SzájpenészBabanet-Est TV Magazin
Bár a babákat nem különösebben zavarja, kezelni kell, ha felbukkan. A szájpenész egy olyan fertőzés, melyet a candida albicans gombafaj okoz és megtámadhatja a bőrt, a nyálkahártyát és a bélrendszert is. Mivel kialakulásához nem kell sok, elég egy legyengült, alulműködő immunrendszer, kialakulása nemcsak a kisbabákra jellemző, előfordulhat időseknél és felnőtteknél is.
A kicsik leggyakrabban a szülés alatt fertőződnek meg vele, vagy később a rosszul sterilizált cumisüveg, cumi közvetítésével. Többek között ezért is érdemes a kórházban jelezni, hogy a gyereknek ne adjanak kiegészítést.
Ha a baba szájüregének belsejében, a nyelven, netán a garaton vastag szürkésfehér lepedéket látunk, mutassuk meg az orvosnak. Eleinte csak kisebb foltokban telepszik meg a gomba, ám ha nem kezdjük meg a fertőzés kezelését, hamar egybefüggő felületet alkotnak majd. Az anyatejes táplálás után a szájban látható tejes lepedéktől igazán egyszerű megkülönböztetni: míg az anyatej okozta lepedéket könnyedén letörölhetjük, addig a szájpenész roppant ragaszkodó a maga módján. Csak erőteljes dörzsöléssel lehet levakarni telephelyéről, ami alatt a nyálkahártya rövid ideig még érzékeny, pirosas maradhat. Súlyosabb esetben kevés vérzés is előfordulhat.
Komolyabb helyzetre utal, ha a baba étvágytalan, nyűgös is a lepedék jelenléte mellett. Ilyenkor ugyanis már általában azzal a helyzettel állunk szemben, mikor a gomba átterjedt az emésztőrendszerre is. Ha a pocakba kerül, fájdalmat, emésztési problémákat is okozhat. Általában két hét kell ahhoz, hogy a szájból végigterjedjen a fertőzés az emésztőrendszeren, ezt a baba popsiján megjelenő piros pöttyök is megerősíthetik.
A kezelést nem elég tehát a szájüregre korlátozni, lehetőleg vegyük kezelésbe a baba alsó felét is, és az utolsó pöttyök eltűnése után még egy-két hétig folytassuk a gomba irtását. A gyógyszeres kezelések mellett persze bevethetjük a természetes módszereket is: ahogy minden gomba, úgy a szájpenész is utálja a friss levegőt és a fényt, érdemes hát a csemetét minél többször pucér fenékkel levegőztetni.
Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a baba szájából bizony átterjedhet a mama mellére is. Ennek tünetei a szürkésfehéres lerakódás a mellbimbón, a pirosodás, esetleges berepedezés, és bizony nem kis fájdalom a szoptatás során. Hiába küzdünk a gomba eltüntetésével, ha csak a babát kezeljük, bizony szükség van a mama mellének kezelésére is. Ahogy az összes olyan tárgy rendszeres sterilizálására is, amit a baba a szájába szokott venni.
- Ujjunkra tekerjünk egy gézdarabot, és azzal töröljük át erőteljes mozdulatokkal a gyanús területeket. Ha eltűnik a lerakódás, akkor csak maradék tejjel álltunk szemben, ha azonban makacsabbak a foltok, kezdődhet a kezelés.
- A szájüreg kezelésére is a legjobb a steril géz, ugyanúgy az ujjunkra tekerve. Ezt mártsuk bele a vény nélkül kapható borax-glicerines gombaölő oldatba, majd erőteljes mozdulatokkal dörzsöljük le a telepeket.
- Mivel a kezelést naponta hat alkalommal ismételni kell, érdemes a szoptatásokkal összekötni. Ha bírjuk idegileg, hogy a kicsi üvölt, kevesebb erőfeszítéssel kitörölhetjük a száját, mint szoptatás után, mikor már szendereg.
- A gombák szeretik a nedvességet is, hiszen ez szükséges a szaporodásukhoz. A fertőzés idejére felejtsük el a nedves törlőkendőket, mindig tiszta vízzel és szappannal mossuk le a kicsi fenekét, majd töröljük szárazra. A pelenkát is cseréljük gyakrabban.
- A mama ez alkalommal ne anyatejjel kezelje a mellét, inkább tartsa szárazon. Kerülje a melltartóbetétet is, és ha teheti, napoztassa, levegőztesse az érintett mellet. A mellszívót is sterilizáljuk alaposan.
Szilágyi Diána, 2009. február 13.
