Levelek a szoptatásról

Több száz levélváltás áll már a hátam mögött, mégis nehéz általános képet kialakítani az elmúlt idõszakról.

A legmegfoghatóbb talán az: mirõl kérdeztetek a legtöbbet. Bár nem csináltam statisztikát, az az érzésem, hogy az éjszaka átalvása vezetheti a listát. Ki a saját nyugalmát, ki a babájáét féltve, ki a rokonok, nagymamák nyomására szeretné elérni, hogy gyermeke végigaludja az éjszakát. Nagyon ellentmondásos terület ez. A pszichológus, az anya és a szoptatási tanácsadó minden egyes ilyen kérdésnél kemény harcot vív bennem. Jól tudom: ha már az elsõ hónapokban módszeresen leszoktatjuk a babát az éjszakai felébredésrõl, többnyire teljes a siker – a kicsi továbbra is átalussza az éjszakát. Ez anya és pszichológus szemmel szimpatikus megoldás lehetne. Ám, ha egy más szemléletû pszichológus kerekedik felül bennem, akkor nem tanácsolom a „hagyjuk sírni” megoldást senkinek, hiszen a babának (és az anyának is, sokszor) közelségre, biztonságra, melegségre van szüksége. Megint az éjszakai szoptatásra szavazok, ha a bennem lakozó szoptatási szakembert kérdezi valaki, hiszen a tejtermeléshez megfelelõ folyamatosan magas prolaktinszint fenntartásához a legtöbb anyánál szükség van az éjszakai szoptatásra is. A Babanetnél szoptatási tanácsadóként dolgozom, ezért olvastátok a legtöbb levelemben azt a javaslatot, hogy legalább fél éves korig, de, ha lehet, tovább is folytassátok az éjszakai szoptatást. Azt – legalábbis remélem – mindig hozzátettem, hogy az együttalvás (ami az éjszakai szoptatás legkíméletesebb módja) mindkét szülõ beleegyezésével történjen. Senkinek nem szabad elfeledkeznie arról, hogy – annak ellenére, hogy szült – továbbra is házastárs marad. A család minden tagjának (beleértve az újszülöttet is) kompromisszumokat kell kötnie ahhoz, hogy a család család maradhasson, hogy mindannyian jól érezzék magukat benne.

A másik leggyakoribb téma a kevés (vagy kevésnek látszó) tej. Tudjuk, hogy rengeteg dolog befolyásolhatja a tejtermelést, kezdve egyes szülés alatti beavatkozásoktól, komplikációktól, a baba állapotán át az édesanya lelkiállapotáig. Sokszor nagyon kevés információt kapok a kérdezõktõl, ezért nem tudom megállapítani, hogy egyszerûen a rossz szoptatási gyakorlat (túl ritka szoptatás, rossz szopási technika), vagy más, komplikáltabb oka lehet a tejtermelés visszaesésének. Ilyenkor visszakérdezek, vagy találgatok, és több megoldási javaslattal élek. Sokkal ritkább lenne az ilyen jellegû probléma, ha a gyermekágy fölé mindenütt kiírnák: Ha a mellbõl több tej fogy, több fog termelõdni! Nem kielégítõ tejtermelés esetén rá kell venni a babát, hogy többször és hatékonyabban szopjon, vagy – ha ez végképp nem lehetséges – rendszeres fejéssel lehet szaporítani a tejet.

Nem ritka, hogy az anya csak úgy érzi, hogy kevesebb lett a teje. A melle lazább lett, nem folyik, nem érzi olyan intenzíven a tejleadó reflexet. A legtöbb kismama ilyenkor pánikba esik, mert nem tudja, hogy ez természetes jelenség. Mindig a baba állapotából kell kiindulni, hogy eldöntsük, elég-e az anyatej!

Sokan keresnek fel olyankor, amikor a baba már rendszeresen kap tápszert az anyatej mellett. Ebben az esetben nagyjából le szoktam írni a további teendõket, de minden alkalommal felhívom a figyelmet arra, hogy a kérdezõ olvassa el a „Pótlás szoptatás mellett” címû cikket. Ott egy francia gyermekgyógyász részletesen leírja azt a „menetrendet”, hogy hogyan állítják vissza azoknak az asszonyoknak a tejtermelését (kezdetleges kórházi körülmények között), akiknek a tápszerdivat betörése miatt csökkent a tejtermelésük, és ez (a harmadik világ viszonyai közt) a gyermekük életébe kerülhetne. Tudom, hogy nem élünk a fekete Afrikában, de itt is megéri az az egy-két hetes (kezdetben sziszifuszinak tûnõ) küzdelem a tejtermelés visszaállítása érdekében. Az anyatej hiánya nálunk nem veszélyeztet életeket, de itt is megnöveli egyes krónikus betegségek esélyét. A szoptatás további elõnyeit nem részletezem.

Fantasztikus érzés, amikor megkapom a válaszlevelet néhány hét után: „Visszatértünk a teljes szoptatásra, a kisfiam már el sem fogadja a cumisüveget!” Akkor úgy gondolom: nem tudom, hogy a többieknek segítettek-e a tanácsaim, de ha ez az egy anyuka az én segítségemmel jutott el idáig, akkor már megérte. (Mellékesen jegyzem meg: jó lenne, ha több visszajelzést kapnék! Jó lenne, ha azok a mamák is írnának, akiknek nem vált be a tanácsom. Szeretnék a hibáimból tanulni!!!)

Nagyon sok olyan kérdést kapok, ami arról tesz bizonyságot, hogy rengeteg tévhit él még a szoptatással kapcsolatban (híg tej, sörivás, gyerek elkényeztetése, hosszútávú szoptatás borzalmas lélektani hatásai). Ezek a kérdések akkor viselnek meg leginkább, amikor az anya maga tudja a jó választ, de a környezete – sokszor az egészségügyi dolgozók – hatására bizonytalanodik el, esik kétségbe és követ el hibát, amit azután nem könnyû helyrehozni.

Egészségügyi dolgozók képezzétek magatokat!!! ( Bárhol indít tanfolyamot a Szoptatásért Magyar Egyesület szakembergárdája. Kellemes környezet, felkészült elõadók, érdekes témák, apró kicsi ajándékok, pontszerzés, minden!!! szme@freemail.hu )

Várom kérdéseiteket, válaszleveleiteket, tapasztalataitokat!
Tanuljunk egymástól!

Sziasztok!

Szõdy Judit

2002.05.09