A fogantatás után a petevezetékben a méh felé vándorló, majd ott beágyazódó magzatkezdemény még "mindenre-képes" sejtekbõl áll. A magzati fejlõdés 15. napja döntõ jelentõségû életünk alakulása szempontjából, mivel a sejtek genetikai anyagában, a DNS-ben ekkor különbözõ szakaszok aktiválódnak és ennek megfelelõen speciális agy, izom, csont és más sejtek, majd ezekbõl különbözõ szövetek és szervek, valamint testformák alakulnak ki. Ezek a sejtek azonban alapvetõen különböznek egymástól, hiszen az agysejtek feladata lesz a gondolkodás, míg a szívizom-sejteknek a szív mûködését és ezáltal a vérkeringés fenntartását kell biztosítaniuk, a tüdõhám-sejtek a lélegzést, a vesesejtek a vizelet-elválasztást biztosítják.


Mindezek csak úgy érhetõk el, hogy a mintegy 2 méter hosszú DNS-makromolekulán belül lévõ 3,2 milliárd nukleotid (nevezhetnénk betûnek is) közül e speciális feladatokra felkészülõ sejtekben más DNS-szakaszok lépnek mûködésbe. Vagyis e jelképes "emberré válásunk" során a specializálódó sejtek elveszítik "mindenre-képes" esélyüket.

Ismeretes azonban, hogy a magzati fejlõdés során, sõt a születés utáni életben is különbözõ szövetekben (például csontvelõ), kis számban megmaradnak specializálódatlan "mindenre-képes" sejtek, melyeket szöveti õssejteknek nevezünk. Az õssejtek - fejlõdéstanilag el nem kötelezett sejtek - feladata szervezetünkben a sérült és legyengült sejtek pótlása, a károsodott szövetek regenerálása. Mindannyiunk számára életbevágó fontosságú egészségmegõrzõ szerepet töltenek be.