Lobbanékony mandulák

A gyerek ugyanis innentől kezdve egy hetet egészségesen töltött, majd két hétig lázasan - sokszor 40 fokossal - pörgött a pici lakásba zárva. Szeptembertől áprilisig szinte az összes létező antibiotikumot végig szedtük, ami a gyógyszertárak polcain fellelhető. Átmeneti sikerrel.

De az orvos még mindig ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak a mandulák. Hogy miért? Mert a legtöbb kórokozó cseppfertőzéssel, vagyis a belélegzett levegő útján jut a szervezetünkbe. A mandulák pedig immunrendszerünk fontos részét képezik - tulajdonképpen első védőbástyaként a tüdők felé vezető úton -, ezért nem szabad komoly indok nélkül megválni tőlük. Emellett úgy hároméves kor környékén egy speciális immunfehérje termelésébe kezdenek, amely komolyan hiányozna a gyereknek, ha előbb megszabadítanák a manduláitól.

Vírus, vagy baktérium?

A mandulák gyulladása általában egy torokgyulladásból ered. A torokgyulladás pedig a garatnyálkahártya gyulladása, amit többféle kórokozó okozhat. Sokszor vírus áll a háttérben, és ebben az esetben az antibiotikumok mit sem érnek - sőt, inkább kárt okoznak, hiszen a későbbiekben esetleg gondot okozó bakteriális fertőzésekre már hiába vetjük be azt a hatóanyagot.

Ezért ha csak vírusfertőzésről van szó, Dr. Csányi Márta, a Budai Allergiaközpont fül-orr-gégész orvosa elmondása szerint az orvos csak láz-, és fájdalomcsillapítást, gyulladáscsökkentőt és folyadékpótlást fog előírni. A vírusos eredetű gyulladások pár napon belül többnyire maguktól is gyógyulásnak indulnak, így nem is igényelnek különösebb kezelést. És itt jegyezném meg, hogy amennyiben mégsem tapasztalnánk javulást, gyanakodjunk valamiféle bakteriális felülfertőződésre, és vigyük vissza a gyereket az orvoshoz.

Mandulagyulladáskor (tonsillitis) tulajdonképpen a torokmandulák gyulladásáról beszélünk. Torokmandulákból 2-2 darab van a garat két oldalán - az orrmandula ezzel szemben nem páros szerv. A mandulagyulladás hátterében általában Streptococcus baktérium eredetű fertőzés áll.

A gyulladásra jellemző tünet, hogy a gyerek nem hajlandó enni - nálunk például a főtt étel elutasítása volt az első jel -, emellett torokfájásra is panaszkodhat. A fájdalom sokszor kisugárzik a fülbe is. A gyulladással együtt jár az olykor magas láz, a rossz közérzet, esetenként előfordulhat fejfájás és hányás is.

Ha a fertőzés bakteriális eredetű, a gyerekorvos antibiotikumot fog felírni. A gyerek érdekében ezt az orvos által előírt adagban szedni kell, és ha a szövődményeket, esetleges visszaeséseket is el akarjuk kerülni, érdemes annyi ideig, amíg az orvos javasolta - ez általában 7-10 nap. Ha a gyereknek már tüszős mandulagyulladása van, az antibiotikum mellett is lázas lehet 5-7 napig.

Segíthet a tünetek kellemetlenségein, ha helyi fájdalomcsillapítókat tartalmazó tablettát adunk a gyereknek, langyos folyadékot (tea, limonádé, stb.) itatunk vele, és ha egy mód van rá, inkubáljuk, vagyis tartsuk az ágyban, a takaró alatt. Utóbbi szinte lehetetlen, de legalább próbáljuk meg.

Természetes gyógymódok

Ahogy általában , úgy a torok- és mandulagyulladások esetében is fontos a folyadékpótlás. A mézzel ízesített gyógyteák fogyasztása csillapítja a köhögést és valamelyest a gyulladást is.

