Kérdések-válaszok
Válasz
Tisztelt Levélíró! A Foglalkoztatási Hivatal szakembere a következõ tájékoztatást adta a kérdésedre: A közalkalmazottakra is irányadó a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 165.§ (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerzõdés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenõen is támogatást nyújthat. Eszerint a munkáltató maga határozza meg kollektív szerzõdésben (de lehet munkaügyi szabályzatban, munkaszerzõdésben stb.), hogy a munkavállalók részére fizet-e ruhapénzt. A támogatás tehát adható, de semmiképpen sem kötelezõen jár a közalkalmazottaknak. Amennyiben azonban a munkáltató biztosítja a ruhapénzt, akkor az egyenlõ bánásmód követelményét tekintetbe kell venni, tehát azonos követelményrendszer szerint kell azt a közalkalmazottaknak biztosítani. Mindazonáltal úgy vélem, nem tekinthetõ az egyenlõ bánásmód követelményébe ütközõnek az a munkáltatói intézkedés, amely szerint a ruhapénzt csak azoknak a munkavállalóknak biztosítja, akik ténylegesen munkát végeznek, a tartósan távol levõk részére (pl. gyesen, táppénzen, hosszabb idõtartamú fizetés nélküli szabadságon lévõknek) pedig ezt a jogosultságot nem nyújtja. Mindenképpen javaslom, hogy tájékozódjon afelõl, hogy kollektív szerzõdésben vagy egyéb dokumentumban milyen módon került szabályozásra ez a juttatási forma. Amennyiben a ruhapénz nyújtása munkavégzéshez kötött, akkor a munkáltató eljárása teljesen jogszerû, amennyiben viszont csupán fennálló jogviszonyhoz kötött, akkor felmerülhet a diszkrimináció esete. Megjegyzem, hogy a munkavégzésével arányos ruhapénz Önt 2005-re abban az esetben is megilleti, ha egyébként nem lenne rá jogosult.