Kiemelt témák

Sziasztok!

Egyenlõre nem merek a teljes nevemen jelentkezni, bár Ti, akiket ismerek, biztosan tudjátok, ki vagyok. Majd. Azért nem, mert az anyósom is elõszeretettel olvassa a babanet bizonyos topicjait, ahol elõfordulok, hátha kimaradt a napi rendszeres telefonon történõ vallatásomból valami, amire itt rábukkanhat, esetleg rég áhított vágya teljesülne(miszerint lotyó a menye, esetleg a szép szál fia talált egy érdemesebb menyecskét, netalán bucira pofoztam a kisunokáját, vagy narkózom) és ezáltal indoka lehessen, hogy "kimenekíthesse karmaimból imádott magzatát a trónörökös kisunokával együtt.

Na ez jó kis bonyolult bevezetõ volt, mehetnék vele az "anyós-após" topicba is, ha csak errõl akarnék írni. Noha problémám gyökere valószínû innen ered.

A férjemmel hét éve ismerjük egymást (hát igen, a kritikus hetedik év), három éve vagyunk házasok. Kisfiúnk 20 hónapos. Látszólagosan nincs nagy probléma, mert a kicsit imádja, engem is szeret a maga módján talán, talán félre se lép (ez utóbbiban azért nem vagyok 100% biztos).
De. Amióta nem dolgozom, egyre többet veszekszünk. Elõtte tényleg sosem. Mert Õ egy baromi nyugodt pasi. Most a pénz miatt megy a dolog. Neki vannak kis magán pénzszerzési akciói. na, ne gondoljatok semmi extrára, nem fegyvercsempész, vagy drogdílerÉn a múlt hétig nem is foglalkoztam ezzel, azt hittem, pár ezer forintról van szó. De aztán amikor hazajött a sráctól, akinek eladott valamit, leugrottam az õ tárcájával a boltba, és 40.000 Ft volt benne. Tudom, hogy sokszor van ilyen üzlete (havi kettõ tuti) amit fél füllel hallok, de eddig nem foglalkoztam vele. Szóval, keres vagy 150.000-Ft-ot, + ezek a mellékesek (amit ki tudja, mire költ). Sima panelban lakunk, nncsenek extra kiadásaink. Nekem a legújabb ruhám négy éves.
Ezeket csak azért írtam, le, hogy lássátok, az alaphelyzetet.
Na, a probléma. Ha elmegyünk KAJÁT vásárolni, ott veszekszünk a csirkés elõtt pl, hogy most 6 vagy 8 csirkecombot vegyünk. Ha 3 helyett 5 túrórudit veszek le, visszateteti (pedig a gyereknek veszem le). Nekem könyörögni kell egy új samponért, azokat is végignézi, melyik a legolcsóbb. Ha nála a bevásárló lista, önkényesen "véletlenül" lefelejt róla dolgokat, amikrõl úgy itéli meg, hogy drága (pl trapista sajtból a darabolt pultnál az árat nézi nem a dekát, és a legolcsóbb - 10 dkg-ost veszi meg, noha mondjuk rántott sajt lett vlna a kaja), vagy tudja, hogy nekem kell (pl: nagy luxus, sárga lipton filteres tea). Szóval, ilyen ....nem is tudom milyen.
DE . Emellett digitális fényképezõgépet akar, most cseréltük le a suzukinkat egy légkondis Daewoo-ra, amit elõször kölcsönbõl törlesztettünk volna (tehát volt rá) de a szülõk kifizették. Aztán. Ilye-Olyan-amolyan kütyü a számítógéphet 20.-30.000 ft-ért, most nyaralni akar a másfél évessel (nomeg azért velem is) Egyiptomban, Tunéziában, last minute bungaloban, majd te fõzöl alapon. (nagy nyaralás a folyton rohanó, egyébként finnyás, hányós gyerekkel). Két hete ugatom neki, menjünk Somogyba (ahol születtem) keresek egy kis csöndes, jó levegõjû, sok állatos, tücsökciripeléses falut, ahová közel a Balaton. Ahol hûvös a tisztaszoba, ahol a kisfiam este behajthatja az állatokat a házigazdával,. ahol harapni lehet a jó levegõt, a csöndet, ahol ez a kis szaros, aki meg van veszve az állatokért, végre élõben is látja a libát, tehenet, malacot. Olcsóbb lenne, magyar orvos lenne a közelben, normális szalmonellamentes kaját ehetnénk, stb....
Szeretnék vagy fél éve egy társasjátékot (angyal vagy ördög a neve) de nem kapok. A mobilomra augusztus óta nem volt hajlandó egységet venni. Amikor a gyereket januárban a nagy hóesésben (nem a hótól) baleset érte, és rohantunk a kórházba, a szomszéd vitt be két óra alatt akkora hó volt, nem tudtam elérni. Azóta be is döglött a telefonom., már hívni se lehet engem. Azaz szerencsétlen hívó hív, én látom, csak nem halljuk egymást. Most mindenre az a jelszó: jó, vegyük csak meg, de akkor nem megyünk nyaralni. Most legutóbb ezt a megjegyzést egy Vivien Fable könyvre (1998 Ft) kaptam meg. Na, amilyen hülye meg én vagyok, mert szegény anyu látja, hogy sovány vagyok nem eszem. Na igen, mert a gyereknek fõzök, egész nap rohanok utánna, ha délben elalszik, pihenek, nem fõzök magamnak. Szóval Anyu dug néha 1-2000 ft-ot, hogy kislányom, egyél belõle valami finomat. Ja, hozzáteszem, imádom a fincsibe szendvicset a kentucky-nál, de minden alkalommal, ha megyünk vásárolni (max hetente 1x, könyörögnöm kell, és szájhúzogatva esetleg vesz, de érezteti, hogy most aztán kuss a nevem. Anyu pénzébõl elsõ körben én hülye, elkezdtem gyûjtögetni, hogy majd a férjemnek veszek egy CD írót névnapjára, hogy meg fog lepõdni. Aztán hó vége lett, nem hagyott itthon semmi pénzt (ezzel is spórolunk címszóval) hát abból vettem üdítõt ezt-azt a gyereknek. Következõ hnapban odaadtam, amikor nem volt pénzünk, hogy fizikor visszaadja. Na, biztos visszaadta.
Most elromlott egy háztartási gépünk, apu utalt a számlánkra 40.000 Ft-ot. 5.000 volt a szerelõ, Apu mondta, kislányom a maradékot költsd magadra, mert nincs egy normális ruhád. Mondtam is a férjemnek, na, kitaláljátok a választ? - Jó, de akkor nem megyünk nyaralni.
Hétvégén kaptam a nagyimtól 20.000 ft-ot, ezt még nem mondtam meg neki. De én hülye, egybõl agyaltam, hogy most lesz a névnapja, megveszem a cd írót 15.000-ért, a maradék 5000-bõl veszek végre egy kényelmes szellõs vászon ruhát (mert mind mûszál ami van)és egy szalmakalapot, hogy ne üssön meg a guta a játszótéren.
Persze, a ruházkodásomra is van egy trükje: ha mutatok valamit, hogy kéne, leszólja, hogy ronda. Ez a legegyszerûbb.............
A fõ meggyõzõdése, úgysem hagynám el, mert mit kezdek egyedül a gyerekkel. 28 évesen, lógó mellekkel a kutyának sem kellek, pláne egy gyerekkel, nameg ugyan hogy tartanám el kettõnket a közgazdasági érettségimmel? sajnos igaza is van....

Amiért elkezdtem írni, a mai akciója volt:
"Megbeszéltük" (azért az idézõjel, mert Õ eldöntötte), hónapokkal ezelõtt, hogy lemondjuk a vonalas telefont, és helyette veszünk egy vodafonos elõfizetéses Erisson 68T telefont. 9990 Ft-ért. Aztán a barátjával valamit szervezkedtek, úgy volt , várunk még ezzel mert hátha a haver eladja. Persze ez is jó indok volt 3 hónapig, hogy ne kapjak egységet a kártyámra. Most rákérdeztem, haver mégsem adja el. De ha nem kérdezem meg, csönd van még egy ideig. Ugyebár az én telefonom amúgy is most lett kakukk, hát felhívtam most egy órája kb, hogy ha felkel a gyerek, én elmegyek telefont venni.
Erre Õ totál felháborodottan: Mibõõõl????? Mondom: 5000 volt a szerelõ, a maradékból. Megint jött az akkor mibõl nyaralunk szöveg. Na, nem mondtam, hogy van még pénzem, mert tuti azt is leszedné belõlem. Erre Õ: majd eggyütt. Mondom, de tudom, mit akarunk. De nem. Mondom: De de. Erre a végsõ csapás: Te csak ne kezdjél magánakciókba légyszives.
Na, itt bontottam a vonalat.

Na, befejezem, írok még, de most már úgyse olvassátok el, annyit írtam. Bocsi, de jól esett kiírni magamból, és akkor még egy csomó minden nem mondtam el........

Puszi, és köszönöm, hogy elolvastátok, még ha nem is írtok.

Tudjátok mit, mégis vállalom, és aláírom: Ladányi Kata


ui: Drága Anyósom ! Tudom, olvasod, nem fûznék hozzá terjedelmesebb kommentárt (egyébként fûztem, de most töröltem ki). Csak figyelmedbe aljánlom az alattam szólókat.

Kedves Kata!

Meg vagyok döbbenve. Én nem tudom, mit kezdenék egy ilyen férjjel.

Szívesen megpróbálnék segíteni, ehhez néhány kérdés:

Hogy gazdálkodtatok, amíg dolgoztál? Mindig a férjed osztotta be a pénzt? És ha valami nagy közös családi kiadásról volt szó, pl. autó, lakás vagy nagyobb nyaralás, megkérdezett téged? És ha igen, figyelembe vette, amit mondtál? Együtt döntöttetek?

És ami a "te kiadásod" volt eddig, azt mindig a saját keresetedböl fedezeted? Egyáltalán egy házasságban létezik olyan, hogy "én pénzem, te pénzed"? Nálunk "mi pénzünk" van, akármelyikünk is kereste.

Persze, vannak dolgok, amiket inkábbb a férj használ, másokat inkább a feleség. De ahogy nem kérdés, hogy vegyünk digitális fényképezögépet ("neki" -- én is gyakran használom), úgy az sem, hogy varrógépet is vegyünk ("nekem" -- de neki is varrok). Egyébként véletlenül mindkét alkalommal éppen úgy álltak a számláink, hogy a digi az enyémröl, a varrógép az övéröl ment. Szóval szerintem ezek a dolgok egy házasságban nem választhatók el.

Visszatérve a ti esetetekre: Ha a férjed egyszer csak munkanélküli lesz, munkaképtelen beteg, vagy csödbe megy a vállalkozása, és arra lesz utalva, hogy te "tartsd el"? Akkor vajon hogy reagál, ha évekig nem kap pl. új farmert, mert esetleg valóban nem telik rá? Isten örizz, hogy ilyen helyzetbe kerüljetek, de miért hiszi azt, hogy az általa keresett pénz öt automatikusan "uraddá és parancsolóddá" teszi? Hogy lehet így élni?

