#baba#anya

Apás szülésTúlélési tippek együttszülésre készülő apáknak

Ma már teljesen természetes, hogy a leendő apukák is bevonulnak a vajúdó kismamával a szülőszobára. Annyira természetes, hogy inkább az a furcsa, ha nem. Persze, vannak bizonyos esetek, mikor a személyzet úgy dönt, mégis inkább csak a folyosón várakozzék a kispapa, például egyes kórházakban a császármetszés miatt. Akárhogy is, ez a kaland a nőknek is tartogat meglepetést, pedig nekik kilenc hónapjuk van rá, hogy megszokják, a testük egész elképesztő dolgokra képes. Ha pedig mi, nők bizonytalanságokkal teli lépjük át azt a küszöböt, biztosak lehetünk benne, hogy életünk párja hasonló érzelmekkel küzd. Talán még többel is, mint mi.

A szülésfelkészítő tanfolyamon nekünk is elmondták, hogyan készüljünk fel a kórházra és a szülőszobára. Ettől függetlenül csak az én kismama-pakkom volt összecsomagolva, az is indulás előtt fél órával, Embernek gyakorlatilag nem vittünk semmit, mindent elfelejtettünk. Mert hát jött velem, és annyit tudtunk, hogy nem lesz rövid menet.

Pedig eleinte be sem akart jönni. Később azt mondta, a vajúdásra bejön, de a kitolási szakban ő inkább kimegy, nem bírja a vért. Ebben maradtunk, így értünk a kórházba. Más kérdés, hogy a végén még a köldökzsinórt is elvágta, mert annyira ottfelejtette magát az események közepette.

Apás szülés

Aztán a szülőszobán ért minket pár meglepetés, és ha nincs olyan jó fej szülésznőnk, mint amilyen volt, biztos kellemetlenebb lett volna az egész. Szóval, lássuk, mi az, amire egy szülésnél egy férfiembernek szüksége lehet:

  • Egy szülés általában jó hosszú ideig tart, így aztán érdemes bekészülni némi ennivalóval. Pár szendvics, valami ropogtatnivaló biztos, hogy jól fog jönni a következő órákban. Nem hiszem, hogy korgó gyomorral teljes figyelemmel tudná bárki is végigkísérni a vajúdást. A szülő nő nem nagyon ehet – még ma sem -, de egyes kórházakban a szőlőcukrot engedik, így egy csomaggal abból is érdemes bekészíteni.
     
  • Hasonlóképpen szükség lesz innivalóra. A legjobb a szénsavmentes ásványvíz, ezt felváltva húzhatja meg a nagy esemény mindkét szereplője.
     
  • Apukáknak szabad és szerintem nem is árt, ha van a csomagban egy termosz lefőzött kávé. Már csak azért sem, mert ezek a magzatok általában rendre éjszaka hajlandóak kíváncsiságot mutatni a külvilág irányába, mikor az ember még inkább csak a másik oldalára fordulna.
     
  • A kórházak egy részében van a szülőszobán valami zenealkalmatosság – de ha nincs, ma már kicsit sem gond kompakt formában magunkkal vinni -, érdemes erre is gondolni. A vajúdás órái alatt jól tud esni valami kellemes dallam – kinek-kinek ízlés szerint -, ezt jó előre összeállítani a nagy napra. Ha a terhesség alatt a gyereknek játszottunk zenét későbbi nyugtatás céljából, akkor érdemes azt az összeállítást is bekészíteni.
     
  • Amikor még nem túl hevesek a vajúdási fájdalmak, de lassan telik az idő, jól jöhet egy könyv, amiből esetleg fel lehet olvasni a kismamának is. Én mondjuk, szívesen hallgattam volna afféle egyperces novellákat vagy hasonlót.
     
  • Nem árt, ha van a pakkban néhány törlőkendő is – és most nem feltétlen a nedves törlőkendőre gondolok. Vajúdás közben jól tud esni, ha a kismama arcát áttörlik hűvös, nedves ruhával, de csak akkor, ha ő kéri. Engem például roppantmód irritált, ellenben az infúzió környékén, a karomon nagyon jólesett.
     