• Kamilla: Ez a legismertebb gyulladáscsökkentő hatású gyógynövényünk. Kellemes íze miatt a gyerekek is szívesen fogyasztják a belőle készült teát.
• Hársfa: A hársfa tea kiváló köhögés csillapító, slejmoldó és nyugtató hatású.
• Kakukkfű: Frissítő hatású, köhögés, torokfájás csillapítására kitűnő gyógyír.
• Zsálya: A „torokfájás háziszereként” is ismert gyógynövényből készült főzet fertőtlenítő, baktériumölő és gyulladásgátló hatású, szájnyálkahártya gyulladások kezelésére is kiváló.
• Hagymatea: Köhögésre remek. 1,5 liter vízbe tegyük 2 nagy fej hagyma megmosott külső, vörös leveleit, 3 percig főzzük, majd szűrve, mézzel ízesítve adjuk a gyereknek. A hagymateát köptetőként is alkalmazhatjuk, ha 1 fej hagymát egy liter vízben megfőzünk, majd mézzel ízesítjük.

Van pár olyan élelmiszer, amit jobb kerülni mandulagyulladás esetén. Ilyenek a tejtermékek, a dió és a banán. Ezek erős nyákképző hatással rendelkeznek.

A fentiek mellett ne felejtsünk el gondoskodni az orrjáratok tisztaságáról se! Használjunk sóoldatot a letapadt nyák feloldására, majd orrszívóval takarítsuk ki a járatokat - még akkor is, ha a gyerek látszólag megbízhatóan használja már a zsebkendőt. A fertőtlenítő, nyálkahártyát összehúzó orrcsepp sem árt.

És természetesen a legjobb védekezés a megelőzés: a közösségekben a fertőzések gyorsabban terjednek, ha a szülők a beteg gyereket beviszik a bölcsődébe-óvodába-iskolába. Ha már mi nem úsztuk meg, legalább arra vigyázzunk, hogy mások ne betegedjenek meg a gyerek kórokozóitól.

Időnként nem megúszható

A mandulák az első életévek során különösek fontos szerepel bírnak az immunrendszer fejlődésében. Az orr és torokmandulák olyan védőanyagokat termelnek, amelyek felveszik a harcot a kórokozókkal szemben. Ám ahogy általában az a csatákban történik, időnként nemcsak az ellen, de a főhős is sérülést szerezhet: a mandulák is begyulladhatnak.

És ha a fertőzések sűrűn követik egymást, előfordulhat, hogy létrejön egy folytonos gyulladás, vagyis kialakul a krónikus mandulagyulladás.Ez folyamatosan duzzadt mandulákkal, nyelési fájdalmakkal jár, és azzal, hogy a gyereket a saját mandulája fertőzi újra és újra vissza. De a mandulákat csak azért, mert megduzzadtak, még nem kell eltávolítani.

Nálunk végül a gyerek harmadik születésnapja előtt sor került a műtétre, mert idővel fordult a kocka, és a rendetlenkedő mandulák immár több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hajthattak. Az orrszívásokkal leégettünk három porszívót, és a gyógyszeripar antibiotikum ága abban az évben különösen nagy bevételre tett szert általunk.

Ám ami a legaggasztóbb volt, hogy a gyerek szinte már sosem volt egészséges a kezelés ellenére sem. Gyakran annyira tele volt a torka-orra váladékkal, hogy a takarítás ellenére is fuldokolva köhögött, a nyelési fájdalmak miatt pedig lassan teljesen felfüggesztette az evést, ami a testalkatán is nyomott hagyott. Végül ismételten beszéltem az orvossal a műtétről.

