 1. A beágyazódáshoz hozzákezdõ magzatkezdemény – hólyagcsíra – genetikailag nem specializálódott sejtjeit embrionális õssejteknek nevezzük. Ezeknek az õssejteknek a kinyerése és felhasználása több szempontból is problematikus. Egyrészt, mivel a lombikbébi-módszerrel „állíthatók elõ” a magzatkezdemények és ezáltal az embrionális õssejtek. Az egyházak képviselõi és sok szakember véleménye szerint „lombik-bébik” – vagyis emberek – nem produkálhatók és pusztíthatók el csak azért, hogy õssejtjeiket más emberek gyógyítására használják fel.
2. Osztódásra, önmegújulásra képes, nem specializálódott õssejtek a felnõtt szervezetben is megtalálhatók. Ezeket az õssejteket multipotens, szöveti õssejteknek nevezzük.
- Szöveti õssejtekhez legkönnyebb a születéskor a köldökzsinórvérbõl hozzájutni. Hiszen semmiféle elõzetes kezelésre nincs szükség, a szüléskor rendelkezésre álló lepény és a belõle eredõ köldökzsinór szinte felkínálja magát az õssejtek nyerésére. E vérmintából az õssejtek kiválaszthatók, életképesen, minõségi romlás nélkül hosszú idõre megõrizhetõk és szükség esetén felhasználhatók az esetlegesen kialakult betegségek kezelésére.
- Felnõttekbõl nyerhetõ õssejtek elsõsorban az aktív, „önmegújulásra” képes szövetekben vannak jelen. Kiemelt jelentõségû ebbõl a szempontból a csontvelõ - hiszen itt az õssejtekbõl egy egész életen keresztül történik a vérsejt képzés. Továbbá a bõrszövetben található õssejteknek köszönhetõ a bõrön ejtett sebek gyógyulása. A gyomor-bélrendszer nyálkahártya, a hasnyálmirigy- és a máj sejtjei között is azonosítottak nyomokban õssejteket. Meglepetést keltett, hogy a központi idegrendszer bizonyos területein is találtak õssejteket. Sõt vizsgálatokkal igazolták, hogy a szívizomban és a szemben is találhatóak õssejtek.
|