Kata, várom a válaszod, úgyse fog ez a téma kimenni egyenlöre a fejemböl, gondolkozom, tudok-e valami értelmes tanácsot adni. Addig is nagy együttérzéssel vagyok irántad.

Lynn

Kata,
megint hamarabb cselekedtem, mint kellett volna! Bocsi, ha galibát okoztam. Érted tettem, nem ellened.
No comment. Nem tudom, mit tehetnél. Próbáld meg megbeszélni vele. Ha tudod.
Anyósodnak üzenem, hogy õ is megtehetné, hogy leül kicsi fiával egy kicsit beszélgetni, akkor is, ha... Ez a gyerek rovására megy, nem a tiedre. Fogadjon el, ha a fiát szereti.

Solya

Szia Kata!

Egyvalami jutott eszembe:ha ennyire rossz a férjed "természete" pénzkérdés terén,miért kérdezed meg egyáltalán,ha valamit szeretnél venni magadnak?Talán picit lehetnél rafináltabb,esetleg veszel egy ruhát,és azt mondod,kaptad valakitõl.Közös nevezõre kellene jutnotok,de sajnos ha ez nem megy,akkor muszáj lenne a háta mögött megtenned egy-két dolgot.Tudom,hogy egy házasságban errõl nem is lehetne szó,de ha máshogyan nem megy,nem kellene lelkifurdalásodnak lennie ettõl.Hisz ezzel nem vétesz a férjed ellen.

Ha "csak" ennyi a baj,próbálj "játszani" egy picit.

Kriszti.

Szia Kata!

A topic címét jól választottad. Ez a probléma nem arról szól, hogy a férjed anyagi téren teljesen beszámíthatatlan (próbálok valami kevésbé durvát használni), hanem arról, hogy semmibe vesz.
Kiderült e ez számodra a házassád ill. a gyerek elõtt? Ha igen, nyilván volt valami oka, hogy mégis mellette döntöttél. Ha nem, akkor ki kéne deríteni mi változott az elmúlt 3 évben.
Egy biztos, a férjed anyagilag és lelkileg is zsarol. Ez nagyon veszélyes lehet, mert elõbb utóbb szépen elveszted a maradék önbizalmad is és teljesen bezárul a kör (ahogy olvasom ez nagyrészt sikerült "fõ meggyõzõdése, úgysem hagynám el, mert mit kezdek egyedül a gyerekkel. 28 évesen, lógó mellekkel a kutyának sem kellek, pláne egy gyerekkel, nameg ugyan hogy tartanám el kettõnket a közgazdasági érettségimmel? sajnos igaza is van....")
Ha nekem a férjem csak ilyet gondolna már akkor is kiraknám a bõröndjeivel a lakásból ;););)
Na jó ez persze túlzás (de csak kicst), de tényleg azt hiszem, hogy ha a férjed nem tisztel és nem értékel, komolyan érdemes végig gondolnod hogyan fogod tudni kezelni ezt a helyzetet egy egész életen át.

Milla

Kedves Anyós! Az anyák felelõssége is, hogy olyan fiúkat neveljenek, akik tudják tisztelni, szeretni a feleségüket, gyermekük anyját!
Egy kisfiús anyuka

Kedves Kata!

Nagyon szomorú hogy egy ilyen emberrel kötötted össze az életedet. Eddig. Én komolyan mondom (sajnos a munkámból eredõ tapasztalatokból kiindulva, Te tudod mirõl beszélek itt) hogy ha ez valóban így van, akkor komolyan el kéne gondolkodnod azon hogy õ-e a megfelelõ társ neked. És azon meg méginkább, hogy egy ilyen embernek akarsz-e még egy gyereket szülni?!!! Sajnos az én apámnál is nagyon hasonlók voltak a szituációk (ezt nemes egyszerûséggel sz@rrágónak hívom) és sajnos hogy az Anyukám nem elõbb lépte meg azt a lépést - válás - amit meg kellett volna már lépnie évekkel azelõtt, és akkor nagyon sok megaláztatástól, problémától meg tudta volna magát kímélni. Komolyan írom amiket írok! Egyébként azt a sok különpénzét mi a jó fenére költi??? És szerinted VALÓBAN szereti a gyerekét, hogy a gyereke hasán is képes spórolni? Szóval ilyenkor azért megáll ám az eszem!
Az meg baromság hogy egy gyerekkel nem találnál magadnak senkit, és hogy ezért muszájból vele kell maradnod! Fiatal vagy, jól nézel ki, úgyhogy egészen biztos hogy nem lenne ilyen problémád amit a férjed "kedvesen" megpróbál beléd sulykolni, mint fentebb írta valaki, tényleg ezzel zsarolva Téged! A nyaralással meg szintén ne hagyd magad zsarolni, annál is inkább, mert azt olvasom a soraidból hogy neked ez nemhogy nem lenne igazi kikapcsolódás, pihenés, hanem nyûg lenne csak. Szóval a helyedben fognám a gyereket és szépen kettecskén, vagy a szüleimmel, barátaimmal mennék nyaralni egy olyan általad óhajtott somogyi kis faluba, õ meg spórolgassa csak a dugipénzét, akkor talán magába szállna. Ja, anyósod meg igazán magába nézhetne hogy hogy a fenébe sikerült a fiát ennyire elrontania!!!

Norcsi aki

Kata, nem vagy a helyzeteddel egyedül!!Éppen ez az a dolog, ami miatt nekem biztos, hogy nem lesz több gyerekem-legalábbis ebben a házasságban nem. Nem kívánok még egyszer olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, mint amikor otthon voltam a fiunkkal.
A helyzet némileg javult, mikor ismét munkába álltam. Ha valami kis plusz pénzt kapok, már nem szólok róla. Ezzel kényeztetem magam. Na, ne gondoljatok nagy dolgokra: ebbõl tudom esetleg a rongyos fehérnemû kollekciómat fokozatosan lecserélni, hogy jobb léegyen a közérzetem.
Mit viszont válaszolnék a férjednek: a te szüleid nem a nyaralásra adják a pénzt neked, tehát azt nyugodtan kihagyhatja a számításból...

Sziasztok,
egy problémám van csak a tanácsokkal (amikkel 1ébként egyetértek): sajnos azt hiszem, a körök legtöbbjét Kata már lefutotta. És pont azért ír nekünk, mert már végsõkig elkeseredett, nem tud mit lépni...
Kata, gondolom te már megptróbáltál beszélni a férjeddel, csak épp azt gondolom, hogy teljesen eredménytelenül, ez mind lepergett róla. Nem?

A külön nyaralásról annyit, hogy szvsz KAtának és a lurkónak nagyon jót tenne, de ahogy a férjet ebbõl a pár sdorból megismertem, bizony nem szállna tõle magába, sõt. Lehet, hogy KAta inná meg a levét.
Kata, szerintem le kellene ülnöd egyedül, a lurkót esetled egy-két órára leadva anyukádnak, elmenni sétálni, stb., és komolyan elgondolkodni azon, hogy hogyan tovább. Norcsinak igaza van - lépni kell, mielõbb, nem érdemes húzni. Sajna tapasztalatból tudom - bár nem léptem túl késõn, de azt hiszem, az elsõ házasságomból sokkal elõbb ki kellett volna lépnem.
Sok erõt kívánok neked, akárhogy döntesz,
puszil ismeretlenül is
Zsóka

Nyilván nem írok újdonságot, ha azt mondom, hogy a gyed-en lévõ anyák is dolgoznak. Bele is számít a nyugdíjba, arról nem is szólva, hogy õk (mi) teszik lehetõvé apának, hogy nyugiban eljárjon dolgozni, másra ne legyen dolga.
Szóval azt kellene tudatosítani a férjedben, hogy nem arról szól a dolog, hogy õ robotol, míg Te lógatod a lábad, hanem mindketten munkát végeztek, csak más bérért, de házasságon belül ennek nem lehet jelentõsége. Válás esetén sem azt nézik, ki mennyit adott az ingatlanba, hanem fele-felét kap mindenki.
Nyilván ezzel a hsz-sal nem vagy kisegítve, de ez jutott eszembe olvasva a "sz.rrágásról".
Bár a fõ gond az, hogy, ha ez a férjednek nem természetes, akkor észérvek nem fogják meggyõzni.
Nem buzdítanálak ismeretlenül semmire, de csendben megjegyzem, hogy egy gyerekkel simán lehet partnert találni.

nem hiszek a szememnek. Ezt a topicot u. az a Ladányi Kata nyitotta, aki a megcsalós topicban arról írt, hogy jöhet a következõ gyerek????????? Ezt azért gondold meg, mert még kevesebb idõvel, pénzzel, önbizalommal és 2 gyerekkel már nem túl vonzó az ember lánya eg yúj fickó szemében.

Kata,
en nem nagyon ismerlek, csak neha talalkoztam irasaiddal /asztrologia, kispest/ es nem is mindig ertettem, mirol van szo, de nekem az jott at beloluk, hogy Te nagyon nagy onbizalomhianyban szenvedsz. Emlekszem egy hozzaszolasodra, amiben arrol irtal, hogy a ferjed milyen jo pasi, Te meg a gyerkoccel senkinek sem kellenel, es akkor megneztem a profilod es elcsodalkoztam, mert egy helyes csajszit lattam egy meghelyesebb kolyokkel Es olvastam, hogy aggodsz a gyerekedert /najo, minden anya ezt teszi/, nevelgeted, ahogy kell, hazias vagy... mi kell meg? Ez legalabb olyan erteku munka /rjulihoz hasonloan vallom/, mint amit a parod vegez, csak megfizetve nincs ugy. Bizz magadban es allj a sarkadra

-Afonya

Szia Kata!

Nagy vihart kavart a topicod, nem ok nélkül. A sok hozzászólás közös nevezöje: ez az élet így biztosan nem jó, sem neked, sem a gyereknek, de valószínüleg a férjednek sem. Nekem nem tetszik a háttérben fenyegetöen tornyosuló anyós-figura (akkor sem, ha olvassa), nem értem, hogy kerül ö ilyen közvetlenül ebbe a szituációba. Veletek él? Vagy a fia nem tud "leszakadni"?

Azt hiszem több probléma fonódott össze nálatok. Remélem, a többiek kicsit hamar mondták ki a "válás" szót, vagy én vagyok javíthatatlanul bizakodó. Egy józan, megértö házastársi beszélgetést biztos megpróbálnék, ha másképp nem megy, moderátorral. Ez lehet közös jó barát, ismerös, fö, hogy pártatlan és intelligens legyen.