  • Egy kismama sokszor átmeneti feledékenységben senyved, így érdemes ellenőrizni, megvannak-e a szükséges papírok a pakkban: kiskönyv, házassági levél vagy apasági nyilatkozat, személyi igazolvány, TB kártya.

Az apukák leggyakrabban attól félnek a szüléssel kapcsolatban, hogy teljesen haszontalanok lesznek a szülőszobán, csak láb alatt lesznek, és tehetetlenül nézik, ahogy az asszony önkívületben, fájdalmakkal teszi a dolgát. Lássuk be, a félelem nem alaptalan. A vajúdás közben a nők nagy része teljesen önmagába fordul, és időnként egészen meglepően reagál a külvilágra, a körülötte lévőkre. De az apa jelenléte elképesztően hasznos lehet, ha felkészül néhány dologra:

  • Lehet, hogy nem esik jól a vajúdónak az érintés. Előfordulhat, hogy kifejezetten idegesíti. Ez sosem más ellen szól, egyszerűen a vajúdás hozza ki belőle. A kezed azért felajánlhatod, de készülj fel rá, szorítani fogja teljes erőből, ha éppen fáj neki.
     
  • Ha már a kézszorítás és a fájdalmak: ne kérdezgess egy vajúdó nőt arról, mennyire fáj, vagy hogy fáj-e. Tapasztalatból mondom, annyi ereje nincs a kismamának, hogy erre fájás közben válaszoljon, ha tényleg beindul a dolog, viszont remekül fel lehet vele idegesíteni. Ha szorítja a kezed, fix, hogy épp fáj, minél erősebben szorít, nyilván annál jobban. Ilyenkor a csendes jelenléted is elég ahhoz, hogy segítséget nyújts neki, az hogy ott vagy, lélekben elképesztő erőt ad.
     
  • Ha a kismamának sajog a dereka, jól eshet neki, ha megmasszírozzák a derekát. Erre már otthon, a terhesség alatt is lehet gyakorolni, és ha már itt tartunk, nem árt, ha van a pakkban valami kellemes masszázskrém vagy olaj is.
     
  • Jó, ha előre, már otthon megbeszélitek, melyek azok a dolgok, amelyekhez – ha a körülmények is megengedik – ragaszkodnátok. Legyen-e gátmetszés vagy sem, stb. Ez azért fontos, mert vajúdás közben a kismama nem tudja a saját érdekeit képviselni, ellenben egy apuka igen. Persze, fontos, hogy csak olyan mértékben ragaszkodjunk a megbeszéltekhez, amennyire még lehet, és rugalmasan kezeljük a helyzetet, ha úgy alakul.
     
  • Vér, vizelet, széklet: ezekre fel kell készülnöd, akarva-akaratlanul, de találkozni fogsz vele, ha vállalkozol a szülőszobai jelenlétre. A legjobb talán az, ha a terhesség alatt elkíséred az asszonyt a vizsgálatokra, de nem a váróban várod meg, hanem bemész vele – ez sokat segít abban, hogy hozzászokj a fentiekhez, meg az orvoshoz is. Ha úgy érzed, bármelyik testi produktum is zavar, de mindenképp bent szeretnél maradni, inkább helyezkedj a feje közelébe, ahonnan nem nyílik tiszta rálátás a műveleti területre.
     
  • Vigyél magaddal egy órát, és segíts azzal, hogy méred a fájdalmakat. Ehhez elég a kézszorítás módszerét alkalmazni: figyeld mennyi időközönként és milyen hosszan markol a párod a kezedbe. Ez segít neki is, a fájdalmak sűrűségéről és hosszáról tudhatja, érezheti, hogy halad előre a dolog – ez pedig erőt ad neki.
     
  • Ugyanígy segíthetsz a fájások átlégzésében is. Ne instrukciókat osztogass, hanem fújtass Te is. Hülyén néz ki, de kit érdekel ebben a helyzetben? A fájások közötti légzésnél egyébként az a lényeg, hogy minél több oxigénhez jusson az épp összeszorongatott magzatotok. Ehhez nem felületes, hanem mély levegőkre van szükség – ami jó esetben a fájdalmakat is enyhíti valamelyest.
     
