Egyenlõre nem merek a teljes nevemen jelentkezni, bár Ti, akiket ismerek, biztosan tudjátok, ki vagyok. Majd. Azért nem, mert az anyósom is elõszeretettel olvassa a babanet bizonyos topicjait, ahol elõfordulok, hátha kimaradt a napi rendszeres telefonon történõ vallatásomból valami, amire itt rábukkanhat, esetleg rég áhított vágya teljesülne(miszerint lotyó a menye, esetleg a szép szál fia talált egy érdemesebb menyecskét, netalán bucira pofoztam a kisunokáját, vagy narkózom) és ezáltal indoka lehessen, hogy "kimenekíthesse karmaimból imádott magzatát a trónörökös kisunokával együtt.
Na ez jó kis bonyolult bevezetõ volt, mehetnék vele az "anyós-após" topicba is, ha csak errõl akarnék írni. Noha problémám gyökere valószínû innen ered.
A férjemmel hét éve ismerjük egymást (hát igen, a kritikus hetedik év), három éve vagyunk házasok. Kisfiúnk 20 hónapos. Látszólagosan nincs nagy probléma, mert a kicsit imádja, engem is szeret a maga módján talán, talán félre se lép (ez utóbbiban azért nem vagyok 100% biztos).
De. Amióta nem dolgozom, egyre többet veszekszünk. Elõtte tényleg sosem. Mert Õ egy baromi nyugodt pasi. Most a pénz miatt megy a dolog. Neki vannak kis magán pénzszerzési akciói. na, ne gondoljatok semmi extrára, nem fegyvercsempész, vagy drogdíler
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/happy.gif)
Ezeket csak azért írtam, le, hogy lássátok, az alaphelyzetet.
Na, a probléma. Ha elmegyünk KAJÁT vásárolni, ott veszekszünk a csirkés elõtt pl, hogy most 6 vagy 8 csirkecombot vegyünk. Ha 3 helyett 5 túrórudit veszek le, visszateteti (pedig a gyereknek veszem le). Nekem könyörögni kell egy új samponért, azokat is végignézi, melyik a legolcsóbb. Ha nála a bevásárló lista, önkényesen "véletlenül" lefelejt róla dolgokat, amikrõl úgy itéli meg, hogy drága (pl trapista sajtból a darabolt pultnál az árat nézi nem a dekát, és a legolcsóbb - 10 dkg-ost veszi meg, noha mondjuk rántott sajt lett vlna a kaja), vagy tudja, hogy nekem kell (pl: nagy luxus, sárga lipton filteres tea). Szóval, ilyen ....nem is tudom milyen.
DE . Emellett digitális fényképezõgépet akar, most cseréltük le a suzukinkat egy légkondis Daewoo-ra, amit elõször kölcsönbõl törlesztettünk volna (tehát volt rá) de a szülõk kifizették. Aztán. Ilye-Olyan-amolyan kütyü a számítógéphet 20.-30.000 ft-ért, most nyaralni akar a másfél évessel (nomeg azért velem is) Egyiptomban, Tunéziában, last minute bungaloban, majd te fõzöl alapon. (nagy nyaralás a folyton rohanó, egyébként finnyás, hányós gyerekkel). Két hete ugatom neki, menjünk Somogyba (ahol születtem) keresek egy kis csöndes, jó levegõjû, sok állatos, tücsökciripeléses falut, ahová közel a Balaton. Ahol hûvös a tisztaszoba, ahol a kisfiam este behajthatja az állatokat a házigazdával,. ahol harapni lehet a jó levegõt, a csöndet, ahol ez a kis szaros, aki meg van veszve az állatokért, végre élõben is látja a libát, tehenet, malacot. Olcsóbb lenne, magyar orvos lenne a közelben, normális szalmonellamentes kaját ehetnénk, stb....
