Csugi, nagyon édes! Már épp meg akartalak kérdezni, hogy honnan van az a verdás body, amikor rájöttem, h lányom van
Marcsi, Emma is nagyon cuki! Párodhoz meg sok türelmet!
Ami, Áron csoda édes!
Kike, jó, hogy kijött a feszültség belőled, de azért tényleg jó lenne, ha lenne időd egyedül vagy kicsit Apával lenni. Valamelyikőtök mondta, hogy állítólag egy anyának naponta fél-1 óra kell magára.
Tudom-tudom, nekem sincs annyi, néha még pisilni se hagynak (konkrétan soha
)
Muffin, NAGYON ÖRÜLÖK!!!! Éreztem, h Eliot rendbejön! Biztosan így lesz!
(zsarolom a gyereket - azt mondja, szeret, és öleljük meg egymást, én meg azt mondtam neki, hogy akkor állhat fel az asztaltól ölelkezni, ha megette az ebédet
hát nem tipikus negatív anyakép?????)
Akata, fölszerelték már a zárat? Adél megnyugodott?
Orsi, igen, Pestre jártam, és imádtam a leíró nyelvészetet - na képzeld
De a kortárs irodalommal nem voltam kibékülve, főleg hogy hihetetlen sokat kellett volna olvasni egy-egy vizsgára. Egyszerűen befogadhatatlan volt - a sok őrült művész írófiguráról nem is beszélve
- mondom én, az aberrált, akinek földöntúli boldogság volt a Mai magyar nyelv feladatos könyvét kitölteni, olykor magánszorgalomból is órákig ültem fölötte...
Bár az én időmben (2001-2-ben diplomáztam) még nem volt ennyire sokfelé ágazó a nyelvészet oktatása, mint mostanság.
Lányok, köszönjük a talis képeket!
Én is nagyon jól éreztem magam, annyira, hogy tegnap este végig fülig ért a szám, és pörögtem éjjel fél 1-ig
Véda, olyan édeseket írsz - rólam is
-, hogy kezdesz szimpi lenni
csak viccelek, eddig is kedveltelek ám!
Tömegközlekedésed
nem csoda, h migréned lett, mire hazaértél!
Nekem ma csak százszor volt halálfélelmem tömegközlekedéskor... a gyerekekkel orvoshoz menet és jövet magas padlós busz jött, eleve nem tudtam felpakolni egyedül a kocsit. egyszer majdnem leestem Natival együtt. Először Otit tettem föl, aztán a kocsival lavíroztam. Lefelé először kocsi+Nati, aztán Oti. Odafele segítettek, de visszafele csak nagyon öregek ültek a buszon. Rettegtem, hogy Oti fentmarad a buszon - odafelé majdnem megtörtént -, hogy egy fékezésnél nem tudom elkapni, hogy a sofőr nem vár meg minket. Áh, olyan kiszolgáltatott helyzet volt... ha egyszerre csak eggyel megyek, semmi gond, de kettővel...
És ilyenkor arra gondolok, hogy pl. Titi kettővel hogy oldja meg, vagy aki teljesen egyedül neveli a pici gyerekeit...
Oti most kap egy antibigyókúrát, de az orvos óta egyet sem köhögött, és itt dilemmázok, hogy tényleg kell-e neki... de azt mondta az orvos, hogy az ki fogja hozni neki a pangó váladékot...
Jobban örültem volna, mittomén, vmi speckó orrcseppnek vagy köptetőnek... Katák, mit mondtok a paramaminak?
Megyek, mert Oti még mindig eszik, én meg már szálanként csavarom tőle a hajam