Az összefonódott problémák egyes elemeiröl:
Nyaralás: másfél évessel én nem mennék se Egyiptomba, se Tunéziába, neked nem kell magyaráznom, miért, úgy látom, pontosan érzed, tudod, mi lenne a kiskölöknek a legjobb. Ha a papa nem akar Somogyba menni, még mindig lehet köztes megoldást találani. Bár én csalódott lennék, ha a másfél éves gyerekem apja ilyen utazásokat tervezne. Mit vár töle? Arról nem is beszélve, hogy ha nyaraltok, vagy egyformán pihenjen az egész család (vagyis ne csak te fözz), vagy vegye ki mindenki képességei szerint a részét a nyaralás terheiböl. Mert vannak azok is.

Pénz: Ha ö nem enged téged a "pénzéhez" nyúlni, te is spórolj a "tiéddel", eszedbe ne jusson bármi közös kiadást fedezni belöle!!! Ès itt sajnos vészesen közelítek a külön pénz - külön élet lehetöségéhez, minden optimizmusom ellenére.

Ha mégis idáig fajulna a dolog, engem az nem befolyásolna a döntésemben, hogy találok-e mást, hanem, hogy minden nehézségével együtt kellemesebb-e az élet egyedül a gyerekkel, mint a férjjel közösen.

Bölcselkedünk itt sokat, remélem, azért a sok jószándékú hozzászólásból ki tudsz szürni valamit, ami továbbsegít. Drukkolok!

Lynn

Kata!

Teljes mértékben egyetértek Norcsival, amikor azt mondja, hogy el kell gondolkodni azon, hogy õ-e a megfelelõ társ számodra, és hogy egy ilyen kapcsolatba még egy gyereket bevállalsz-e. (Kicsit tényleg furán veszi ki magát, hogy egy másik topikban azt írod, hogy a dolgok rendezõdtek köztetek, és hogy akár jöhet a második gyerek.)

Igazából nem tudok mit mondani, de én úgy érzem , hogy ez a házasság totál romokban hever. Nagyon-nagyon-nagyon megkéne férj gondolkodásának és viselkedésének változni és a tiednek is ahhoz, hogy esély legyen a házasságotok újraépítésére. Én szorítok hozzá Nektek, bár igen nagyo kompromisszum kell mindkettõtök részérõl.

Üdv
Szila

Kata

Én biztos, hogy most nem vállalnék második gyereket, egészen addig, amíg nem tudom azt mondani, hogy igen 100%-osan boldog vagyok ezzel az emberrel. Szerintem mindenhez két ember kell, ahhoz is, hogy jól mûködjön egy házasság, és ahhoz is, hogy elromoljon. Amit a férjed csinál Veled (ne haragudj, hogy ezt mondom), csak egy olyan nõvel lehet megcsinálni, aki ezt hagyja. Miért hagyod??? Felnõtt nõ vagy, saját akarattal, de úgy viselkedsz, mint egy gyerek. Elhiszem, hogy könnyebb itt kipanaszkodni magadat, de miért nem ülsz le a férjeddel, és öntesz tiszta vizet a pohárba? Én biztos, hogy azt tenném, hogy elmondanám neki, hogy nézd, én a feleséged vagyok, nem a gyereked, ez meg ez nem tetszik, csináljuk másképp. Mert itt tényleg nem a pénzrõl van szó, amúgy is semmibe vesz Téged, lerombolja az önbizalmadat. Szerintem elõbb rakd rendbe a saját önbecsülésedet, és legyél nagyon határozott, hogy mit szeretnél a jövõben másképp, aztán hajrá, add is elõ neki. Sok siker kívánok!

Lina

Ui: Az biztos, hogy én fele ennyiért kitenném a szûrét, mert a lelkiterrort nagyon nem bírom, és tudod, akkor inkább egyedül a gyerekkel, mint egy olyasvalakivel, aki megaláz, és akinek könyörögnöm kell a legalapvetõbb dolgokért, mert mondjuk a sampon az szerintem ilyen. Nem akarok a férjemmel példálózni, de neki az a természetes, hogy én itthon vagyok, és bár egész normális Gyed-et kapok, de amíg kerestem, õ addig is a többszörösét hozta haza, mint én. De minden pénz közös! Hiszem elvileg a házasság errõl szól: élet- és vagyonközösség. Nincs enyém, tiéd. Ha nekem kell valami az ugyanolyan fontos neki, mint a saját dolgai, és soha de soha nem mondta, hogy ne vegyük meg. Sõt, én azért nem merek rábízni ilyeneket, hogy pl. vegyen nekem sampont, vagy ilyesmit, mert õ meg a legdrágábbal állít be, mert szerinte én azt érdemlem. Szóval szerintem érdemes elgondolkodni azon is, hogy mennyire számítasz Te a férjednek, és mennyire számít a gyerek, ha a Túrórudin akar spórolni.

Szia Kata,

Szerintem a CELOK KULONBOZNEK, es ezert nem tudtok KOZOS UTON jarni. Ha ezekben nem fogtok tudni elore lepni, akkor hosszu tavon nem fogjatok egymast elviselni.
Es bizony a megoldas a problemakra neha nem is olyan bonyolult:
-a nyaralasnal: Iden ide mentek, jovore oda mentek, (Errol jut eszembe, elozo evben hol voltatok, ha voltatok?)
-a kajanal: ezen a heten ez lesz, kovetkezo heten az lesz,
...
A LENYEG, HOGY KOZOSEN HATAROZZATOK MEG A CELOKAT, ES KOZOSEN DONTSETEK!!!

Te engetsz itt, o enged ott. Kompromisszum az alapja mindennek!

Udv, ZoliApu.

UI: En nem latom tragikusnak a helyzetet. Szerintem nem kell egybol valasrol beszelni.

Szia Mindenki,

Kerem ne sugalljuk Neki azt, hogy gyava, ha nem lep ki a hazassagbol, ha nem teszi ki a szuret, stb...!
Mert nem kilepni kell, hanem megoldani a gondokat!!!

Udv, ZoliApu.

ZoliApu

Én nem beszéltem válásról és szerintem sokan mások sem. Viszont hadd nyilvánítsa ki a véleményét mindenki szabadon, hiszen mind egyének vagyunk. Úgyhogy lécci ne sugalld azt, hogy mit ne sugalljunk!

Köszi! Lina

Lina,
azért azt el kell ismerni, hogy ZoliApunak igaza van, amikor arról beszél, hogy a kilépés/menekülés nem egyenlõ a probléma megoldásával.
Hagy sugalljon, az is szabad véleménynyilvánítás, nem?

Bár azzal vitatkoznék, ha tavaly Alsókiskunmittudoménhol nyaraltak, akkor most jöhet egy ekkora gyerekkel Egyiptom és Tunézia.

Mi - itt meg lehet kövezni érte - úgy döntöttünk, hogy végre kettesben is elmegyünk nyaralni, ha összejön. Egy hétre ide-oda nagyszülõkhöz lepakoljuk a kölkeket (Máté akkora kb, mint Kata Petije, de Sára sincs még 3.) És lemegyünk 1 hétre a Balatonra gyerekekkel. Ha sikerül.

Kata, tényleg egy jó kis beszélgetés kellene.
Bár innen könnyû. Amit most leírtál, azt minden pillanatban úgy gondolod, ahogy itt?
Csak kíváncsiságból: milyen jegyben születtél?
Solya

Solya

Sajnos vannak olyan esetek, amikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. Én ebbe nem látok bele, csak õk ketten tudják, milyen a házasságuk. Ergo mi csak elmondhatjuk a véleményünket, és ha valakinek az a véleménye, mert õ úgy látja, hogy váljanak el, akkor azt el is mondhatja.

Én is azt mondtam, hogy üljenek le megbeszélni. Az már az én saját véleményem magamról!!!, nem tanács, hogy én bizony ezt nem hagynám. Lehet, hogy nekem meg túl sok az önbecsülésem, de engem senki ne nézzen (tegyem hozzá eddig nem is nézett) a lába kapcájának. Mert nekem ez a viselkedés pontosan azzal egyenlõ. Tudod, ki könyörögne egy könyvért? Vagy egy samponért? Fõleg, ha futja rá.

Lina

Szia Mindenki,
szerintem ,ha egy kapcsolat eljut addig a pontig ,hogy a ferj Lina szavaival elve(amikkel teljesen egyetertek)a laba kapcajanak nezi a feleseget, akkor ott mar nincs mit megbeszelni. Ott mar hianyzik az egymas tisztelete es megbecsulese.
Ha arrol van szo ,hogy mar nem langol a szerelem ,de tiszteli es becsuli egymast ket ember, akkor igen erdemes leulni es beszelgetni,torekedni a problema megoldasara egymasert es a kicsi miatt is. De ott ahol ez a helyzet all fenn mint Kataeknal, ott szerintem ki kell lepni.
Mert kerdem en, milyen pelda lesz ez Kata kisgyerekenek?????? Es egyaltalan elet ez igy?

Kata,
tessek a talpadra allni, es elhinni hogy te egy ertekes, szep fiatal no vagy, ott all elotted az egesz elet ,es igen van eselyed egy sokkal szebb kapcsolatra, sokkal szebb eletre, de ehhez lepned kell es nem varni ,hogy evek muljanak el, mire vegul ugyis lepni fogsz, csak akkor talan mar meg kevesebb onbizalommal es meg kevesebb hittel.
Es szerintem a kovetkezo babat mar annak a ferfinek szuld,aki megerdemli.
ilka

Hello!

Nekem más a véleményem F.Várkonyi Zsuzsa Már százszor megnondtam címû könyvében van szó a játszmákról nem lehet, hogy ti is abban vagytok?
Verus

Kata, kemény dolgokat írtál!!

Elõször is gratulálok a fiadhoz, gyönyörû!!!

A férjeddel kapcsolatban, egyéb téren hogy vagytok? Házasélet mûködik rendesen? Hoz neked virágot, kedveskedik, vagy úgy éltek mint 30 év házasság után?
Amikor összeházasodtatok nem figyeltél aprõ jelekre? Biztos akkor is voltak..csak most erõsödtek fel, nyeregben érzi magát, talán az õ kisebbségi komplexusát takargatja a te megalázásoddal.

Szerintem mindenképpen beszélj vele. Õ hogyan érez, mit tart fontosnak az életben, minek kell neki a pénz, miért nem tartja a házimunkát munkának? Szokott a fiára vigyázni huzamosabb ideig? Akkor meglátja, hogy milyen nehéz?

Te meddig akarsz otthon maradni? Lassan visszameheztnél dolgozni, bár akkor is meglennének ezek a gondok, csak elkendõzve.

A nyaralásról, mi is megyünk tengerpartra az 1 éves lányommal, ha van rendes ellátás akkor nem probléma ez. De akkor ragaszkodj a rendes kajákhoz!

BEszélj vele mindenképp! Nekem apám volt hasonló szarrágó, képes volt egy ábresztõóráért 2 hétig veszekedni-mondjuk õ magának se nagyon vett semmit- de akkor is borzasztó volt. Egyébként pedig rendes volt, szeretett minket a maga módján.

Más negatívumai vannak a férjednek? Vagy csak ez? Ha csak ez a gond, szerintem megoldható kellõ kompromisszumkészséggel mindkét fél részérõl.

