Kérdések-válaszok
Válasz
Tisztelt Levélíró! A Munka Törvénykönyve 84.§-a szerint a munkavállaló személyi alapbérét a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság megszûnését követõen a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkezõ munkavállalók részére idõközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelõen módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó. Ez azt jelenti, hogy amit a fizetés nélküli szabadsága megszûnik, és visszatér a munkába, rögtön végre kell hajtani a bérfejlesztést, és a szabadság idejére fizetett távolléti díjnak már ezen kell alapulnia. A mûszakvezetõi pótlék fogalmát valóban nem ismeri a Munka Törvénykönyve. Azonban amennyiben ez a munkaszerzõdésében rögzítésre került, akkor ez véleményem szerint jár a munkavállalónak, hiszen ennek elvonása csak munkaszerzõdés-módosítás keretében történhet meg, amihez a munkavállaló beleegyezése is szükséges, és ez csak a jövõre nézve élhet, visszamenõlegesen nem. Mindazonáltal ha kollektív szerzõdésben, vagy akár a munkaszerzõdésben úgy került meghatározásra ennek nyújtása, hogy az csak a tényleges munkavégzéshez kapcsolódik, akkor ez tartozhat az „adható” kategóriába. Azonban ennek nyújtása nem történhet diszkriminatívan. Úgy gondolom azonban, nem ütközik az egyenlõ bánásmód követelményébe az, ha a munkáltató úgy határozza meg a pótlék adásának feltételeit, hogy az csak annak jár, aki ténylegesen munkát végez (ebbe természetesen beletartozhat az is, aki az éves rendes szabadságát tölti), és annak nem, aki fizetés nélküli szabadságon van.