Sziasztok!
Nem volt eddig gépünk, nagyon meglepõdtem, hogy ennyien írtatok.
Mindenkinek nagyon szépen kösöznöm.
Hát igen, kicsit ellentmondásos a másik topicban írtakkal a mostani problémám. Igazság szerint, oda csak bekukkantottam, és a régi problémámra utalva írtam, hogy "azon a téren" minden rendben, már nem vagyok féltékeny. Akkor még nem voltam annyira magam alatt, utánna beszéltem Vele telefonon, és akkor jött az az ominózus mondat, hogy: "Te csak ne kezdjél magánakciókba légyszives"
Na, ez indította el bennem a lavinát, amitõl totál kiborultam, és muszáj volt leírnom Nektek. Nagyon jó volt kiírnom magamból.
Nem, nem mindig ennyire durva a helyzet, csak most nagyon kiakadtam, és talán nagyon sötéten mutattam be a dolgokat, de természetesen a fõ dolgok tényleg álltalában így mûködnek.
Az azért megilyesztett, és kicsit el is öntött leveleitek olvasatán elõbb a meleg majd a hideg, és szörnyû hideget éreztem a szívem táján....
Tényleg ennyire rossz a helyzet? Hogy ennyien megbotránkoztatok, és az elhagyásra voksoltok?
Próbálom Õt azért menteni: amúgy csöndes, kedves ember, tényleg imádja a fiát, és szeret engem is. Csak nem romantikus, fõként akkor ölelget, ha szeretkezni akar. De Õ nem egy érzelemkimutatós típus. Sajnos.
Tudom, ha olvasná ezt a topicot (szerintem olvasni fogja), fel lesz háborodva, hogy miket írtam róla. Mert õ zsigerbõl ilyen, nem is hiszem, hogy észreveszi ezeket a dolgokat, mert szerintem otthon ugyanez volt a helyzet a szüleinél. Most nem is tudom, mit akarok írni: Talán azt, hogy nem is rossz Õ? Próbálom menteni...de nem igazán tudok mit írni....csak azt, hogy de azért csak szeret.....
Lynn:Amikor dolgoztam, én kezeltem a házikasszát, szabadabb voltam, ha vettem hazafelé magamnak ezt-azt. Pl. pizza, stb, esetleg egy bizsu lánc, semmi komoly.
Ha nagy dolgot veszünk (na jó, most "kaptam" egy kenyérsütõ gépet), álltalában Õ találja ki, és jön haza az ötlettel, hogy ez vagy az kéne. Igazán eddig a digitális kamerát nem vettük még ebbõl meg, mert arra amikor hó végén nem volt pénzünk, azt mondtam, majd ha ennyi plusszunk lesz. De volt anno 100.000 körüli lekötött félretett pénzünk. Amikor az electro Worldben akciós volt az a nagy tv, beindult, hogy az kell. Hát, nem kapott, ezért egy sz*r képcsõhibás (ez itthon derült ki) nagy tvt vett meg, amit amikor hazahozott, mondtam, én nem vettem volna meg. Letörve az az alsó ablaka, csont kopott, mocskos a távirányító....fél óra múlva ki is derült, hogy rossz. Akkor ugyanígy kellett egy nagy monitor, szintén rossz. Szintén itthon derült ki. Na, és azáltal a félretett pénz elfogyott.
Amikor egyedül laktam, mindig volt lekötve félretett pénzem, hogy legyen mihez nyúlnom ha bármi történik. Csabinak is mondtam, hogy legyen lekötve plusz pénzünk, mert ha Õ csak a lábát töri el (minimálbérre van bejelentve) kap 20.000 ft-ot + az én 20.000 ft-os gyesem még a rezsire se elég, így nem szabad élni. Hát megvette a sz*r TV-t + monitort.
Most vettünk autót, ahhoz már ragaszkodtam, megyek én is. Hát, volt ott 50.000 km futott (áállítólag) kocsi jégsimára kopott gumikkal. Na erre volt az elsõ nemem. Aztán a többi ütött kopott, szétvert kocsira is, amiket lehet, meg is vett volna. Most egy szép, megkímélt kocsink van
- szóval, ha így vesszük, dönthetek....