A mandulaműtét elbírálása ugyanis mindig egyedi és a szakorvos, olykor több szakma közös döntésén alapul - a gyermekorvos, a fül-orr-gégész, az aneszteziológus mellett további területeket is érinthet a probléma. Az orr- és garatmandulák kivételének szükségességét pontos szabályok írják elő. Hároméves kor után rendszerint a következő esetekben javasolják a műtét elvégzését:

• Tüszős mandulagyulladás: A klasszikus tüszős mandulagyulladás a terhesség időszakából, magzati korból származó anyai védettség miatt 3 éves kor alatt gyakorlatilag nem fordul elő. Ezt a jól körülhatárolt kórképet egy Streptococcus törzsbéli baktérium okozza, és megfelelő antibiotikum-kezelés esetén jól gyógyul. Problémát az szokott jelenteni, ha ezek a fertőzések egy éven belül többször, 4-5 alkalommal ismétlődnek és magas lázzal járnak.
• Tályog: A tüszős mandulagyulladás szövődményeként a mandula körül tályog alakulhat ki. A duzzanat oly mértékű lehet, hogy a gyerek képtelen nyelni, időnként szájzára is kialakulhat. Olykor heves, féloldali, fülbe sugárzó fájdalmat jelez a kicsi. Ez a rendkívül veszélyes kórkép mindenképpen kórházi kezelést igényel. A mandulák eltávolítására csakis a tályog gyógyulása után van lehetőség.
• Veszélyes szövődmények: A műtét különösen indokolt lehet, ha a gyulladások miatt úgynevezett másodlagos betegségek lépnek fel. Ezek kialakulhatnak a bőr, az ízületek, a vese és a szív területén is. Ilyen esetekben a mandula gócként szerepel, és ha eltávolítják, az megszünteti a szövődményes panaszokat is.
• Orrmandula nagyobbodás: Kisgyermekkorban felső légutak átmérője annyira szűk, hogy azt már az orrmandula enyhe megnagyobbodása is nagy mértékben csökkentheti. A gyerekeknél ilyen esetekben akadályozottá válik az orrlégzés - jellemző, hogy a gyerek orra szörcsög és éjjel felnőtteket megszégyenítő módon horkol -, és a fül dobüregének szellőzése, melynek következtében krónikus fülgyulladás is kialakulhat.

Súlyosabb és szerencsére ritka esetekben a megnagyobbodás olyan mértékű lehet, hogy éjszakai légzéskimaradást és ezzel oxigénhiányos állapotot idéz elő. Ez utóbbi kialakulásában azonban sokszor a megnagyobbodott torokmandula áll. Az éjszakai légzéskimaradásokat korszerű alváslaborokban könnyedén diagnosztizálhatják. És ha az eredmény indokolja, szükséges lehet a megnagyobbodott torokmandula kivétele is az oxigénhiányos állapot kivédésére.

Mire számíts a műtét kapcsán?

Először is, ha torokmandula műtétre várunk, készüljünk fel: nem lesz kellemes. A gyerek a műtét előtti estétől már nem ehet, másnap pedig egyáltalán nem ihat majd. Hogy miért van erre szükség, azt egy kisgyerek nehezen érti meg. Próbáljuk megacélozni magunkat, a gyerek érdekében.

A műtét napján a gyerekek általában kapnak valamiféle nyugtató hatású szert, és ha szerencsénk van, a műtőbe is úgy kerülnek még be, hogy kissé bódultak. A műtőben a gyerekeket mindig altatják - 14 éves kor felett szokott szóba kerülni a helyi érzéstelenítés -, és a röpke 20-30 perces mandula-eltávolítás (tonsilectomia) után még a műtőben fel is ébresztik.

Szerencsére a legtöbb gyerek közvetlenül a műtét után még alszik egy jót, ám ha mégsem, készüljünk fel rá, hogy a gyereknek fájni fog a torka. Közvetlenül a beavatkozás után 2 órán át a gyerek még nem itatható, utána viszont kötelező innia, hogy a nyálkahártya nedves maradjon.

És amit előtte követelt, azt ekkor vissza fogja utasítani. Mert a nyelés, a folyadék is fájdalmat okoz eleinte, ám minél többet iszik, annál gyorsabban múlik majd a fájdalom. Esetünkben az a trükk vált be, hogy a kórteremben fekvő gyerekek között ivóversenyt rendeztünk.

