Óvodai beszoktatás

Nemsokára jön az õsz, vele együtt az elsõ hulló levelek, és sok családban az elsõ óvodai napok. A kiscsoportosok szobája nemcsak kicsit elkámpicsorodott gyerekkel lesz ilyenkor teli, de aggodalmas, olykor kétségbeesett anyukákkal – olykor apukákkal – is.

Sõt, sokszor pityergõ anyukákkal. Merthogy az elválás nemcsak a gyereknek nehéz, hanem a szülõnek is. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy sokszor a mamáknak nehezebb, mint a kicsiknek. A gyerekeknek ugyan ki kell szakadniuk az addig megszokott környezetbõl, rendbõl, de izgató is nekik a sok gyerek társasága, a rengeteg új játék, a foglalkozások. Persze az, hogy a mama-papa nélkül kell az óvodában eltölteniük néhány órát, szintén riasztó lehet, ám ha a szülõk ügyesen irányítják az eseményeket, és partnerként kezelik az óvónõket, dadusokat, az átállás, az új helyzet elfogadása gyorsan és viszonylag zökkenõmentesen megtörténhet.

Mivel segíthetjük az óvodakezdést? Elõször is, válasszunk olyan intézményt és nevelõt, akiben maximálisan megbízunk, akit partnernek tudunk tekinteni, és aki maga is partnerként kezel minket. Így mi is kevésbé fogunk aggódni azon, hogy mi van a gyerekkel, a gyerek pedig a híres antennáival tökéletesen fogni fogja ezt a partneri viszonyt, és elõbb tud alkalmazkodni az új helyzethez. Nem mindig a legfelkapottabb intézmények, a legjobban felszerelt óvodák bizonyulnak a legjobb választásnak!

Nem árt, ha már jó elõre felkészítjük a gyereket, mi vár rá. Meséljünk neki saját élményeinkrõl, sétáljunk vele az ovi felé, lessünk be a kerítésen. Egyre több helyen van lehetõség rá, hogy bemenjünk az oviba játszani egy kicsit. Keressünk olyan meséket, történeteket, amelyek pont ezt az idõszakot dolgozzák fel. Otthon a szerepjátékok során is elõkerülhet a rá váró új kaland. Az elválások feldolgozását pedig mind a gyerek, mind a szülõ részérõl megkönnyíti, ha az együttlétek aktívak, élményt adó alkalmak, így érdemes úgy alakítani a napot, hogy az ovi után maradjon pár óra, amikor csak és kizárólag a gyerekre figyelünk. Mindig hallgassuk meg, mit mesél a kicsi, az ott megélt konfliktusait vegyük komolyan, és ha kéri, osszuk meg vele véleményünket is.

 

Szilágyi Diána

 

 

• A legjobb az, ha az elsõ két hétben a gyerek fokozatosan tölt egyre több idõt az óvodában úgy, hogy közben a szülõ fokozatosan egyre kevesebb ideig marad ott vele. Általában az ebédig és az alvásig viszonylag könnyû az út, az alvást pedig segíti, ha az otthoni alvóállat, kedvenc is ott van az ovis ágyban.

• Reggel az oviból ne akarjunk suttyomban lelépni, a gyereknek jár, hogy elbúcsúzzunk tõle, még akkor is, ha sír. De így legalább tudja, mi történik, míg ha köszönés nélkül indulunk el, mikor nem figyel oda, úgy fogja érezni, cserbenhagytuk.

• A búcsút nem kell és nem is szabad túl hosszúra nyújtani. Puszi, egy ölelés, szép napot és indulás. Ha ezerszer visszafordulunk, a gyerek úgy fogja érezni, bizonytalanok vagyunk, és annál inkább nem akar majd elengedni.

• Sose mondjuk azt a gyereknek, hogy mindjárt találkozunk, nemsokára visszajövünk. A gyerekek idõérzéke még nem tökéletes, ráadásul az órát sem igen ismerik. Kössük inkább egy cselekvéshez, történéshez mondandónkat: megeszed az ebédet, és itt leszek, vagy mikor felébredsz, én már itt fogok rád várni. Így a gyerek számára egyértelmû, hogy anya-apa pontosan mikor fog visszatérni.