Rendelő ›
Kérdések-válaszok
Kisfiam két éves és kilenc hónapos. Kb. 2 hónapos volt, amikor először voltak allergiás kiütései, pedig ekkor még csak anyatejjel tápláltam. Ezt követően kb. másfél éves koráig számos ételféleség esetén voltak allergiás reakciói (ekcéma, apró kiütések, erős hasfájás, stb.), amik az utóbbi egy évben már nem jelentkeztek, viszont nem volt sem tej, sem lisztérzékeny. Egy éves koráig szopott. Egyszer adtunk neki antibiotikumot, de szinte azonnal vízszerű székletet produkált, ezért ezt egy nap után már nem is kapta. Évente többször volt ugyan beteg (piros torok, orrváladék, hurutos köhögés, ritkán egy-két napos láz, fülgyulladás), de az esetek túlnyomó többségében enyhe tünetekkel, hamar meggyógyult. Gyógyszert a kakukkfű köptetőn és bóralkoholos fülcseppen kívül nem is nagyon kapott. Ezek miatt feltételezem, hogy az immunrendszere (nem vagyok szakmabeli, ezért ez nem mérvadó) jól működik.
És most a kérdésem. Nagyjából megismerve a gyermekem allergiás múltját, és szervezetének betegségekkel szembeni eddigi jó válaszreakcióit mit javasol Ön? Merjem-e, kell-e kockáztatni az oltóanyag esetleges mellékhatásait, túlérzékenységet a jelenleg Magyarországon fennálló (nem tudom milyen mértékű) potenciális fertőzésveszély miatt, vagy nem tartja szükségesnek az oltást. Mindezek tükrében én sajnos még nem tudtam dönteni, de azt sem szeretném, hogy a határozatlanságom miatt egyszer csak arra ébrednék, hogy nem él a gyermekem
És most a kérdésem. Nagyjából megismerve a gyermekem allergiás múltját, és szervezetének betegségekkel szembeni eddigi jó válaszreakcióit mit javasol Ön? Merjem-e, kell-e kockáztatni az oltóanyag esetleges mellékhatásait, túlérzékenységet a jelenleg Magyarországon fennálló (nem tudom milyen mértékű) potenciális fertőzésveszély miatt, vagy nem tartja szükségesnek az oltást. Mindezek tükrében én sajnos még nem tudtam dönteni, de azt sem szeretném, hogy a határozatlanságom miatt egyszer csak arra ébrednék, hogy nem él a gyermekem
Válasz
Az elmondottak alapján bizton igaza van, hogy gyermekének veleszületett immunológiai zavara nincs. Ugyanakkor azt tudni kell a mostanában oly sok gondot okozó Meningococcus C fertőzésekre, hogy azok az ép immunitású egyéneket is veszélyeztetik.
Kérdésére a választ két oldalról lehet megközelíteni: egyrészt általános epidemiológiai (járványügyi) megfontolásból, másrészt egy adott betegre vonatkoztatottan.
Az előbbiek alapján kiindulva valóban a fertőzés megkapására nagyon kicsiny az esély. (Elsősorban a zárt közösségekben élőket, és a fertőzöttekkel szoros kapcsolatban levőket veszélyezteti.)
Más a helyzet, ha az egyént tekintjük: minden eddigi eset lényegileg derült égből villámcsapásként jött. Magának a kórokozónak az a természete, hogy sokszor igen rohamosan zajló, életveszélyes fertőzést okozhat, tudjuk, sok esetben azután halálhoz vezetve.
Annak, aki ezt a betegséget sajnálatos módon megkapta, bizony másként értelmezhetők az epidemiológiai adatok: Őrá már a 100 % érvényes. Sajnos, nincs olyan módszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy ki az, aki bizton kívül marad a fertőzésen. És itt válik a dolog érdekessé: mi módon mondhatja valaki, hogy ne oltassa be magát.
Tudjuk, hogy a védőoltásoknak vannak szövődményei. Ezek között szerepel a túlérzékenység is. Ennek előfordulási aránya nagyon csekély.
Nos, mindezek summázata. Önöknek, mint a gyermek szüleinek, a rendelkezésükre álló információk, vélemények alapján ki kell alakítani egy álláspontot, amelyet megosztanak a gyermek kezelő orvosával (Akinek szakmai véleményére adnak.) És közösen alakítsák ki a döntést. Én magam még nem beszéltem le senkit, bár tudom, hogy álláspontom esetleg epidemiológiai szempontok, sőt finanszírozási szempontok alapján támadható.
Határozatlansága érthető: még a szakmának sincsen pontos, kodifikált véleménye a dologról. És ezt tükröződik a gyakorlatban is.
Dr. Péter György