Sok sikert!!

Sziasztok!

Nem volt eddig gépünk, nagyon meglepõdtem, hogy ennyien írtatok.
Mindenkinek nagyon szépen kösöznöm.
Hát igen, kicsit ellentmondásos a másik topicban írtakkal a mostani problémám. Igazság szerint, oda csak bekukkantottam, és a régi problémámra utalva írtam, hogy "azon a téren" minden rendben, már nem vagyok féltékeny. Akkor még nem voltam annyira magam alatt, utánna beszéltem Vele telefonon, és akkor jött az az ominózus mondat, hogy: "Te csak ne kezdjél magánakciókba légyszives"
Na, ez indította el bennem a lavinát, amitõl totál kiborultam, és muszáj volt leírnom Nektek. Nagyon jó volt kiírnom magamból.
Nem, nem mindig ennyire durva a helyzet, csak most nagyon kiakadtam, és talán nagyon sötéten mutattam be a dolgokat, de természetesen a fõ dolgok tényleg álltalában így mûködnek.
Az azért megilyesztett, és kicsit el is öntött leveleitek olvasatán elõbb a meleg majd a hideg, és szörnyû hideget éreztem a szívem táján....
Tényleg ennyire rossz a helyzet? Hogy ennyien megbotránkoztatok, és az elhagyásra voksoltok?
Próbálom Õt azért menteni: amúgy csöndes, kedves ember, tényleg imádja a fiát, és szeret engem is. Csak nem romantikus, fõként akkor ölelget, ha szeretkezni akar. De Õ nem egy érzelemkimutatós típus. Sajnos.
Tudom, ha olvasná ezt a topicot (szerintem olvasni fogja), fel lesz háborodva, hogy miket írtam róla. Mert õ zsigerbõl ilyen, nem is hiszem, hogy észreveszi ezeket a dolgokat, mert szerintem otthon ugyanez volt a helyzet a szüleinél. Most nem is tudom, mit akarok írni: Talán azt, hogy nem is rossz Õ? Próbálom menteni...de nem igazán tudok mit írni....csak azt, hogy de azért csak szeret.....

Lynn:Amikor dolgoztam, én kezeltem a házikasszát, szabadabb voltam, ha vettem hazafelé magamnak ezt-azt. Pl. pizza, stb, esetleg egy bizsu lánc, semmi komoly.
Ha nagy dolgot veszünk (na jó, most "kaptam" egy kenyérsütõ gépet), álltalában Õ találja ki, és jön haza az ötlettel, hogy ez vagy az kéne. Igazán eddig a digitális kamerát nem vettük még ebbõl meg, mert arra amikor hó végén nem volt pénzünk, azt mondtam, majd ha ennyi plusszunk lesz. De volt anno 100.000 körüli lekötött félretett pénzünk. Amikor az electro Worldben akciós volt az a nagy tv, beindult, hogy az kell. Hát, nem kapott, ezért egy sz*r képcsõhibás (ez itthon derült ki) nagy tvt vett meg, amit amikor hazahozott, mondtam, én nem vettem volna meg. Letörve az az alsó ablaka, csont kopott, mocskos a távirányító....fél óra múlva ki is derült, hogy rossz. Akkor ugyanígy kellett egy nagy monitor, szintén rossz. Szintén itthon derült ki. Na, és azáltal a félretett pénz elfogyott.
Amikor egyedül laktam, mindig volt lekötve félretett pénzem, hogy legyen mihez nyúlnom ha bármi történik. Csabinak is mondtam, hogy legyen lekötve plusz pénzünk, mert ha Õ csak a lábát töri el (minimálbérre van bejelentve) kap 20.000 ft-ot + az én 20.000 ft-os gyesem még a rezsire se elég, így nem szabad élni. Hát megvette a sz*r TV-t + monitort.
Most vettünk autót, ahhoz már ragaszkodtam, megyek én is. Hát, volt ott 50.000 km futott (áállítólag) kocsi jégsimára kopott gumikkal. Na erre volt az elsõ nemem. Aztán a többi ütött kopott, szétvert kocsira is, amiket lehet, meg is vett volna. Most egy szép, megkímélt kocsink van - szóval, ha így vesszük, dönthetek....
Áh, anyós nem él velünk, de naponta ellenõriz telefonon, és ahogy letette, hívja a Csabit, és végigkérdezi ugyanazt. Igen, azt hiszem, a férjem nem tud leszakadni, de talán kezd egy kicsit...
Nem, nincs külön kassza, de elszámoltat, hogy mit vettem. Nem fogom a "dugi" pénzemet semmi közösre költeni.
Nagyon aranyosak vagytok, hogy biztattok, de én úgy érzem, nem bírnék egyedül élni a gyerekkel. Anyagilag sem menne, meg a férjem minimálbéres gyerektartása....meg a kötelezõ láthatás anyóséknál anya szapulásával, minden megvételével, hogy agyereket elédesgessék. Nem utolsósorban, a harcért, hogy jobb helye lenne náluk, mint nálam. Vannak kapcsolataik, talán el is érnék....

Solya: semmi baj, nagyon kedves voltál
A Csabival még sosem sikerült komolyan leülni beszélgetni sajnos. Az anyja meg azt mondaná neki, hogy nem baj, kisfiam, te voltál az okos a szép, neked van igazad, majd segítünk, hogy bebizonyítsuk, a kata nem tudja ellátni a Petit, majd hozzánk kerül, ne félj...
Még sehol nem voltunk nyaralni, csak 3 napot húsvétkor, de azelég bénán sikerült (csattogott a adiátor, nem volt nmelegvíz). Mi is elmehetnénk nyaralni, jót tenne. csak hát a gyerekõrzés nálunk még nem kipróbált, és megoldott.
Szóval, azért vannak jobb pillanataik is. Nem mindig vagyok ennyire elszomorodva. Egyébként vízöntõ vagyok
Azt hiszem, érik a NAGY beszélgetés.

Kriszti: Igen, mostantól ez lesz, azt hiszem Legalább egy kicsit jobban nézek talán majd ki...

Milla: Ezek a problémák a szüléssel, gyessel jöttek. Tudod, 2 éve ki se mozdultam a gyerek nélkül (tudom, leadhatnánk, de ez külön történet: Apu beteg, ideges, hozzájuk nem lehet, anyósékra már lassan rábeszélem magam, Õk nagyon erõszakosak), aztán nem igazán partfümösen, frissen fodrászolva, dögös cuccban fogadom este (mint azok a macák, akikkel nap mint nap találkozik, és akik után simán utánnafordul az utcán, mint most az orrom elõtt is), néha ideges is vagyok, ha a kölök nagyon rossz volt (persze ritkán az), stb. Ilyenkor teljesen jogosnak tartanám, ha elhagyna, hiszen egy fiatal "semmi gondom nincsen" lánykával ez nem lenne, gyerek se rángatná, pihenhetne. Szóval, amikor dolgoztam, ez nem volt ennyire durva kicsit sem, sõt fel se tûnt. Na mondjuk, csak apróságok, hogy az eggyütjárásunk alatt már feleztük a mozijegyet, a kaját, stb-t.
Talán nem zsarol, csak nem veszi észre magát, neki tök természetes, hogy Õ az úr. Az önbizalmamat az biztos, hogy elveszítem mellette, mosz egyre lejjebb süllyedek ebben.
Igen én eltökéltem, a kisfiamat úgy fogom nevelni, hogy tisztelje a nõket, kezdjük azzal, hogy elõreengedi a kislányokat az oviban, nem rugja fel õket, nem káromkodik. Amikor mondtam a férjemnek, kiröhögött, hogy az Õ fia fasza macsó lesz (nem ilyen csúnyán mondta persze), és ne csináljak már majmot belõle.

Norcsi!
Nagyon meglepett, hogy Te, aki nem csak ezt az írásomat olvastad, hanem nyomon követed az élatünket most már egy éve legalább, hogy te is ennyire sötéten látod a helyzetet. Beszélgetni fogunk, azt hiszem. A 10.-en az Andinak lepasszolom a petit, elmegyünk vacsizni (majd nézhetem az árakat, nehogy már a legdrágábbat vegyem, és ne kérjek desszertet, isten õrizz a sárgadinnyétõl vaniliafagyival - ezt egyszer követtem el), és átbeszéljük. remélem, segít.

Me: Igen, én is most beszélem le magam a másodikról egyenlõre, és visszamegyek dolgozni, úgy döntöttem.
Lányok, ebben a döntésben nagy nagy segítségemre voltatok

Zsóka: hihetetlen, milyen élesen látod a helyzetet. Nagyon jó emberismerõ vagy, azt hiszem. Igen, ha a fiam nem lenne ennyire pörgõs, elmennék vele kettesben. Na de vonattal, sok cuccal??? Lehet, hogy tényleg ez kéne. megpattanni, aztán nézhet. Bár mint valaki írta lentebb, valószínû jót pihenne bulizna, és meggyõzõdése lenne, hogy egy hülye idegbeteg liba vagyok, aki elrohant, és Õ szegény magányos férj itt lett hagyva.

rjuli: Hát, igen, nem tûnik föl, hogy egész nap mit csinálok. Szerinte semmit. Kiváncsi lennék, Õ hogy bírná ezt egy hétig egyedül. Bár ha nem kéne fõznie, takarítania még ellenne azt hiszem.

mi: igen. Nem lesz egyenlõre második pici sajnos Neki köszönheti a fiam, hogy nem tudja meg, milyen egy kis korkülönbséggel született tesó.....össze kell kanalaznom magam....

Áfonya: nagyon köszönöm. Ahogy megyek az írásaitokban egyre lejjebb, egyre jobb a lelkemnek.

Szila: Hát igen, hullámzó vagyok, mert ha egy kicis jót is kapok, képes vagyok rózsaszín felhõkön lebegni, és olyanokat írni, amit a fent emlegetett topicban. Újra kell építeni, és ki kell lábalnom az önbizalomhiányból az tuti.

Lina: azt hiszem, ilyen a rendes, normális férj, mint a tied. Eddig ha egy pasi (barátnõm férje) az orrom elõtt nyalta-falta kedveskedett a feleségének, Csabival versenyben utálkoztunk amikor elmentek. De rá kell jönnöm, talán mi nem csináljuk jól, nem Õk. Sajnos, eddig nem próbáltam irányítani a dolgokat, talán el kéne kezdeni.

Zoliapu: Hát igen, az optimista vigasztaló, hát megtaláltál! Köszi, örülök, hogy bíztatsz, meg kell próbálnom tényleg ezt a beszélgetés-kompromisszum dolgot

Ilka: Nagyon jól esnek a biztató szavaid Neked is


Hûû lányok, mindenkinek írtam, azt hiszem. Talán egy kicist zavaros lett, mert ugráltam vissza, hogy jónak jót írjak.

