Mi a baj az egykékkel? Babanet-Est TV Magazin
Szerintem alapvetõen semmi. Ha baj van, az nem a gyerekbõl, nem is abból a helyzetbõl fakad, hogy nincs testvére, hanem az õt nevelõ szülõ hozzáállásából.
Valószínűleg sokan nem fognak velem egyetérteni, de szerintem alapvetően semmi. Ha baj van, az nem a gyerekből, nem is abból a helyzetből fakad, hogy nincs testvére, hanem az őt nevelő szülő hozzáállásából.
Ahogy 20-30 évvel ezelőtt kirívónak számított, ha egy családban csak egyetlen gyerek született, ma tulajdonképpen már ez a normális: sokszor a párok a kései gyerekvállalás miatt futnak ki az időből, sokan azonban a család anyagi helyzetét vagy karrierjüket nem szeretnék veszélyeztetni egy második babával. Persze, gondolhatjuk, hogy kényelmesség ez, de ha józanul megrágjuk a problémát, be kell látni, jogos a gyerekvállalók minden félelme.
Mert egy kisgyerek is sok lemondással, felelősséggel, sőt, teherrel jár, nemhogy kettő. Egy anya nehezebben helyezkedik el, kevesebbet keres, könnyebben lapátra kerül, a társadalmi támogatás viszont a hangzatos elvekben nagyjából ki is merül.
Sokan azt mondják, hogy a gyereknek is rossz, ha egykeként nevelkedik. Én ezzel is vitatkoznék. Persze, bizonyos szempontok alapján valóban nehezebb egy gyereket nevelni, mint többet.
Rendszeresen elhangzik, hogy az egyszem gyerek általában elkényeztetett lesz, több vele a probléma, mint azzal a kicsivel, akinek testvérei vannak. A szülők, ha következetesek és határozott korlátokat állítanak a gyerek elé, ezt könnyedén kivédhetik. Nem árt az sem, ha a gyerek érzi, hogy bizonyos elvárásoknak meg kell felelnie, és bizonyos dolgok az ő felelősségi körébe tartoznak. Ha ezek a dolgok hiányoznak, a gyereket az sem menti meg az elkényeztetettségtől, ha akár több testvérrel is együtt él.
Gyakran példálóznak azzal, hogy az egykék magányosak, és hátrányokat szenvednek a szocializáció során. Mintha az egykék nem járnának óvodába, iskolába és egyéb gyermekközösségekbe. Mintha nem lehetnének olyan szoros baráti és egyéb, családi kötelékeik (pl. unokatestvér), ami már-már testvérinek nevezhető a maguk apró-cseprő problémáival, veszekedéseivel. Ha a gyerek nincs agyonvédve, szükségtelen burokkal körbevéve, bizony a szocializációja sem szenved kárt.
És mit kezdjünk azzal a felvetéssel, miszerint az egykék unatkoznak és nincs kivel játszaniuk? Ha épp nincs a közelben gyerektársaság, hát ott vannak a szüleik, akik ezt a nemes feladatot elláthatják, és játszhatnak a gyerekkel, mesélhetnek neki, folytathatnak vele érdekes beszélgetéseket otthon is.
- Ha egyke gyereket nevelünk, ne várjunk a végsőkig az óvodába adással, ebben az esetben a kicsinek kifejezetten jót tesz a gyerekközösség
- Az egyke gyerekeknél különösen erős lehet a szülő és gyerek közötti kötelék, de érdemes tudatosan odafigyelni rá, hogy ne kössük magunkhoz teljesen.
- Bár nyilván ő lesz a szemünk fénye, a mindenünk, ne hitessük el vele, hogy mindenkinél jobb, ügyesebb, okosabb, próbáljunk meg objektívek maradni a képességeit illetően.
- Az egykék gyakran rendelkeznek olyan szoros barátsággal, amiben már szinte testvérként kezelik egymást a gyerekek. Építsük be az életébe minél inkább ezt a kapcsolatot, legyenek közös programok, nyaralások a baráttal együtt.
Szilágyi Diána, 2009. március 13.