Enni csak órákkal a műtét után lehet, és jobb, ha szigorúan azt kap a gyerek, amit az orvos vagy a kórházi személyzet megenged. Eleinte leginkább pépes ételek fognak csak lecsúszni, napok múlva szabad majd próbálkozni a szilárdabb ételekkel is. Vizes jégkrémet nálunk másnap engedélyezett az orvos, a gyerek meg nemcsak azért örült ennek, mert imádja, hanem azért is, mert a torokfájáson is segített.

Ha valami nagyon fáj, a kisebb gyerek önkéntelenül sír. A műtét után viszont a sírás azzal járhat, hogy a műtéti helyen vérzés lép fel, és akkor nincs mese, irány ismét a műtő. Próbáljuk meg a gyereket a fájdalomra - és persze a műtétre is - őszinte beszélgetésekkel felkészíteni, és adott helyzetben a sírást megelőzni vagy mihamarabb csillapítani.

A cumis gyerekek helyzeti hátrányt szenvednek, a beavatkozást követően ugyanis nem szabad majd cumizniuk - még az ujjukat sem. Ez ugyanis vákuumot idéz elő a szájban, ami szintén vérzéshez vezethet.

Orrmandula műtét esetén a fájdalom elhanyagolható lesz, ám arra készüljünk fel, hogy másnap reggel jelentős mennyiségű váladék távozik majd a gyerek orrán, rosszabb esetben a száján keresztül. Nem kell tőle megijedni, csak az a mennyiség kezd el letisztulni, ami eddig a megduzzadt mandula felett pangott.

Élet mandulák nélkül

Ha csak az orrmandula esett a műtét áldozatául, úgy másnap, ha a garatmandula, úgy 3-4 nap megfigyelés után lehet hazamenni. A gyerek viszont, a fertőzések elkerülése végett, még két hétig nem mehet majd közösségbe - vendégségbe, játszótérre sem!

A műtét után még kb. 10 napig számíthatunk fájdalmakra, ezért legyen otthon fájdalomcsillapító gyógyszer. Főleg étkezésekkor számolhat be a gyerek fülbe sugárzó fájdalomról, ami a beavatkozást követő 5-8. napon lehet a legerősebb.

Ez idő alatt jobb, ha kerüljük, hogy a gyerek fizikailag megterhelje magát - kivételesen vessünk be mindent, akár a tévét is, hogy a fenekén maradjon. Az étkezésben nincsenek különösen fontos, betartandó szabályok, de a csípős, fűszeres és forró ételek kerülendők. Szénsavas innivalót se adjunk a gyereknek, még ásványvizet sem. A savas gyümölcslevek - narancs, citrom -, valamint az aprómagvas gyümölcsök - málna, eper - egy ideig még kerülendők.

Készüljünk fel rá, hogy a mandulaműtét után a gyerek egy ideig még fogékonyabb lesz a betegségekre, hiszen az immunrendszer egyik védővonala szűnt meg, ráadásul a gyulladás önmagában is legyengíthette. A műtét is megterheli a szervezetét. Érdemes gondot fordítani a megelőzésre, és esetleg tanácsot kérni az immunrendszer megerősítésére a gyerekorvostól.

Ha a gyerek belázasodna, vért köpne, vagy vérzés lépne fel, alvadékot hányna, esetleg nem lehet csillapítani a fájdalmát, azonnal vigyük vissza a szakorvoshoz. Ugyanígy járjunk el, ha nyaki vagy arcduzzanatot, fokozott gyengeséget tapasztalunk.

Mivel általában a mandulaműtét a gyerek első, komolyabb kórházi élménye, mindenképpen megrázkódtatást jelent majd neki lelkileg. Előtte és persze, utána is beszélgessünk sokat arról, mi történt vele, dicsérjük, biztassuk, amikor csak lehet. Otthon érdemes lehetőséget teremteni arra, hogy a gyerek minél többet rajzolhasson, és ha kezdeményezi, játszunk vele doktorost, amikor csak kéri. Ezzel mind-mind segíthetünk abban, hogy lelkileg is minél hamarabb helyre rázódjon a kellemetlen, de szükséges kaland után.