Összefoglalva:
- Le fogunk ülni beszélgetni.
- Ennek megvárom a hosszabban kiható eredményét. (mert volt már hogy kikattantam, más miatt,utánna rendes volt egy rövid ideig.)
- Ha sikerül, esetleg jöhet a baba, de ez elképzeléseim szerint legalább fél év.
- De valószínûbb, visszamegyek dolgozni, ez jelentõsen segítene rajtam, azt hiszem.
- Dugipént magamra költve: ruha, fodrász, kozmetikus, kozmetikum.
- Önbizalom növelés elkezdve. Esetleg egy pszhiológus igénybevételével. Párterápia? hallottatok ilyenrõl? Van valahol?

A gyerek érdekében én mindent meg próbálok tenni, hogy rendbetegyem a házasságunkat, mert a gyereknek kiegyensúlyozott boldog családban kell felnõnie.


Bocsánat a helyesírási hibákért, tuti televan, de peti fél percenként idejön, a csabi meg itt morog, hogy két órája itt ülök. Na meg altatni is kéne.

Puszi nektek, és nagyon nagyon köszönöm, hogy rám szántatok az idõtökbõl, a gondolataitokból,és a szívetekbõl

Ladányi Kata

Na, amíg a kisregény elkészült, még írtatok

Verus: Lehet, hogy már késõ van, de nem értem, amit írtál....

Bogi: Végül is, más téren nincs nagy gond. Rendetlen, de mindig is az volt, virágot mondjuk nem hoz, de sosem hozott, anyák napjára is vagy az ötödik felszólításra kaptam virágot.
A virágról is van egy érdekes nézete: tiszta rablás, hogy anyák napján, valentin-és nõ -napon, Katalin napon drágább a virág. Ezért szereti vagy nem, vagy máskor venni. Szóval, õ nem egy tenyéren hordozós, romantikus, meglepõs típus. De nem most lett ilyen, a kezdetektõl ilyen volt, ezt mondjuk tudtam, vállaltam.
Azt hiszem, a munkátlanság itt a fõ baj. Vissza kéne lassan mennem dolgozni. De sajnálom is a fiamat, hogy nem adok neki egy testvérkét.....

Jó éjszakát mindenkinek:

LadányiKata

Kata,
csak két szó, mert hulla vagyok:
csak elkezdeni nehéz, a többi jön magától.
A másik: vonattal is el lehet menmni babával, kevés cuccal, ha a sok cuccodat feladod postán csomagban oda, ahol nyaralni fogtok. Évek óta így csinálom, amikor a nagyikhoz megyünk nyaralni és a férjem épp nincs itthon, hogy elvigyen kocsival. Tudod ki cipekedik . Csak vagy az utazást megelõzõ napon kell feladni a csomagot, hoigy amikor odaérsz, már ott legyen minden, vagy egynapi ruháét magaddal kell vinned, ha az út napján adod fel. Szervezés kérdése az egész.
Az én párom sem piskóta 1ébként, de egy elõnye van: észérvekkel lehet rá hatni. Sajna van, akire nem.
Üljetek le beszélgetni, szorítok nektek.
Zsóka

Na nem két szó lett .

Kata, már meg ne haragudj, de tényleg hülye vagy, ha ezt hagyod!!! És ne szülj azért még egyet, hogy Peti tudja, milyen a kis korkülönbséges tesó! Állj már a sarkadra anyám!!! Nem a pénzed határoz meg. Hogy veszi magának Csabi a bátorságot, hogy mindig azt éreztesse veled, Te senki és semmi vagy pusztán azért, mert nem viszel haza sokat?
Nem akartalak (most sem akarlak) megbántani, de már annyiszor mondtam volna és most kijön belõlem: ne hivatkozz arra, hogy az anyósod teszi tönkre a házasságotokat! Mi a francot határoz a véleménye??? Nem laktok együtt, nem éltek közös pénzbõl, mit aggódsz folyton miatta? Nem felelhetsz meg mindenkinek és nem is szerethet mindenki. Ha nem akarod hallani, ne beszélj vele telefonon sem, ha nem akarod látni, ne menj hozzájuk! Ha nem vesznek emberszámba, akkor egyszerûen szûnjenek meg létezni a számodra és kész. Majd Csaba viszi hozzájuk Petit, ha van kedve, nem kell Neked is menni.
Én a helyedben vennék ki egy kis szabadságot is: néhány órát, amit csak magadra fordítasz, amikor elmehetsz ide-oda (fél éve hívlak, jössz velem tornázni? ), fagyizol egyet, veszel egy szép ÖNBIZALOMNÖVELÕ ruhát. Köztetek az egész játék arról szól, hogy elbizonytalanodj, azt érezd, a férjed nélkül vége az életednek, nem vagy jó semmire, nem vagy szeretnivaló. Szemét egy játék. És Te belemész... Tragikus! Istenként imádod a párod (?), õ meg tesz rá magasról. Rendjén van ez így? Lehet, hogy hûtlen is? Akkor még szebb a helyzet!
Borítsd már ki neki a bilit! Add le a kisfiút addig anyukádhoz vagy az Andihoz, hogy ne lássa-hallja a vitát, de BESZÉLJ MÁR A FÉRJEDDEL KOMOLYAN!!! Semleges terep jobb is lenne, mint otthon, nehogy menekülésképp leüljön hódítózni vagy elmenjen hajat mosni (azzal az olcsó samponnal).
Na jól van, kidühöngtem magam! Hagyok másnak is felkiáltójelet
Tudod, hol találsz, ha segítségre van szükséged.
szia, és okos légy:

ildikó

Sziasztok!

Kata

Örülök, hogy elgondolkodtál! Hogy a helyzet mennyire sötét, azt csak Te tudhatod, mi csak azt olvastuk, amit leírtál. Mindenesetre sok erõt és kitartást kívánok azok megvalósításához, amiket tervezel.

Teljesen egyetértek Ildikóval, mi a fenének foglalkozol Te folyton az anyósoddal??? Ez már korábban is feltûnt, olyan sokszor írtad le más helyen. Pontosan az a megoldás, amit Ildikó ír: kerüld el!

És az isten áldjon meg, FELNÕTT!!! nõ vagy, ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni, akinek vállalnia kell a tetteiért a felelõsséget. Ne hibáztass mást (pl. anyósodot), amiért valami nem úgy alakult volna, ahogy Te akartad. Egyszer olvastam valahol egy jó kis mondást (kicsit közhely): A jövõ nem más, mint a múltbeli tetteink következménye. Szóval, hogy milyen lesz a jövõd, az most dõl el, és az eddigieken múlik. Kapd össze magad, és ne merülj el az önsajnálatban. Azt pedig ne bánd, ha nem lesz most Petinek testvére, majd lesz késõbb. Az mennyivel lenne jobb, ha megtudná most, milyen egy kistesó, Te meg totál tönkremennél???

Pár-terápia biztos létezik, de lehet, hogy elõbb magadat kellene helyrehozni, akár szakember segítségével, mert a fõ gond szerintem az, hogy nem úgy tekintesz magadra, ahogy kellene.

És majdnem idézve Ildikót: Borítsd már a FEJÉRE a férjednek a bilit!

Sok sikert, Lina

Ui: Azért azt ne hidd, hogy nálunk sosincs egy hangos szó sem, és csak nyaljuk-faljuk egymást! Szerintem ez nem is lenne normális. Csak mi mindketten olyan típusúak vagyunk, hogy ha valami nem tetszik, akkor azonnal megmondjuk, néha kicsit emelkedetebb hangerõn, de szerintem ez jó, mert nincs sértõdés, vagy duzzogás, nincsenek sebek. Persze nem a gyerek elõtt ordibálunk.

Kata!

Nem vagyok pszichológus. És most olvastam a fent említett könyvet, a könyvtárból hoztam ki. Az hogy játszma valami olyasmi ahol mindig ugyanaz a szereposztás és mint a körhinta , elölrõl ismétlõdnek a dolgok.Trükközés.
A játszma olyasmi, amelyeknek jól meghatározható, elõre látható kimenetele van. Hajlamosak gyakran ismétlõdni és onnan lehet felismerni õket, hogy jellegzetes rossz érzések kísérik õket, amely rossz érzések ismerõsek a játszmában részt vevõ, a játszmára hajlamos emberek számára.
Szóval lehet, hogy nálatok nem is errõl van szó, de nem lehet rossz ha elolvasod. Miért nem beszélsz szakemberrel? Én ennél sokkal rosszabb háázasságot is láttam helyreállni.
A válás nem biztos, h ogy megoldás.
Verus

Kedves Kata!

Itt elõttem már annyi okosat írtak neked, hogy már nem tudok mit hozzátenni. Csak annyit, hogy ha mégis elmennél egyedül nyaralni a picivel, ami szerintem nem hülyeség, nyugodtan indulj el, menni fog! Én is somogyi vagyok, és szintén Kata (), és én már két kisgyerekkel is mentem Kaposvárra vonattal, tökegyedül. És nem volt annyira vészes. Dani olyan 21 hónapos, Sári meg kettõ hónapos volt, amikor elõször mentem velük egyedül egy hosszú hétvégére, és már többször is azóta. Próbáld meg! Azt nem hiszem, hogy a párod "ellen" beválik, de nem is az a lényeg, hanem hogy ti jól érezzétek magatokat, szép élményeket szerezz a kicsinek, ha már a párod nem hajlandó menni veletek.

A kapcsolatotokról sajnos semmi oplyat nem tudok mondani, amivel segíthetnék Ezért inkább csöndbe maradok.

Anyakati

Ui: Hová való vagy pontosabban? Én kaposvári vagyok.

Kedves Kata!