  • Biztasd a kismamát! Pár szóban biztosítsd róla, hogy milyen remekül csinálja a dolgát, hogy mennyit segít a picinek, hogy milyen jól haladtok és persze, hogy milyen büszke vagy rá, és mennyire szereted. Elképesztően sokat tudnak jelenteni ezek a szavak, engedd hát ki őket, főleg akkor, ha amúgy nem vagy egy érzelgős típus.
     
  • Semmi esetre se csitítgasd a vajúdó nőt! Lehet, hogy számodra ijesztő, elképesztő nyögések, kiáltások szakadnak fel belőle, de ez természetes. Ez enyhíti a fájásokat – a nyitott száj érdekes módon lazítja az altesti izomzatot is, de tényleg -, és segít egyre inkább befelé figyelnie. A személyzet egész biztosan hozzá van szokva, a szégyenérzetnek, zavarnak a szülőszobán nincs helye. Itt minden úgy jó, ahogy történik.
     
  • Eljön az a pont a vajúdás során, mikor a nő úgy érzi, már nem bírja tovább. Ilyenkor előfordulhat, hogy önmagából kifordulva Téged és nemesebb szerveidet átkozza, valamint életveszélyes fenyegetésekkel illet, ha még egyszer hozzá mernél nyúlni az életben. A jelenség teljesen természetes, és jó ha tudod, ez az a pont, mikor a vajúdásnak már majdnem vége, és nemsokára kezdődik a kitolás – az a kb. fél-egyórás szakasz, aminek a végén a karotokba zárhatjátok a picit.
     
  • Sokat segíthetsz azzal is, ha beülsz a kismama háta mögé: így rád tud támaszkodni, nem kell még erőből tartania is magát. Ráadásul a tested melege, ereje megint csak plusz erőt adhat neki is. Az is jó, ha a lábát támasztod az egyik oldalon – ebben a pozícióban biztosan látni fogod a gyereked világra jöttét is, de ezt csak akkor ajánlom, ha biztos vagy benne, hogy nem akarod kihagyni.

Végezetül még egy dolog: bármennyire is félelmetes a szülés egy férfinak, a nőnek is az, főleg, ha első alkalommal készül rá. Ha az apa is bent van a szülésen, az erősítheti az összetartozás – az egy csapat vagyunk, és milyen jó kis csapat – érzését a szülők között, de kihat az apa és a baba közötti kapcsolatra is.

Sokan vannak, akik attól tartanak: ha végignézik a szülést, az negatív hatással lesz a szexuális életükre. Ez előfordulhat, de leginkább abban az esetben, ha valami addig sem volt rendben a szülők között, vagy ha az apa külső nyomásra, és nem belső indíttatásból került be a szülőszobára.

Néhány gondolat apás szüléshez
Miközben megoszlanak a szakmai vélemények erről a gyakorlatról, az nagy valószínűséggel állítható, hogy a közös akaratból megvalósuló, alaposan megbeszélt apás szülés jót tesz családnak, anyának, apának egyaránt. A teljesség igénye nélkül íme néhány tapasztalás szülte gondolat. Bővebben...

Banális kijelentés, de attól még igaz: egy gyerek születése semmivel sem összehasonlítható élmény. Már csak azért sem, mert ez a legjobb alkalom arra, hogy egy apa lássa, milyen erős, fantasztikus tettekre képes nőt választott. És arra is, hogy a nő érezze, a férfi még ebben a helyzetben, minden félelme ellenére is mellette áll.

Kedves Olvasók: Ti milyen tippekkel tudnátok kiegészíteni a fentieket? Mit tudtok még tanácsolni az apás szülésre készülő kispapáknak?

