Terhesnapló 7. – Szülés a láthatáron!

Az utolsó előtti naplóbejegyzés következik, a 37. hetet tapossuk, pont 11 nap van hátra a császármetszésig.

Az izgalom a tetőfokára hág, minden jel arra mutat, hogy nem ússzuk meg, itt bizony gyerek lesz, belátható időn belül. Furcsa érzés ez, mert nyilván eddig is észrevettem, hogy terhes vagyok és az előző két terhességből már megtanultam, hogy baba születik a végén, de eddig olyan biztonságos távolságban volt. Vártam nagyon, hogy megszülessen, de nem volt kézzelfogható az időpont, olyan sok hét volt még mindig hátra.

Most pedig tessék, nem hetek, hanem napok maradtak. Másfél hét. Lótúró. Ijesztő és örömteli egyben.

Ezen a héten ennek örömére elkezdődött a CTG macera, tegnap voltam az elsőn, bedrótoztak, leszidtak, hogy miért nincs ébren az a gyerek és csináljak már valamit. Hát van nekem hatásom arra, hogy bármelyik gyerekem mikor van ébren? Még a 8 és 10 évesemet is alig tudom alvásilag-ébrenlétileg irányítani, majd pont egy magzat fejével tudom megbeszélni, hogy most kérem vizsgálat van, azonnal tessék ficánkolni. Mindenesetre azért kiderült annyi a félórás CTG-ből, hogy minden rendben van, jól van, szabályos, tökéletes minden szívverése.

Ma kellett mennem a dokimhoz, aki megdicsért, hogy a KOROMHOZ KÉPEST ilyen jól viselem a terhességet, sehol egy magas vérnyomás, sehol egy vashiány - micsoda erős vérkép, anyuka! -, sehol egy ödémás láb, sehol egy kinyíló méhszáj vagy magzatvízszivárgás. Mondtam neki, hogy koromhoz képest fiatal vagyok, lehet, hogy ez a titka. Azért a kéteres köldökzsinóron megy még a parázás a részükről, úgyhogy jövő héten nem egy, hanem két CTG lesz, biztos ami tuti.

Emlékeim szerint a 37. heti CTG volt az, ami a kisebbik lányommal alakult úgy, hogy a végén azt mondták, hogy akkor én most már nem megyek sehová, csak a műtőbe. Úgyhogy bennem van azért a drukk, hogy most ne így legyen, leginkább azért, mert még nincs összekészítve teljesen a kórházi pakkom.

Bevásároltunk mindent hozzá, de ilyen apróságok, mint a hálóingek még nincsenek bekészítve, olyan prózai okok miatt, hogy ki akarom még őket mosni. Meg tisztálkodószereket sem raktam bele, és még különben sem vagyok én erre lelkileg felkészülve.

Kikérdeztem ma a doktornőt, hogy pontosan hogy alakul majd a nagy napunk, úgyhogy már legalább ezzel is tisztában vagyok. A műtét után két órát a szülőszobán leszünk hármasban, én kiterítve, Julcsi pedig apja karjában, aztán őt elviszik a csecsemőosztályra - mármint Julcsit, nem apát - és 6 órán keresztül maguknál is tartják. Mert nekem addig csak feküdni szabad a megőrzőben, semmit sem csinálni. Utána viszont megkapom és 72 óra múlva már indulhatunk is haza. Még fürödni sem viszik el kötelezően, ha nem akarja az anyuka, úgyhogy meg tudunk ismerkedni kicsit ebben a pár napban legalább kettesben. Utána úgyis kezdődik az őrület itthon.

Lujza

Lujza , 2014. december 12.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(7 hozzászólás) 

2014 12 15. 12:02
Be fog indulni, tényleg nem a 6 órán múlik majd, hanem az azt követő napokon, heteken.
A sürgősségi, altatásos császár után majdnem egy teljes napig voltam az őrzőben! Viszont másnap estére már mérhető mennyiségeket szopizott a kisfiam, igaz, jóformán egész nap rajtam lógott.:) Az első babám simán született és vele napokig kínlódtunk. A harmadik babám szintén császáros és minden pikkpakk volt, másnapra indult be a tej. Műtét után azonnal megkaptam, próbálkoztunk mellretenni, aztán 6 óra eltetével felkeltem és folytattuk a próbálkozást. Sikerrel:)

→ válasz erre
2015 02 11. 13:11
Szia Lujza,

szülésbeszámolót nem írtál? Mi történt a 37-hét után?

→ válasz erre
2015 10 01. 15:40
Sziasztok
Tudja vki h ebben a naplóban miért nincs befejezes ?
Köszönöm
→ válasz erre
Összes hozzászólás (7) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?