Eléggé felment a pumpa, ahogy olvastam a férjedrõl...
Én nem is gondoltam volna az írásaid alapján, hogy ilyen házasságban élsz.
Eddig én mindig azt gondoltam, sõt többször azt is írtam, hogy elválni csak végsõ esetben szabad. Amiket te írsz, arra viszont már én mondom azt, hogy ilyen házasságból én simán kilépnék, sõt menekülnék, és persze vinném a gyereket is. És tuti, hogy nem sokáig lennél egyedül. Az anyósod meg egy igazi sárkányfajzat lehet, még véletlenül sem szabad adni a véleményére, sõt, ha dicsér, az lenne gyanús, mert nyilván a magához hasonló embereket szereti, márpedig hozzá hasonlítani elég nagy szégyen lenne. Még véletlen se akarj neki megfelelni!
Az sem csoda és nem is hihetetlen, hogy a fia ilyen lett. Amiket írsz róla annak alapján a férjedre kár ilyen egyoldalú pozitív érzelmeket pazarolni. Egy ilyen házasságban csak úgy lehet megmaradni, ha érzelmileg teljesen független lennél tõle, sõt amúgy is. De ez lehetetlen, mert õ nem egy passzív, figyelmetlen alak, aki mellett el lehet lenni, szépen élni a gyerekkel a magatok életét, hanem egy aktívan(!) sárbatipró ember, aki folyamatosan veszélyt jelent a te lelkiállapotodra és önbecsülésedre, mégpedig szándékosan, az anyós pedig egész konkrét veszélyt jelent a fiad veled való kapcsolatára is! Gyûlöl téged, és a gyûlölet nagyon veszélyes, nem tudhatod, a tudatalattijából mit hoz elõ egy napon. Én nem vagyok nagyon igényes érzelmileg, de azért a biztonságot maximálisan igénylem. A te házasságod olyan, amiben nem érezném magamat és a gyereket biztonságban, és pánikszerûen menekülnék. Minél elõbb, annál jobb. Ez a házasság szerintem csak rosszabb lesz, még ha esetleg átmenetileg javul is néha a nagy kiborulások után. Nem hiszem, hogy meg lehetne változtatni a férjedet, fõleg hogy az anyósod hatással van rá folyamatosan. Még ha magadat meg Petit esetleg ki is tudnád vonni a hatása alól (rendszeresen találkozva ez szinte lehetetlen), a férjedet akkor sem lehet.
Nagyon meg vagyok lepõdve magamon, hogy nem a házasság rendbehozása mellett érvelek, de amiket írtál, az annyira rossz érzést keltett bennem. Fõleg azzal kapcsolatban, hogy mit várhatsz késõbb, akár már pár év múlva is, hogy az együtt megöregedés várható problémáiról már ne is beszéljünk.
Szóval én a helyedben elõször próbálkoznék egy "házasságban, de függetlenül és önállóan" verzióval, és ha keresztbetesz nektek, pl. nem ad pénzt az önálló somogyi nyaralásotokra, és elvárja, hogy vele utazz oda, ahová nem vágysz, akkor sürgõsen elválnék, de jó ügyvédet keresve, mert ezek az emberek (anyósod elsõsorban) ellenséggé válva még sokkal veszélyesebbek, szerintem anyósod semmiféle eszköztõl sem riadna vissza, amennyiben tényleg igaz, hogy a gyereket el akarja venni tõled!!!

Csak azért nem vállalom a nevem, mert elõre látom, hogy - mivel ez egy nagy vihart kavart topik, és érintve van valaki, aki olvassa is, de valószínûleg név nélkül szólogat hozzá (vagy nem?) - biztos lesz "névtelen" írás, amelyben a szerzõ ahhoz a trükkhöz folyamodik majd, ha berág, hogy az én eddigi írásaimba olvas bele, és elkezd személyeskedni. Ne tegye, nincs értelme, már lepereg rólam, miután ezt a trükköt már ismerem. (Különben pedig már megoldottuk a problémáinkat, sokszor épp a babanetes tanácsok segítettek, persze többnyire a kedvesebb ismerõsökéi, nem a névtelen beszólogatókéi.)

Csak en latom rosszul vagy tenyleg ugy van, hogy ahogy a mama uralkodik a fian, ugy uralkodik a fia a sajat csaladjan?

Sziasztok!

No, tegnap fogtam a mama 20.000 ft-ját, és bevásároltam.
1 világoskék (S -es!!!!!! ) oldalt csipkés halásznadrágot
1 hozzá nagyon nagyon illõ pamut spagettipántos v kivágású teljesen "simulós toppot világoskék-rózsaszín-fehér csíkokkal.
1 ugyanilyet sötétkék-drapp-fehérben
1 világoskék-fehér virágos tüll teljesen átlátszó miniszoknyát, aminek egy szûk alsó miniszoknyája van

aztán: a DM-ben egy "mûszempilla hatásû" szempillaspirált
egy világoskékes-ezüstös csillogós szemkihúzót (tem tus, sokkal vastagabb)
egy "hord a gyémántokat az ajkaidon" reklámú rúzst barack színben (nem igazán üt el a számtól, de ragyogóan szép fényes, próbáljátok ki)
egy Jet-set lilás-színjátszós körömlakkot.

és a legnagyobb örömöm:
bementem az Aranypókba, ott volt két idõsebb (anyu korú hölgy)
Mondom: lóg a cicim a szopitól, minden melltartóból kimászik, olyan mint a puha kelttészta, segítsenek.
Mutat a nõ egy nagyon szivacsosnak tûnõ triumf (nem jól írom, tuti) melltartót. Ránéztem, mondom, áh, nem ebbõl tuti kiesik (na nemazért mert nagy, hanem mert olyan löttyedt puha). Azt mondja: na, próbálja csak fel!
Hát lányok, valami fenomenális lett a hatás!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mi lett volna, ha "fénykoromban" lett volna ilyen melltartóm!!!
Nem esik ki, ha lehajolok, akkor is simul a dekoltázsomra, szép "nyomós" formát csinál neki. Igaz 5990 Ft volt......
Magamon is hagytam, ahogy kijöttem az üzletbõl, már megnéztek de lehet, csak azért, mert vigyorogtam mint a tejbetök Állok a zebránál, csodálom a melleimet rohan utánnam az eladó. Mondja: most jutott eszébe van nekik ugyanet padlizsánszínûben 3200 ft ért akciósan. Elsõ reakcióm: áhh, azt azért nem kéne...de igen igen igen!!!!

Szóval, kiráztam a pénztárcámat, a seggére vágtam mint a 20.000-nak. A fiúk már vártak a parkolóban, persze a melltartót magamon hagytam.

Na, akkor (és azóta ) jött a meglepi: Csabi közölte, hogy hûûûû de jó a melltartó. Na meg az összes többi cucc, de nem gyõzött visszatérni a melltartóra Mondom, hogy naa, te megvetted volna 6000-ért? Õ,:

IGAZAD VAN. (ezt kábé 10x)
Merthogy tuti nem vette volna meg, de nagyon jó, hogy megvettem, mert már rég kellett volna ilyen nekem
Ja, és tegyem el a cetlit, mert ha elrongyolódik, kapok másikat

Na, na na????? Most vagy olvasta a topicot? vagy hatottak rá az odamondogatásaim. Mert még nem ültünk úgy le beszélgetni, de már látta, hogy órákig itt ülök, nektek írva, és én mondtam, hogy mit írtam nektek, és hogy ti mit válaszoltatok. Most vagy suttyomban elolvasta, és totál magába szállt, vagy nem tudom.

A gyerek téma is szóba került. Eddig azt hittem, hogy csak rábólint, hogy jó, legyen még egy, de neki mindegy. Hát nem. Petinél tényleg én akartam akkor jobban (Õ egy fél évvel késõbb szerette volna), de most Õ akarja nagyon. Ma mondtam neki, hogy te tényleg nagyon szeretnél még egy kicsit? Õ: igen, nagyon. Akkor hoztam elõ a munkába visszamenés, stb tervét. Meg a fejéhez vágtam (mert én mindig mindent kimondok) hogy akkor mégegyszer ennyire korlátoznál.
Úgyhogy most kitaláltam egy megoldást: Megjön mnden pénz, X összeget (de egyformát) mindenki kap zsebpénznek. Ha akar valaki valami nagyobbat(Csabi ugye mindenféle kütyüt, én mondjuk nem is tudom mit ), akkor összespórolja a hónapok alatt. Esetleg, OK, megkapja elõre (mondjuk a digitlis fényképezõt) de akkor x hónapig "törlesztenie" kell. Én meg a "luxusokat" mint fincsibe szendvics akár naponta (úgyis megunom)vagy bármit, nem kell veszekedni, csak megveszem, és kész. Akkor talán egy kicsit visszaáll a "rend" mint régen amikor dolgoztam.
Egyébként most jöttem rá, hogy Õ nem gonoszságból, bántásból (szerintem kicist sötéten láttam a dolgokat) mond ilyeneket, hanem zsigerbõl, mert otthon tök természetesnek látta ezt, az apja is így bánik az anyjával. Most is volt egy beszólása, és akkot láttam, hogy nem direkt csinálja: Már a második kötetnél tartasz a vavyen fable-ban????? jól oszd be, egy ideig nem kapsz másikat.
Ez nektek biztosan szörnyen hangzik, de én ezeken régen totál átsiklottam, de most felkaptam a fejem, és visszaválaszoltam: Na, ne már, hogy te szabd meg, még azt is, ha egy kicsit ki tudok kapcsolódni, és olvashatok.
Most nem azért, de ha még mondjuk 2 hét alatt végzek a két könyvvel, na bumm, nem kaphatok még egyet??? Olyan sok havonta 2 könyv? A helyett, hogy örülne, "mûvelõdöm". Amúgy is kész kényeztetés az nekem, hogy délben, amikor elalszik végre a Peti, fogom a könyvem, valami kis kaját, mellékuporodom (ha a franciaaágyon alszik) és sziesztázom. Ezek a pihenõ óráim nekem. Elõre örülök, ha olvashatok.

Szóval, az azért túlzás, Õt ne úgy képzeljétek el, mint vasmarkú diktátort a családban. Inkább csendesen ésszel manipulálja úgy a dolgokat, hogy ilyen helyzetek adódnak. De egyre jobban úgy érzem, hogy ezek sajnos (vagy szerencsére) nem tudatosak nála.

Meséltem az esküvõi csokrot?

Írjátok meg, aki nem ismeri (mert már máshol meséltem) hogy mennyire nincs figyelmességre nevelve.

No mennem kell, mert már itt ülök másfél órája.

Puszi: Kata

ui: Ja a vásárolt cuccoktól az önbizalom-indexem jelentõs emelkedésnek indult, és a férjem többször csinosnak titulált.

Mondtam is neki: Látod, tudok úgy kinézni (majdnem) mint az a csaj, akit úgy megbámultál, de jó cuccok nélkül nem megy

Már csak az öreg sárkányt kéne lekapcsolni. Magatokban elintézni. Akkor már kívülrõl - ha nem hat rátok, de tényleg nem - azt pampog, amit akar.

Szegény Kata!

Tudod én most nagyon sajnállak téged! Azt gondoltam okosabb nõ vagy.

Persze te most örülsz, mert még nem tudod, hogy nem kaptál semmit, csak vettél egy pár külsõséget.
És holnap mi lesz? Amikor majd elszakad az új ruhád, lenyalod a rúzsod, mosogatás közben lekopik a körömlakkod, akkor mihez kezdesz magaddal. Újra magadba zuhansz és a párodat okolod mindenért?
A baj nálatok alapvetõen az, hogy nektek kettõtöknek belül van baja és ezt nem adják pénzért, sajnos.

Kata

Én azt hittem,nincs még egy hasonló pasi mint a férjem, téged olvasva már látom, hogy van.
Sajnos mi már régebben vagunk együtt, hol lent, hol fent /mint most te/ de a lényeg maradt a régi.
Az elõttem szóló gusztutalan módon ugyan, de sajnos igazat szólt, bár ne legyen így de ha a férjed gondolkodásmódja nem változik, akkor mit sem érnek ezek a dolgok.
Kívánom neked tiszta szívvel, hogy nálad ne így történjék, a kiszolgáltatottság borzalmas dolog de ha az embernek már van gyermeke, esetleg több is, akkor nem tud csak úgy fel állni és lelépni, különösen hogy szereti a párját, és reménykedik hogy ma megváltozik minden.
Én minden nap ezzel kelek, és persze hogy nem szörnyetegek és igenis tudnak szeretni, de milyen árat fizetünk mi ezért a mindennapokban........

