Rendelő ›
Kérdések-válaszok
Kisfiam most 10 hónapos. Születése óta nagyon aktív. Három hónaposan már forgott, és m ...
Kisfiam most 10 hónapos. Születése óta nagyon aktív. Három hónaposan már forgott, és már a szobában sétálgat. Ez nem is lenne baj, de nincs 2 perc nyugta sem. Napközben 2-szer fél órát alszik, és éjszaka sokszor felriad. Picinek is igen rossz alvó volt, nehéz volt altatni, aludni sem szeretett. A doktor nénink azt mondta hasfájós. Még egy éjszakát sem aludt végig, pedig a vele egykorú gyerekek már rég átalusszák az éjszakát. Voltam vele alváslaborban a Madarász utcai kórházban, mert nagyon fáradtak voltunk már a férjemmel, de ott a doktornő azt tanácsolta, hogy hagyjuk sírni, majd elalszik magától, és megjavul legalább az alvása. Ez persze kivitelezhetetlen, mivel ha nem az van, amit Ő szeretne, akkor óriási hisztibe kezd. 2-3 percet sem sírt, és egész éjjel sem tudott megnyugodni. Le is mondtunk erről a próbálkozásról. Sétálni nem szeret, mert akkor ülni kell a babakocsiba, és nem mászkálhat. Különben egy nagyon jókedvű, tündéri kisbaba. Próbálkoztunk a homeopátiával, de nem jött be. Ként adtunk neki, de nem javult a helyzet. Velem aludt egy ágyban, külön aludt a kiságyában, másik szobában aludt tőlünk nem segített. Kérem, ha tud segítsen, vagy írja meg, hogy hiperaktivitásról van e szó.
Válasz
Levelét elolvasva véleményem osztom a kórházi kollega véleményével. A kisgyermeket már csecsemőkorban irányítani, nevelni kell. Ha " ez perszer kivitelezhetetlen, mivel ha nem az van amit Ő szeretne óriási hisztibe kezd" és Önök ezt elfogadják, akkor a helyzetük nemhogy javulni fog, hanem egyre fáradtabban egyre több konfliktus helyzetbe sodródnak. Kisfiúk ugyanis tudja, hogy próbálkozhat és rendszerint Ő győz. Ne mondjanak le tehát az ágyban tartásáról, sőt nappal is legyenek következetesek azokban a dolgokban amit nem szabad. Feleslegesen ne tiltsanak, kerüljék ezeket a helyzeteket. Sok hetes nehéz küzdelem elé néznek, de próbálják meg. Gyógyszeres terápiát alvás kondicionálásra csak végszükség esetén alkalmazunk. A hyperaktivitásnak megvannak a kritériumai, ma már csak megfelelő, szakember által végzett vizsgálat után lehet ezt eldönteni. Ő még ehhez fiatal. Amennyiben módszereik, próbálkozásaik nem járnak eredménnyel, keressenek fel gyermekpszichológust.
Dr. Gömöri Ágnes
5 és fél hónapos babánk tökéletesen fejlődik, lekopogom, semmi baj vele. Mostanában ...
5 és fél hónapos babánk tökéletesen fejlődik, lekopogom, semmi baj vele. Mostanában azonban felvett egy fura szokást, ami természetes is lehet, mégis igen kellemetlen. Ha röviden kellene leírni, borzasztóan akaratos lett, amivel nincs baj, hiszen kíváncsiságát, igényeit rendre kielégítjük, a baba nem sír, nem hisztizik, csak hangos kiáltásokkal ösztönöz minket mindaddig, amíg meg nem kapja amit akar. Ha minden rendben elképesztően nyugodt és hosszú percekig vizsgálgat bármit, ami leköti. Eddig rendben is lennénk, csakhogy mindeközben alkalmasint erőteljesen markolászik mindent ami a keze ügyébe kerül, és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Majdhogynem letépi hajunkat, arcunkat, belenyúl a szánkba, mardossa ajkainkat, édesanyjáról szoptatás közben szinte lefejti a bőrt. Félünk, hogy mindez beidegződik, ráadásul elég fájdalmas is a dolog, de tanácstalanok vagyunk, hogyan "magyarázzuk" el neki, fájdalmat okoz nekünk. Tudom, hogy szokás misztifikálni a fogzást, de elképzelhetetlen, hogy ezek esetleg annak kísérő jelenségei?
Válasz
A csecsemők a 2. félévben egyre kíváncsibbak, egyre határozottabban tudják követelni az általuk kinézett helyeket, tárgyakat. Kezük részben ügyes - célzott nyúlás, kutatás, ki-be rakás, de még ügyetlen is a 6-7. hónapban. A fogás inkább megragadás, az ujjak finom, csíptetőszerű mozgása még nincs meg. Az erős ráfogás sokszor karmolásban végződik. Gyakran tapasztalható, hogy ebben az időszakban a baba karmolja az aljzatot, amin fekszik, valamint a különböző anyagú tárgyakat, és figyeli az így kiváltott hangokat is. Azonban ha ezt szülőkkel, másik gyermekkel teszi, fájdalmat, sérülést okozhat, amit már most jelezni kell neki, és ebben meg kell akadályozni. A kezét el kell onnan venni, és határozottan rosszallóan kell rá nézni, közölve vele, hogy ez fáj, és nem szabad. A kezére soha ne üssenek, ez további durvaságot szül. Az egyre hangosabb követelőzéseit is irányítani kell, nem lehet mindig minden helyzetben az ő kívánságait teljesíteni. Ezt már most tanulnia kell. Nem valószínű, hogy egy induló fogzás áll a dolog hátterében, az inkább sírósságot, "hisztizéseket", nyugtalanságot, széklet- és étvágyváltozást, valamint a popsin bőrtüneteket okoz.
Dr. Gömöri Ágnes