Szilágyi Diána, 2011. július 05.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(14 hozzászólás) 

2011 07 05. 16:16
Manapság a technika vívmányai is beférkőztek a szülőszobába. Nem árt ha a leendő szülők előre megbeszélik mi az amiről fénykép vagy videó készülhet. Hallottam már olyanról, amikor az apuka túl buzgón akarta megörökíteni az eseményeket, ami igen csak felbosszantotta a vajúdó anyát. Illetve azt sem árt tisztázni melyik rokont mikor értesítjük a nagy eseményről. Nem biztos, hogy életünk párja örül annak hogy "kínlódását" egyenes adásban közvetíti a lelkes apuka.
Az én babám császármetszéssel született, és a férjem végig ott lehetett a fejem mellett és foghatta a kezem. Igaz így nem voltak fájdalmaim, de mégis jól esett hogy ő is részese az eseményeknek. Természetesen, tisztáztuk még az elején, mit lehet az utókor számára megörökíteni. :)

→ válasz erre
2011 07 05. 19:50
A cikkben szerintem minden benne van, kivéve talán, hogy kell steril ruha az apukának, amit jó, ha előre beszereznek a kórházban.
nekem nagyon sokat segített, hogy velem volt a kislányunk születésénél, főleg, amikor biztatott, hogy meg tudom csinálni. :)
Kisfiam császárral született, nem jöhetett be velem a műtőbe, azt nagyon rosszul éltem meg... .(
→ válasz erre
2011 07 05. 20:14
Nekem egyedül arra volt szükségem, hogy ott legyen és támogasson. Jól jött, amikor az orvosom azzal ment ki a szobából, hogy 20 percen belül megvan a baba, de a következő fájásnál elindult kifelé a kislányom, volt, aki szaladjon a dokiért.:)
→ válasz erre
2011 07 05. 22:28
Nálunk a steril ruhát ott adják a szülőszobán, mikor Apuka is bejön. Azzal is egyet értek, hogy érdemes megbeszélni előre, mit fényképezhet, videózhat. Azt is megbeszéltük előre, hogy a kitolásnál a fejemnél fog állni és fogja a kezem.
Az én férjem is bejött velem a szülésre, jártunk szülésfelkészítőre is, és az összes vizsgálaton, vérvételen, védőnőnél, mindenhol velem, velünk volt. :) Nagyon sokat segített szülésnél a puszta jelenléte is, az, hogy masszírozta a derekam, és két fájás közt a labdán ülve a karjaiba dőlhettem hátra pihenni. Sosem szólt egy rossz szót sem, de én sem kiabáltam vele, bár fájások közben jól szorítottam a karját, és egyszer bele is haraptam szegényembe... Ő az evésig nem jutott el, pedig 7 óra alatt született meg a kisfiunk, csak a szőlőcukromból csipegetett, plusz a vizemből ivott, nagyon izgatott volt. :) Teljesen közreműködött velem is, a dokival, a szülésznővel, végül elvágta a köldökzsinórt, majd míg engem rendbe tettek, ő fényképezett Bence fürdetésénél, öltöztetésénél, vele volt, és a karjaiba véve vigyázott rá a könnyeivel küszködve! :)

Azt mondta, hogy nem bánta meg, és a következő szülésnél is szeretne bent lenni, hogy átélhesse újra ezt a csodát! Hasznosnak érezte magát, és örökké bánná, ha nem lett volna ott velünk és nagyon büszke ránk!
→ válasz erre
2011 07 06. 06:23
Nálunk mindhárom szülésnél benn volt, és nagyon jó volt, hogy ott volt. Mi nem vittünk neki semmit, mindent adtak.