Egy Sorstársad

Ó és még valami, ha elfogadsz egy tanácsot sajnos saját káromból, a kistesóval várj még egy kicsit, legalább pár hónapot amíg kiderül tényleg lesznek-e változások vagy csak egy pár nap sikerült fényesebbre.
Különben egy dolog azért biztasson, mindenki képes megváltozni és rádöbbeni saját hibáira, hátha ....

Egy Sorstársad

Kata

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de most pont olyan vagy, mint egy gyerek. Kaptál szép új "játékokat", és ezért minden megvan bocsátva. Nem számít miket mond, mert nem bántani akar, hanem "zsigerbõl" ilyen. Te tényleg ilyen könnyen felejtesz?! Pár új ruha, és nem érdekes, ha beléd rúgtak??? Hát, Te tudod. De ne haragudj, én ezt nem tartom túl nagy eredménynek. A problémákat egy melltartó vagy egy szempillaspirál sajnos nem oldja meg, legfeljebb a szõnyeg alá söpri. Próbálj meg felnõni! Vagy máskor ne nyiss ilyen topicot elsõ kétségbe esésedben, mert kicsit úgy néz ki, mintha most hirtelen mindent visszavonnál. (És most nagyon finoman fogalmaztam!)

Lina

Ui.: Azt meg szerintem ne hangoztasd, hogy mindig mindent kimondasz, hiszen másról sem szól ez a topic, mint arról, hogy mindenki arra bíztat, hogy végre beszélj a férjeddel. Pár sértõdött beszólás nem egyenlõ ezzel!

Kata!

A férjedet esetleg mentegetheti, hogy õ zsigerbõl ilyen és nem szándékosan csinálja, de a kapcsolatotokat nem. Mert mit változtat a végeredményen? Semmit. Akkor nem mindegy?

Azért azt jó volt látni (olvasni), hogy így örültél azoknak a cuccoknak, amiket vettél, bár szerintem ezek a lelkiállapotodon csak pillanatnyilag segítenek.


Szila

Sok szempontból igazauk van az elõttem szólóknak, de az korántsem biztos, hogy nálatok is úgy mûködnek a dolgok, ahogy logikusan várható annak alapján, amit egy rossz pillanatban írtál. Az ember felnõttkorában valóban nem változik meg, de amennyiben valakinek nem az egész egyéniségével van a baj (a férjedre gondolok), hanem egyszerûen csak hullámvölgyben voltatok mind a ketten, mert nem tudtátok kezelni az új helyzetet, akkor lehet, hogy most tényleg változás várható. De csak akkor, ha nem "rossz természetrõl" van szó, hanem volt egy hullámvölgy, és olyankor mindenkibõl kijön a rosszabbik énje. Ha csak ennyi volt, akkor nagyon is segíthet, ha megrázza magát valamelyiktek. Ez - és persze a további reform-cselekedeteitek - visszahozhatják a régi egyéniségeteket.

Ha ez a helyzet, akkor szerintem ne hagyd, hogy elvegye a kedvedet bárki is. Ha azonban a férjed mindig is olyan volt, amilyennek a nyitó írásban bemutattad, csak eddig nem akadtál ki, akkor ne számíts semmi jóra hosszú távon.

Sziasztok! Szerintem is XY beszólása rosszindulatú volt.
Lina: bocs de egy kicsit azért kemény vagy. Szerintem arra senkinek nincs szüksége, hogy ha bajban van akkor még le is torkolják.
Kata - lehet , hogy jobban jártál volna ha a nagy nyilvánosság helyett, inkább egy pszichológusnak pakoltál volna ki, biztos lehet jót szakembert találni.

Kata!
Azt hiszem, itt már nagyon komoly dologról van szó.
Ha a férjemmel arra a szintre jutna a kapcsolatom, hogy így írjak, mint te, akkor az a kapcsolatunk nem érne már semmit.
Elmondom, mire gondolok:
A normális párkapcsolat alapja a KÖLCSÖNÖS megbecsülés, és a tisztelet, és elfogadás. Esetetekben, feltéve, ha igaz, amit írsz/miért ne lenne/, akkor ezek kettõtök között már régen nincsenek meg.Párod rendre utasít az általad kezdeményezett magánakciókkal szemben, mire te ország-világ elõtt kipakolod a családi szennyest.Miféle "megbecsülés" ez?
Ha tanácsot kérnél, és mindezt névtelenül tetted volna, akkor senki sem kérdezgette volna, hogy vajh' miért nem vállalod a neved. Lehet az ember olyan helyzetben, amikor az általad leírtakat is elmondja, de arc, fotoalbum, és nevek élkül. Akkor is segítettek volna egy kicsit összeszedni magad.

Nem szeretem az anyósomat, nagyon nem. De a férjem iránti tiszteletbõl NEM üzengetek neki,nem járatom le, ezeket egyégként is gyerekes dolognak tartom, mint az árulkodást az oviban. És éppúgy én sem fogadnám el, ha õ merné egyetlen szóval is bántani az ÉN anyukámat. Arról nem is beszélve, hogy felnõtt férfirõl beszélünk, nem egy kisgyerekrõl, akit az anyukája nem enged el moziba. Ráadásul nem friss a a kapcsolatotok, tehát azt hiszem már áll: a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el. Ha eddig elfogadtad ilyennek, mint ahogy mesélsz vmi esküvõi csokorról is, akkor most nem azon kéne szöszögnöd, hogy visszarakatja a rudit. Vállaltad õt, ilyennek.Nem szép dolog most, ennyi idõ után ezt felhozni.Mit tettél az elmúlt hét év alatt? Tûrtél? Akkor nem is biztos, hogy a férjjel van a gond!Vagy esetleg magad sem tartottad ezeket a beszólásokat olyan nagy dolgoknak? Akkor most minek hirtelen felindulásból a világ legrosszabb férjének és anyósának kikiáltani õket???

Szívesen meghallgatnám a másik felet/feleket is. Mivel ez nem lehetséges, elfogadom a te egyoldalú véleményedet. Akkor viszont:
*Miért jó az neked, hogy mindenki csak szapulja gyereked apját? Ez boldogít? Vagy jó érzés, hogy mindenki arra buzdít, hogy lépj?
*Miféle párkapcsolat az, ahol valaki annak örül, hogy szídják a párját, és lépten nyomon lesz*rrágózzák, vagy lesz*ralakozzák?
*Ha nincs benned semmi tisztelet már, akkor miért akarsz tõle mégegy gyereket? Átgondoltad te ezt?

Ne gondold, hogy bántani akarlak, csak én nem vagyok az a SzegényKataDeSajnállak-típusú ember. Csak szeretnélek elgonolkodtatni néhány dolgon, könnyen lehet, hogy ez jobban segít.

Mindazonáltal jó volt olvasni a vásárlási örömeidet, tudom, hogy ez néha nagyon nagy erõt adhat az embernek. Kívánom, hogy le tudd tisztázni magadban a gondolataidat, és csak aztán vállalni gyereket. Még a világ valóban legrosszabb emberével is lehet békében-szeretetben együttélni, de azt a kapcsolatot is akarni kell tisztán látni. Fogd a gyerkõcöt, és menj el néhány napra vele Somogyba. Lehet, hogy többet segít, mint itt a magyarázkodás, hogy õ végülis szeret a maga módján. Tudod, azt is el tudom képzelni, hogy õ ebbõl az egészbõl az égvilágon semmit sem érzékel, miközben sokan itt téged már a válásra buzdítanak. Nem jó ez így.

Zé
u.i.: én a részemrõl egyébként nem szívesen élnék olyan emberrel, aki ezt a topicot elolvasva nem állna a sarkára, nem kelne ki magából. Nemcsak férfinek, hanem nõnek is kell annyi önérzetének-önbecsületének lennie, hogy ne hagyja szó nélkül, ha valaki ennyire lerájatja.

Nem érzem egyáltalán, hogy rossz indulatú voltam. Tulajdonképpen az utánamszólók is mind ezt írták csak máshogy rakták ösze a szavakat.

Azt viszont tény ha egy szõke nõre parókát adunk az attól még szõke nõ marad és nem biztos, hogy beillik a barnák közé.

A Kata meg viszont szerintem az a típusú nõ akinek keményen meg kell mondani az igazat, még akkor is ha per pillanat fáj, mert ha csak a hátát simogatjuk és együtt érzünk vele az ég világon nem fog semmit tenni.

Gábor S. Pál

Nem lehet boldogságot venni
a szegény néha gazdagabb
amirõl azt hitted, hogy szép lesz
csak egy múló pillanat.

Sziasztok!

Valahogy igaza van XY-nak. Nagyon jól esik ugyan, hogy vigasztaltok, és a "hátamat simogatjátok", de néha ez az erõs hangnem (ami azért már várható volt) lehet, hogy helyrebillent.
Zé: Nagyon helyes, sajnáld csak a férjemet, nagyon rászolgát. Szegény, ártatlan ember, elmondják a viselt dolgait. Nem gondolod komolyan, egyébként, hogy én örülök, hogy szidják a páromat ugye? Valószínû, hogy ha nem becsülném, nem szeretném, nem írtam volna ide, hogy segítsenek a lányok. Aki ismer (akár személyesen is, mert vannak itt olyanok is) tudják, hogy én genetikai hibaként nagyon nagyon nyitott vagyok, és mindenkinek elmondok mindent. Most nem akarok ebbe nagyon belemerülni, hogy miért, röviden: nekem már kiskoromban is jobb volt a szomszédban, vagy bárhol, mert otthon csak a jó jegyek, a nyolc órakkor lefekvés, és a minél kevesebb problémával letudott felnevelésem volt a cél. Valószínû, ezért mesélem el boldog boldogtalannak a problémáimat, valami olyan hülye módomn, hogy azt hiszem, ha elmondom, megkönnyebbülök, majd a másik elmondja mit is kell csinálnom. Amikor úgy volt, hogy hátha várandós vagyok, tudta a fél kerület (erre nem vagyok büszke) azóta is jönnek szembe, és kérdezik: Naa, lesz baba??? Szóval ezt jól tudom, az én hibám. Azt is, hogy az egész problémáért a férjemmel, nagyrészt én is felelõs vagyok. A férjemnek mondtam, hogy nyitottam ezt a topicot. Azt is mondtam, mit írtam, és hogy itt mit válaszoltak. Gondolod, ha érdekelné, nem olvasta volna el? Amúgy lehet, hogy elolvasta, mert direkt itt hagytam nyitva. Azóta pár fokkal normálisabb, de ez nem biztos, hogy ezért van. Gondolod, hogy ha hazudnék itt össze vissza, és Õ egy ártatlan szent ember lenne, nem reagálna? Egyébként, lehet, hogy azért nem reagál, már megbocsásson mindenki a következõkért, mert az a véleménye, nagyon finoman fogalmazva, hogy ide csak unatkozó, nyûglõdõ nagyon ráérõ kismamák írnak, akik már nem tudnak mit kezdeni magukkal (persze gondolom, engem is ide sorol). Mellesleg abban is igazat adok, hogy lehet, hogy nem érzékel ebbõl semmit. Mint írtam már fentebb, (és nem mentegetéseként), Õ alapjáraton ilyen, ebbõl kifolyólag nem biztos, hogy észreveszi magát. Ettõl még rossz így nekem, és meg akarom változtatni. Ja, és itt sokan a válásra buzdítanak: ennek nemhogy örültem, nagyon rosszul esett, mert én nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzet.
A nyaralásról: belátta a gyerek érdekében, hogy jobb a somogy. Kompromisszumot kötöttünk: 3 napra megyünk a falura, megnézzük, a gyerek hogy érzi magát, utánna megyünk tovább amerre akarunk. Kiadó szoba, panzió, motel minden nagyobb városban van.