Áh, anyós nem él velünk, de naponta ellenõriz telefonon, és ahogy letette, hívja a Csabit, és végigkérdezi ugyanazt. Igen, azt hiszem, a férjem nem tud leszakadni, de talán kezd egy kicsit...
Nem, nincs külön kassza, de elszámoltat, hogy mit vettem. Nem fogom a "dugi" pénzemet semmi közösre költeni.
Nagyon aranyosak vagytok, hogy biztattok, de én úgy érzem, nem bírnék egyedül élni a gyerekkel. Anyagilag sem menne, meg a férjem minimálbéres gyerektartása....meg a kötelezõ láthatás anyóséknál anya szapulásával, minden megvételével, hogy agyereket elédesgessék. Nem utolsósorban, a harcért, hogy jobb helye lenne náluk, mint nálam. Vannak kapcsolataik, talán el is érnék....
Solya: semmi baj, nagyon kedves voltál
A Csabival még sosem sikerült komolyan leülni beszélgetni sajnos. Az anyja meg azt mondaná neki, hogy nem baj, kisfiam, te voltál az okos a szép, neked van igazad, majd segítünk, hogy bebizonyítsuk, a kata nem tudja ellátni a Petit, majd hozzánk kerül, ne félj...
Még sehol nem voltunk nyaralni, csak 3 napot húsvétkor, de azelég bénán sikerült (csattogott a adiátor, nem volt nmelegvíz). Mi is elmehetnénk nyaralni, jót tenne. csak hát a gyerekõrzés nálunk még nem kipróbált, és megoldott.
Szóval, azért vannak jobb pillanataik is. Nem mindig vagyok ennyire elszomorodva. Egyébként vízöntõ vagyok
Azt hiszem, érik a NAGY beszélgetés.
Kriszti: Igen, mostantól ez lesz, azt hiszem
Legalább egy kicsit jobban nézek talán majd ki...
Milla: Ezek a problémák a szüléssel, gyessel jöttek. Tudod, 2 éve ki se mozdultam a gyerek nélkül (tudom, leadhatnánk, de ez külön történet: Apu beteg, ideges, hozzájuk nem lehet, anyósékra már lassan rábeszélem magam, Õk nagyon erõszakosak), aztán nem igazán partfümösen, frissen fodrászolva, dögös cuccban fogadom este (mint azok a macák, akikkel nap mint nap találkozik, és akik után simán utánnafordul az utcán, mint most az orrom elõtt is), néha ideges is vagyok, ha a kölök nagyon rossz volt (persze ritkán
az), stb. Ilyenkor teljesen jogosnak tartanám, ha elhagyna, hiszen egy fiatal "semmi gondom nincsen" lánykával ez nem lenne, gyerek se rángatná, pihenhetne. Szóval, amikor dolgoztam, ez nem volt ennyire durva kicsit sem, sõt fel se tûnt. Na mondjuk, csak apróságok, hogy az eggyütjárásunk alatt már feleztük a mozijegyet, a kaját, stb-t.
Talán nem zsarol, csak nem veszi észre magát, neki tök természetes, hogy Õ az úr. Az önbizalmamat az biztos, hogy elveszítem mellette, mosz egyre lejjebb süllyedek ebben.
Igen én eltökéltem, a kisfiamat úgy fogom nevelni, hogy tisztelje a nõket, kezdjük azzal, hogy elõreengedi a kislányokat az oviban, nem rugja fel õket, nem káromkodik. Amikor mondtam a férjemnek, kiröhögött, hogy az Õ fia fasza macsó lesz (nem ilyen csúnyán mondta persze), és ne csináljak már majmot belõle.
Norcsi!
Nagyon meglepett, hogy Te, aki nem csak ezt az írásomat olvastad, hanem nyomon követed az élatünket most már egy éve legalább, hogy te is ennyire sötéten látod a helyzetet. Beszélgetni fogunk, azt hiszem. A 10.-en az Andinak lepasszolom a petit, elmegyünk vacsizni (majd nézhetem az árakat, nehogy már a legdrágábbat vegyem, és ne kérjek desszertet, isten õrizz a sárgadinnyétõl vaniliafagyival - ezt egyszer követtem el), és átbeszéljük. remélem, segít.