→ válasz erre
2011 07 06. 11:08
Az én férjem mindkét fiam születésénél bent volt, és mindkettő nagy élmény volt számára! Engem megnyugtatott, hogy ott van, Ő pedig figyelt mindenre, és fogta a kezem! Pedig nagyon tiltakozott az ellen, hogy Ő bent legyen velem :))
→ válasz erre
2011 07 06. 14:35
Az én párom rettenetesen félt a szüléstől. Aztán pedig annyira élvezte, hogy semmi pénzért nem hagyta volna ki, ezt mondta utólag. Nekem nagyon jó volt, hogy mellettem volt végig és szorongathattam a kezét. Ruhát és papucsot nálunk vinni kellett neki. Vizet is vittünk, viszont ennivalót elfelejtettünk. Aztán késő este lett mire végeztünk és bizony mind a ketten majd éhen haltunk, büfé meg már nem volt nyitva. Szóval élelemről tényleg érdemes gondoskodni.
→ válasz erre
2011 07 06. 17:03
Nálunk ugyanez volt, megbeszéltük, hogy a vajúdásnál ott lesz, a kitolásnál kimegy, de végül "ottfelejtette magát az események közepette" - a doki hirtelen feladatot adott neki: ő fogta az egyik lábam, és a fejem tartotta. A köldökzsinórt nem vállalta be. Mi semmit nem beszéltünk meg, csak annyit: bármivel szitkozódom, nem ér! :-) Felejtse el, nem komoly. A végül olyan jól segített, hogy még viccelődtünk is: pl a kitolási szakasz közepén én: figyi, drágám, mi lenne ha mi most inkább hazamennénk..? Hagyjuk a fenébe... - Amit csak szeretnél, édesem... Vagy: na most már összeszedem magam, mindjárt 11 óra, én olyankor megyek aludni :-DDD Erre ő: az jó lesz, mert ha idehorkolsz, milyen már :D
→ válasz erre
2011 07 07. 11:55
Megbeszéltük, hogy nem apás szülés lesz, de 1 hónappal előbb jött a kis krampusz, ezért bejött velem a vajúdás idejére ... utána azon kaptuk magunkat, hogy ott van a szülésznő, a doki, ....."Itt a idő" mondattal elkezdődött ... a férjem már nem tudott kimenni :) ! De egyikünk se bánta, hogy így alakult ...... nagyon jó volt, hogy benn volt Velünk és neki is egy felejthetetlen élmény volt :D ...... meghatódtunk, megkönnyebbültünk, büszkék, boldog, .... voltunk, amit megoszthattunk egymással :) !!! Életünk leggyönyörűbb közös élménye volt :) !
→ válasz erre
2011 07 08. 12:12
Az én párom nem volt ott a szülésnél, mert mindketten így akartuk, én dúlával szültem, a dúla vitt be a kórházba, ő volt velem végig, majd én hívtam fel a páromat, hogy gyorsan hívjon taxit mert gyönyörű lánygyermeke született. Nekünk így volt jó, a szüléshez évezredekig semmi közük nem volt a férfiaknak, asszonyok voltak jelen. A dúla magabiztos, gyakorlatias, belevaló volt, és maximálisan kedves és empatikus, nagyszerűen képviselte az érdekeimet a személyzettel szemben, pedig ügyeleten szültünk, nem volt választott orvos vagy szülésznő, mégis minden beavatkozástól mentesen, háborítatlanul, gátmetszés nélkül szülhettem.
→ válasz erre
2011 07 08. 17:57
Nálunk - első szülés - apa bejött, és bár nagyon nagyon jó, hogy ott volt (sajnos a fizetett szülésznő nem sokat segédkezett), mégis azt hiszem, hogy a következőnél dúlát fogadnék inkább én is. De véleményem szerint ez teljesen anya és apa függő, ki milyen személyiség. :)
→ válasz erre
2011 08 04. 13:40
Az én párom bejött a szülésre, és nem bánta meg. De viszont barátnőim egyántalán nem akarták hogy a párjuk ott legyenek velük. Nem is értem hogy miért. Nekem nagyon sokat segített a párom és számára is élmény volt,mind a mai napig.Életünk legszebb közös élménye volt, és remélem hogy mg lesz is!
→ válasz erre
2012 03 23. 18:49
Az orvossal kell ezt megbeszélni az apás szülést?
Csak a kezemet foghatja bent a párom?
→ válasz erre
2012 03 23. 22:39
dia
vali, igen, az orvosnak érdemes említeni. Foghat mást is, nem csak a kezedet.:) a szülést nem vezetheti le, vizsgálatot nem végezhet és gyógyszert nem adhat, de gyakorlatilag ezen kívül bármi mást megtehet. masszírozhat, beszélgethet veled, itathat, támogathat, közvetíthet közted és a szülésznők-dokik között, ha előre megbeszélitek, hogyan képzeled a szülést, képviselheti az érdekeidet...
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?