Legyünk õszinték: számtalan olyan pillanat van egy gyermek nevelése során, mikor a legszívesebben húsz körömmel kaparnánk a falat, sõt, akár kifutnánk a világból is. Erre talán a legjobb példa az, mikor aprócska csecsemõnk a hasfájás kínjait taglalja mindent túlzengõ ordítással. Velem is megtörtént, hogy gyanútlanul megetettem a pár napos lányomat, elérzékenyülve lestem, ahogy egyre mélyebbre csúszik az álomvilágba, majd finom mozdulatokkal lefektettem, hogy kényelmesen pihenhessen. És aztán, úgy fél óra múlva már egy vöröslõ fejjel üvöltõ dedet bámultan.
Pár nap múlva már az is kiderült, hogy bizony ez az eset nem egyedi, hanem gyakori lesz nálunk. Szerencsétlen kisember ívbe feszítette magát, lábát erõteljesen csapkodva üvöltötte bele a világba, hogy neki fáj. Fõleg a hasa, de amúgy is. Úgy tûnt, a háta közepére sem kívánja a kinti világot, hiába szép meg jó benne sok minden, azért az akkor is tûrhetetlen, hogy ilyen kínokat kelljen kiállni. Valószínûleg szívesen visszaforgatta volna az idõt pár héttel.
Hasonló esetekben az anyák szívesen megtennének bármit, hogy csökkentsék gyermekük fájdalmait, de sokszor nem tudják, hogyan. Ilyenkor kell megküzdeniük az elsõ hullámaival annak, amit tehetetlenségnek és tanácstalanságnak hívnak. És amitõl elõbb utóbb minden nõ anyai önbizalma elkezd szépen-lassan dugába dõlni. Kártyavárként.
Pedig a hasfájás elég általános jelenség az élet elsõ három hónapjában. A babák meglehetõsen éretlen bélrendszerrel jönnek világra, amelynek még bizony sok mindent meg kell tanulnia, míg az anyatejet is tökéletesen meg tudja emészteni. Annak ellenére, hogy ennél jobb táplálékot nem is adhatnánk csemeténknek. Az anyatejben is megtalálható a laktóz, amely ezekért a galibákért leggyakrabban felelõs. A laktóz egy szénhidrát, amelyet a baba szervezete még nem bont tökéletesen, így elõfordul, hogy egy része akadálytalanul és változatlan formában jut el a vastagbélbe. Ahol viszont erjedésbe kezd, ami gázképzõdéssel jár. A gázok pedig feszítõ fájdalmat okoznak, ezt jelzi az éktelen visítás is.
Hogy a gázoktól megszabadulhasson, tornáztassuk a gyereket úgy, hogy lábait megfogva körzéseket végzünk. Hátha sikerül kicsikarni pár pukkantást. Vagy masszírozzuk türelmesen, az óra járásával ellentétes irányba, hasonló eredmény reményében. De járkálhatunk vele fel és le a lakásban, rázva-rázogatva aprócska hátsó felét.
És közben gondoljunk arra, hogy nem, nem anyai mivoltunkat minõsíti, hogy gyakran sír a gyerek és esetenként lehetetlennek tûnõ feladat a megnyugtatása. Szegény gyerek nem azért ereszti ki a hangját, mert azt akarja mondani, hogy rossz helyen és rossz kezekben érzi magát. És hogy mindennek egyik napról a másikra vége szakad úgy a harmadik-negyedik hónap körül.
Szilágyi Diána
Tippek:
- Sokszor javít a helyzeten, ha szoptatás elõtt a vizesebb, laktózban – és immunanyagokban - gazdag elsõ tejbõl kifejünk egy pár milliliternyit. Így arányaiban több jut a baba hasába a zsírosabb hátsó tejbõl, ami majd a szoptatás közben kezd el termelõdni.
- Ha sem a torna, sem a masszázs nem segít, tegyünk valami meleget – pl. vizespalack - a pici hasára. A meleg remek görcsoldó, de kb. kell 10-15 perc, míg hatni kezd.
- Kerüljük a különféle teák kínálását. Az édeskömény pl. az arra érzékeny babáknál kemény görcsöket okozhat. Ha szoptatós teát iszunk, hagyjuk el pár napra, ez is hozhat változást.
- Figyeljük meg a saját étrendünk és a baba rohamai közötti összefüggéseket. Érdemes a tej és tejtermékek fogyasztását csökkenteni, a káposzta és egyéb puffasztó ételek azonban a kicsinél nem okozhatnak görcsöt, hiszen a gázok nem jutnak át az anyatejjel.
- Etetés közben érdemes többször is megbüfiztetni a babát. Erre az elsõ néhány korty, majd 5, aztán újabb 10 perc elteltével és természetesen az étkezés végén is kerüljön sor. Így kisebb az esélye annak, hogy levegõ kerülne a baba gyomrába, vagy hogy nagyokat bukna.
Óvodai beszoktatás
Csúfolódó gyerekek
Lázas a gyerek
Sportos kismamák
Hiszti a boltban
Az ideális talpalávaló
Irigykedõ kétévesek
Ösztönlények
Jön a foga
Hull a pelyhes