Me: Igen, én is most beszélem le magam a másodikról egyenlõre, és visszamegyek dolgozni, úgy döntöttem.
Lányok, ebben a döntésben nagy nagy segítségemre voltatok
Zsóka: hihetetlen, milyen élesen látod a helyzetet. Nagyon jó emberismerõ vagy, azt hiszem. Igen, ha a fiam nem lenne ennyire pörgõs, elmennék vele kettesben. Na de vonattal, sok cuccal??? Lehet, hogy tényleg ez kéne. megpattanni, aztán nézhet. Bár mint valaki írta lentebb, valószínû jót pihenne bulizna, és meggyõzõdése lenne, hogy egy hülye idegbeteg liba vagyok, aki elrohant, és Õ szegény magányos férj itt lett hagyva.
rjuli: Hát, igen, nem tûnik föl, hogy egész nap mit csinálok. Szerinte semmit. Kiváncsi lennék, Õ hogy bírná ezt egy hétig egyedül. Bár ha nem kéne fõznie, takarítania még ellenne azt hiszem.
mi: igen. Nem lesz egyenlõre második pici sajnos
Neki köszönheti a fiam, hogy nem tudja meg, milyen egy kis korkülönbséggel született tesó.....össze kell kanalaznom magam....
Áfonya: nagyon köszönöm. Ahogy megyek az írásaitokban egyre lejjebb, egyre jobb a lelkemnek.
Szila: Hát igen, hullámzó vagyok, mert ha egy kicis jót is kapok, képes vagyok rózsaszín felhõkön lebegni, és olyanokat írni, amit a fent emlegetett topicban. Újra kell építeni, és ki kell lábalnom az önbizalomhiányból az tuti.
Lina: azt hiszem, ilyen a rendes, normális férj, mint a tied. Eddig ha egy pasi (barátnõm férje) az orrom elõtt nyalta-falta kedveskedett a feleségének, Csabival versenyben utálkoztunk amikor elmentek. De rá kell jönnöm, talán mi nem csináljuk jól, nem Õk. Sajnos, eddig nem próbáltam irányítani a dolgokat, talán el kéne kezdeni.
Zoliapu: Hát igen, az optimista vigasztaló, hát megtaláltál! Köszi, örülök, hogy bíztatsz, meg kell próbálnom tényleg ezt a beszélgetés-kompromisszum dolgot
Ilka: Nagyon jól esnek a biztató szavaid Neked is
Hûû lányok, mindenkinek írtam, azt hiszem. Talán egy kicist zavaros lett, mert ugráltam vissza, hogy jónak jót írjak.
Összefoglalva:
- Le fogunk ülni beszélgetni.
- Ennek megvárom a hosszabban kiható eredményét. (mert volt már hogy kikattantam, más miatt,utánna rendes volt egy rövid ideig.)
- Ha sikerül, esetleg jöhet a baba, de ez elképzeléseim szerint legalább fél év.
- De valószínûbb, visszamegyek dolgozni, ez jelentõsen segítene rajtam, azt hiszem.
- Dugipént magamra költve: ruha, fodrász, kozmetikus, kozmetikum.
- Önbizalom növelés elkezdve. Esetleg egy pszhiológus igénybevételével. Párterápia? hallottatok ilyenrõl? Van valahol?
A gyerek érdekében én mindent meg próbálok tenni, hogy rendbetegyem a házasságunkat, mert a gyereknek kiegyensúlyozott boldog családban kell felnõnie.
Bocsánat a helyesírási hibákért, tuti televan, de peti fél percenként idejön, a csabi meg itt morog, hogy két órája itt ülök. Na meg altatni is kéne.
Puszi nektek, és nagyon nagyon köszönöm, hogy rám szántatok az idõtökbõl, a gondolataitokból,és a szívetekbõl
Ladányi Kata