás. Ehhez elengedhetetlen az olvasás, vagy még inkább az olvasás szeretete. Szeretném ha tárgyilagosan tájékoztatna a dyslexia bekövetkezésének lehetőségéről. Ehhez néhány adat. A kislányom balkezes illetve pontosabban ballal eszik, iszik, rajzol. Ha bal keze foglalt akkor jobb kezét is ügyesen használja, a labdát viszont kétségtelenül jobb lábbal rúgja. A betűket soha nem tanítottuk neki, csak amit magától megtanult. Ezeket a betűket jobbról balra írja és többnyire fordítva, tükörírással. Ez nem tudom, hogy gond-e, korrigálnunk kellene-e? Sokat foglalkozunk vele, rajzolunk, olvasunk, számolunk a jövője érdekében.
Válasz
A diszlexia a tanulási zavarok nagy csoportjába tartozik. Tanulási zavarról akkor beszélünk, ha a gyerekek, bár kifogástalanul látnak és hallanak, az információk értelmezése pontatlan vagy hibás. Ezt az értelmezési, jelentésadási folyamatot nevezik percepciónak. Érintett lehet a látási (vizuális) vagy a hallási (akusztikus) percepció (természetesen az érintés és a mozgás is érintett lehet). Ez az érintettség azt jelenti, hogy a látás, hallás (érintés, mozgás) útján szerzett információkat nem megfelelően értelmezi a gyerek. Ezekben az esetekben beszélhetünk diszlexiáról vagy diszgráfiáról. Ez az értelmezési probléma mindig az iskolában tűnik ki, súlyosabb esetekben korábban, enyhébb esetekben később.
A vizuális szférában probléma mutatkozhat az ingerek pontos megkülönböztetésében, aminek következtében a gyerekek felcserélik a "hasas" betűket - tipikus példa a "b" és a "d". Előfordul, hogy a vizuális zárás megy nehezen, vagyis a gyerekek nem találják meg a megfelelő betűt, ha az hiányzik egy szóból. A harmadik problématípus már a mondatok szintjén jelentkezik, amikor nem ismerik fel a gyerekek, ha egy szó rossz helyen van a mondatban. Ezért van az, hogy a diszlexiás gyerekek szavakat hagynak ki vagy cserélnek fel, ha mondatokat írnak le. Zavart szenved a lényegkiemelő képesség is, a gyerek az információhalmazból nem képes kiemelni a számára fontos elemeket. Ekkor például nem tud az olvasmánnyal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Az auditív, a taktilis, a kinesztétikus szférában hasonló zavarokkal találkozhatunk ( a diszkrimináció zavara, amikor az egyik kimondott hangot nem tudja megkülönböztetni a másiktól, vagy az akusztikus zárás zavara, amikor a különálló hangokat nem képes egyetlen szóvá összeolvasztani. Probléma lehet a téri viszonylatok érzékelésével, képtelen megítélni egy tárgy távolságát, összetévesztheti az irányokat)
A diszlexia tehát nagyon sokféle percepciós hibára vezethető vissza, a diszlexia tünete is sokféle lehet. Abban teljes mértékben igaza van Önnek, hogy a világból felvett információ és annak értelmezése az alapja a tanulásnak, s ha valaki zavart szenved a percepció terén, a tanulásban sem lehet sikeres.
Az Ön által leírt tünetek inkább a balkezességgel együtt járó problémák, nem utalnak a diszlexiára, mint írtam, annak differenciál diagnosztikájában más elemek is szerepelnek.
Azt javasolnám Önöknek, hogy keressenek egy idézőjel nélküli szakembert, olyat tehát, akiben megbíznak, mert a pontos diagnózishoz szükség van a gyermek vizsgálatára. Vannak egyébként olyan fejlesztő füzetek, amelyek a nem diszlexiások számára is élvezetesek, ezek a Meixner Ildikó által összeállított Lexi-sorozat darabjai.
A válaszom végére engedjen meg egy szubjektív megjegyzést: belátom, hogy nagyon fontos a tanulás, én is úgy képzelem el a jövőt, hogy a gyerekeim továbbtanulnak, azonban nem szabad, hogy ez az "akarás" bármelyik részről is görcsössé váljon. Amikor majd iskolás lesz a gyermekük, engedjék, hogy a tanulás és az azzal kapcsolatos feladatok az Ő hatáskörében legyenek. Persze meg kell nézni a füzeteket és a házi feladatokat, de vigyázzanak arra, hogy a teljesítmény ne váljon az iskola egyetlen jellemzőjévé. Sokkal nagyobb baj, ha egy gyerek nem szeret iskolába járni, mint az, ha esetleg enyhe diszlexiája lenne, ez utóbbin ugyanis sokkal könnyebb segíteni.
Izsó Ildikó