Szeretnék vagy fél éve egy társasjátékot (angyal vagy ördög a neve) de nem kapok. A mobilomra augusztus óta nem volt hajlandó egységet venni. Amikor a gyereket januárban a nagy hóesésben (nem a hótól) baleset érte, és rohantunk a kórházba, a szomszéd vitt be két óra alatt akkora hó volt, nem tudtam elérni. Azóta be is döglött a telefonom., már hívni se lehet engem. Azaz szerencsétlen hívó hív, én látom, csak nem halljuk egymást. Most mindenre az a jelszó: jó, vegyük csak meg, de akkor nem megyünk nyaralni. Most legutóbb ezt a megjegyzést egy Vivien Fable könyvre (1998 Ft) kaptam meg. Na, amilyen hülye meg én vagyok, mert szegény anyu látja, hogy sovány vagyok nem eszem. Na igen, mert a gyereknek fõzök, egész nap rohanok utánna, ha délben elalszik, pihenek, nem fõzök magamnak. Szóval Anyu dug néha 1-2000 ft-ot, hogy kislányom, egyél belõle valami finomat. Ja, hozzáteszem, imádom a fincsibe szendvicset a kentucky-nál, de minden alkalommal, ha megyünk vásárolni (max hetente 1x, könyörögnöm kell, és szájhúzogatva esetleg vesz, de érezteti, hogy most aztán kuss a nevem. Anyu pénzébõl elsõ körben én hülye, elkezdtem gyûjtögetni, hogy majd a férjemnek veszek egy CD írót névnapjára, hogy meg fog lepõdni. Aztán hó vége lett, nem hagyott itthon semmi pénzt (ezzel is spórolunk címszóval) hát abból vettem üdítõt ezt-azt a gyereknek. Következõ hnapban odaadtam, amikor nem volt pénzünk, hogy fizikor visszaadja. Na, biztos visszaadta.
Most elromlott egy háztartási gépünk, apu utalt a számlánkra 40.000 Ft-ot. 5.000 volt a szerelõ, Apu mondta, kislányom a maradékot költsd magadra, mert nincs egy normális ruhád. Mondtam is a férjemnek, na, kitaláljátok a választ? - Jó, de akkor nem megyünk nyaralni.
Hétvégén kaptam a nagyimtól 20.000 ft-ot, ezt még nem mondtam meg neki. De én hülye, egybõl agyaltam, hogy most lesz a névnapja, megveszem a cd írót 15.000-ért, a maradék 5000-bõl veszek végre egy kényelmes szellõs vászon ruhát (mert mind mûszál ami van)és egy szalmakalapot, hogy ne üssön meg a guta a játszótéren.
Persze, a ruházkodásomra is van egy trükje: ha mutatok valamit, hogy kéne, leszólja, hogy ronda. Ez a legegyszerûbb.............
A fõ meggyõzõdése, úgysem hagynám el, mert mit kezdek egyedül a gyerekkel. 28 évesen, lógó mellekkel a kutyának sem kellek, pláne egy gyerekkel, nameg ugyan hogy tartanám el kettõnket a közgazdasági érettségimmel? sajnos igaza is van....
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/sad.gif)
Amiért elkezdtem írni, a mai akciója volt:
"Megbeszéltük" (azért az idézõjel, mert Õ eldöntötte), hónapokkal ezelõtt, hogy lemondjuk a vonalas telefont, és helyette veszünk egy vodafonos elõfizetéses Erisson 68T telefont. 9990 Ft-ért. Aztán a barátjával valamit szervezkedtek, úgy volt , várunk még ezzel mert hátha a haver eladja. Persze ez is jó indok volt 3 hónapig, hogy ne kapjak egységet a kártyámra. Most rákérdeztem, haver mégsem adja el. De ha nem kérdezem meg, csönd van még egy ideig. Ugyebár az én telefonom amúgy is most lett kakukk, hát felhívtam most egy órája kb, hogy ha felkel a gyerek, én elmegyek telefont venni.
Erre Õ totál felháborodottan: Mibõõõl????? Mondom: 5000 volt a szerelõ, a maradékból. Megint jött az akkor mibõl nyaralunk szöveg. Na, nem mondtam, hogy van még pénzem, mert tuti azt is leszedné belõlem. Erre Õ: majd eggyütt. Mondom, de tudom, mit akarunk. De nem. Mondom: De de. Erre a végsõ csapás: Te csak ne kezdjél magánakciókba légyszives.
Na, itt bontottam a vonalat.
Na, befejezem, írok még, de most már úgyse olvassátok el, annyit írtam. Bocsi, de jól esett kiírni magamból, és akkor még egy csomó minden nem mondtam el........
Puszi, és köszönöm, hogy elolvastátok, még ha nem is írtok.
Tudjátok mit, mégis vállalom, és aláírom: Ladányi Kata
ui: Drága Anyósom ! Tudom, olvasod, nem fûznék hozzá terjedelmesebb kommentárt (egyébként fûztem, de most töröltem ki). Csak figyelmedbe aljánlom az alattam szólókat.