Most kapcsolattisztázó-épító nyaralásnak szánom ezt a két hetet. Kihozom magamból (kedvesség, kevés morgás, stb) a lehetõ legjobbat, és ügyesen kezelem a negatív húzásait. Most is kiröhögtem, amikor beszólt valamiért, ja, és megállapodtunk havi 5000 ft zsebpénzben.

Köszi lányok még egyszer mindent, a negatív beszólóknak különösen, mert így jobban helyre tudom rázni magamat.

Bocsánat, ha egy kicsit zavart, ellentmondásos az egész, de én is ilyen vagyok. remélem, akkor is segítetek (mert akkor talán még jobban elkél,) ha az itteni "porkavarásból" az jön le, hogy velem van a hiba. Akkor engem segítsetek helyre tenni!!!! Mert egyedül nem megy........

Kata

Verus

Egyáltalán nem állt szándékomban letorkolni Katát, de attól nem jut elõbbre, ha csak megveregetik a vállát, és azt mondják, igen, õ mindent jól csinál. Én vállaltam a véleményemet, névvel együtt, és nem hiszem, hogy túl kemény lettem volna. Sõt, hogy õszinte legyek, elõször sokkal keményebben fogalmaztam.

Kata

Tényleg helyre kellene tenni magadat, és ezt nem azért mondom, mert rosszat akarok. De valahol tényleg nem célszerû mindenkinek kiteregetni a szennyest, és az ember magánéletének minden percét sem, gondolok itt arra, hogy a múlt hónapban vagy 3 topicban is naponta olvashattuk, hogyan álltok a következõ babával. Egyszerûen vannak dolgok, amik nem publikusak, fõleg ekkora nyilvánosságra nem tartoznak. Nekem fõleg az nem tetszik, amit anyósodról szoktál írni. De nem akarom megismételni Zé-t, mert én is ugyanezeket tudnám írni. Ja, és amúgy én sem rajongok az anyósomért, de azt soha, de soha nem hagytam, hogy beleszóljon abba, hogyan bánok a gyerekkel, mit adok neki enni, stb. De ehhez úgy kell viselkedni, hogy felnõttnek kezeljék az embert, és meg kell mondani a SZEMÉBE, nem a háta mögött ország-világnak, hogy nem kérsz a tanácsaiból.

Lina

Lina OK.
Ez nem azt jelenti , hogy egyetértek Katával, csak együttérzek.

Lina! Igazad van. Jó is, hogy ide jöttem, mér nem csak a férjem pénzspórolása miatt. Igazatok van. Kicsit tartom ezentúl a számat. Nem szólva arról, hogy az anyós-após topicban régen írtam ugyan, de már nem, mivel az ottani anyósok a tényleg durvák. Valószínû, az is nyomja a bögyömet, hogy míg engem otthon soha nem pszilgattak, szeretgettek, és úgy neveltek, hogy mindig én vagyok a hibás. Csabi meg pontosan a másik véglet, nagyon nagyon szeretik, és tigrisként védik ha igaza van ha nem.
Most, hogy a fiam egyre nagyobb, látom magamon, hogy én is ilyen leszek, ha nem rosszabb. Szóval, próbálok anyósköpködésrõl leszokni, lehetne sokkal sokkal rosszabb is. Sõt, elég nehéz a helyzet most (bár mi még szerencsések vagyunk, mert a Csabi szülei imádják Petit, már ki is ugranának a bõrükbõl, ha vigyázhatnának rá), mert Az Apukám cukros meg ideges is, szóval, Õ nem bírja a peti pörgését hosszú távon. Engem is elég sûrûn eltángált, nem szeretném, ha kirohanásában hozzányulna a fiamhoz. Szóval nyugodtabban bízom azt hiszem a csabi szüleire már lassan. Jó lenne már egy nyugodt hétvége kettesben, de nehéz rászánnom magam.....
Csak egy baj van az anyós-apóssal, ha én mondok valamit BÁRMIT hogy így vagy úgy legyen, az egyik fülükön be a másikon ki. Csabi a tolmács, elõre elmondom neki, mit mondjon. De csiszolódom csiszolódom. Tényleg nem szép, amiket írok róla, csak sajnos elsõ mérgemben kijön belõlem mindig minden. Errõl le kéne szoknom. Csakhogy onnan is érzem a mellõzötséget, hogy nincs rám szükség.....

Szóval tiszta jó, hogy ide jöttem, fõleg magamat látom jobban

Köszi Csajok!

Kata

OFF

Verus

Én ilyen témákban nem vagyok az az együttérzõs típus, mert tudom, hogy amikor én mélyponton voltam, akkor soha nem segített az együttérzés, csak még mélyebbre lökött az önsajnálatban. Anyukám mindig ilyen volt velem, velem együtt sírt, ha gondom volt, mert nagyon szeret, de ettõl minden csak jobban fájt. Apukám volt az, aki mindig összekapart, mert azt mondta, hogy szedjem össze magam, és ha nagyon sajnálom magam, akkor nézzem meg a Híradót, hányan haltak meg, hol van árvíz, háború, éhínség, stb, és utána sajnáljam magam annyira a szerelmi bánatom miatt. Hát az életben nem néztem annyi Híradót, mint amikor szakítottunk a võlegényemmel. És lehet, hogy hülyén hangzik, de használt! A következõ nagy pofonnál már egész gyorsan felálltam.

ON

Kata

Örülök, hogy nem sértõdsz meg! Én is így vagyok az anyósommal, lehetne sokkal rosszabb is. Minden csak viszonyítás kérdése. A hirtelen felindulásra pedig azt tudom ajánlani, hogy amikor épp úgy érzed, hogy sürgõsen meg kell írnod, mi történt, akkor szépen írd le Word-ben, mentsd le, és ha pár óra múlva is úgy érzed, hogy el kell küldened, és olvassa el más is, akkor másold be a Babanetre, és küldd el. Hidd el nekem, nem fogsz mindent elküldeni!

Üdv mindenkinek, Lina

Lina
Lehet, hogy igazad van. Én viszont eddig azon az állásponton voltam, hogy embert még hosszú távon megváltozni nem láttam azért mert beszóltak neki. Ált inkább úgy, hogy hibáival együtt elfogadták és utána szembesítették azzal amit nem jól csinál. Én régen nagyon beszólós voltam, kõkemény. Sok ellenséget is szereztem magamnak.
Amit a hirtelen felindulásra ajánlottál nagyon tetszik.
Lehet, hogy töröltetni kellene a topikot?
Ja, most ha Kata férje írt volna be õt ugyanígy megvédeném.
Kata
Elképzelhetõ,hogy neked is változni kell ahhoz, hogy ne kezeljenek gyerekként. Bár mint mondtam együttérzek veled, de egyet telejesen nem értek. Szerintem sem szabadna így kitenni a világhálóra a férjeddel való problémáidat, hanem fedezni kéne õt, hiszen össze kötöttétek az életeteket, és õ a gyermeked apja is.
Azt hogy nem enged/ett/ megvenni dolgokat nagyon megalázó lehet, de adni fõleg csak akkor tudnak az emberek ha kapnak is. Lehet, hogy neki is szüksége van dolgokra amit nem kap meg. Jó szóra, türelemre, elgofadásra , megértésre.
Mindenképpen beszélj vele, ha kell kérd szakember segítségét is. Nincs abban semmi szégyen. Tényleg tök jó, hogy nem sértõdsz meg.

Így igaz Lina

De valahogy jó volt kiírnom, még ha hülyét is csináltam magamból, és ekkora port kavartam..

Egyébként teljesen igazad van. Annyi a szomorúság a világban, ha erre gondolok (és most már gondolok, mert írtad) nagy lókaka az én problémám.

1.) OK. Anyósék erõszakosak, és az elsõ helyen a fiúk és az unoka majd saját maguk áll/nak. Ha jobban belegondolok, tök logikus. Fõleg, ha magamat elképzelem 25 év múlva....hûha..
Szóval, lehet rájuk számítani, oké, hogy minden rosszról le akarják szoktatni a Petit, amire én rászoktattam az se mindig baj. a.) nekik üvölt, én nem hallom. b.) elõbb utóbb kiderül, mert nem fog szívesen hozzájuk menni. c.) talán majd beszél egy pár év múlva legkésõbb és akkor el is tudja mondani, ha valami nem tetszik. De alapjáraton Peti irányban nincs velük gond. Én meg már úgyis megszoktam kiskoromban otthon a mellõzöttséget, itt ugyan puszilgatnak, ölelgetnek, de nem érzem, hogy gyerekükként szeretnének. Pedig jó lenne.....
2.) Csabi spórolása.....hát keményebb menet lesz. Most amióta ide írtam, már kapkodja a fejét, amikor nem hagyom magam. Rövid, jelentéktelen példa: Õk mozgólépcsõztek, én bementem a gyereknek üdítõért a szupermarketba. Utánnamszólt: de nehogy mást is vegyél!!! Én visszaszóltam: na, ugyan már, ne viccelj, azt veszek, amit akarok. (nem pontosan idéztem, mert már nem emlékszem, a lényeg, hogy nem vizetfelkapva mondtam, inkább amolyan meglepett, kiröhögõs stílusban). Ettõl függetlenül nem vettem semmit, de amikor délben a Camponában ebédet vettünk, én mondtam a pultnál mit kérek, nem kérdeztem meg, hogy ugye vekhetek tejszínes csirkét, simán kértem ice teát, és szó nélkül egyetlen megjegyzés nélkül tûrte. Máskor megkérdeztem: Vehetek tejszínes csirkét? Õ: megnézte az árat, majd közölte: inkább pizzát, vagy hot dogot (ami a legolcsóbb volt a pulton)
Szóval csak egy picit kezembe vettem a gyeplõt és már jelentõs (remélem hosszútávú) javulás kezdõdött....remélem....

Eszembe jutott most egy barátnõm mondata: (évekkel ezelõtt mondta): "Nem értelek Kata, hiszen a Csabi kezesbárány lenne, csak jól kéne irányítanod"

Hát elkezdtem.....

Puszi csajok

A pozitívan gondolkodó "domina" Kata