 A jelen orvostudományának egyik legtöbb reményre okot adó kutatási iránya az õssejtek lehetséges gyógyászati felhasználásával kapcsolatos, noha már napjainkban is alkalmazzák az õssejteket a csontvelõ átültetésekkor. A jövõbeni remények azonban szinte minden képzeletet felülmúlnak, az õssejtek számos rettegett és jelenleg gyógyíthatatlan betegség számára jelenthetnek majd gyógyírt.
Csontvelõ transzplantációra a másképpen nem kezelhetõ csontvelõbetegségekben kerül sor. E módszernek az 1960-as években történt bevezetéséért E. D. Thomas 1990-ben Nobel díjat kapott.
A köldökzsinórvér-õssejteket emberben elõször a csontvelõ-elégtelenségben szenvedõk szokásos, más emberbõl származó csontvelõvel végzet transzplantációk helyettesítésére használták, mivel a köldökzsinórvér-õssejtek könnyen formálódnak csontvelõi sejtekké. Erre elsõ ízben 1988-ban került sor egy halálos kimenetelû Fanconi-nevû vérszegénységben szenvedõ betegnél. A köldökzsinórvérbõl nyert õssejtekkel végzett transzplantációk számos elõnyt mutattak a szokásos csontvelõátültetésekkel szemben. Ezeknek az elõnyöknek köszönhetõen a köldökzsinórvérbõl nyert õssejteket sikeresen használják a csontvelõ betegségeinek kezelésében, a károsodott vérképzõ sejtek pótlására. Erre leggyakrabban a csontvelõ rákos megbetegedésekor (pl. fehérvérûségekben, vagyis a leukémiákban) van szükség. Nagyon fontos segítség lehet az õssejt transzplantáció más rákos betegségek hatékonyabb kezelésében is. A rosszindulatú daganatos betegségek kezelésekor szükséges sugár-és kemoterápia annál sikeresebb, minél nagyobb dózist alkalmaznak. Az utóbbinak viszont határt szab a csontvelõ várható károsodása. Ha azonban az õssejtek rendelkezésre állnak, akkor a nagyobb adagú sugár- vagy citosztatikus-kezelés jobb esélyt ígér a gyógyulásra, az esetleg bekövetkezõ csontvelõ ártalom pedig az õssejtek hasznosításával orvosolható.
Habár nem minden betegség gyógyítható köldökzsinórvér-õssejtekkel, azonban az orvosok már több évtizede használják az õssejteket egyes betegségek kezelésében. A megjelent irodalmak alapján az alábbi betegségek kezelésére használták 2000 szeptemberéig a köldökzsinórvér-õssejteket:
FORRÁS: Cord Blood for Transplant and Research
Sandra A. Wolf, RN, MS
Rosszindulatú daganatos betegségek:
Acut lymphoid leukémia (ALL); Acut myeloid leukémia (AML); Krónikus myeloid leukémia (CML); Myelodysplasia (MDS); Szolid tumorok; non-Hodgkin lymphoma; neuroblasztóma
Hemoglobin és vérképzési rendellenességek:
Amegakaryocytikus thrombocitopénia (AMT); Aplasztikus anémia; Blackfan-Diamond anémia; Congenitalis cytopenia; Evan-szindróma; Fanconi anémia; Kostmann-szindróma; Sarlósejtes anémia; Thalasszémia
Olyan immunhiányos állapotok, melyek kialakulásának következtében állandósulnak a fertõzések:
Adenozin-deamináz hiánya (SCID-ADA); X-kromoszómához kötött lymfoproliferativ betegség (XLP); Súlyos kombinált immundefektus (SCID); Krónikus granulómás betegség (CGD); Wiskott-Aldrich-szindróma
Sejtanyagcsere zavarok okozta sejt funkció vesztés:
Adrenoleukodisztrofia; „Bare” limfocita szindróma; Dyskeratosis congenita; Familiáris erytrofagocytózisos lymphohistiocytózis; Gaucher betegség; Gunter betegség; Hunter-szindróma; Hurler-szindróma; Neuronális ceroid-lipofuscinosis; Krabbe-kór; Langerhans-sejtes histiocytosis; Lesch-Nyhan betegség; A leukociták adhéziójának deficienciója; Osteopetrosis
Autoimmun betegségek. Olyan kóros elváltozások jönnek létre, melyek során a szervezet saját sejtjeit pusztítja el. (Vizsgálati fázisban)
Szklerozis multiplex; Reumás izületi gyulladás; Szisztémás lupus erythematosus
|
