Terhesnapló 7. - Császárpara

Hello 33. hét, jó, hogy jöttél! Érdekes tudatállapot ez terhesen, hogy az ember számolja a heteket, örül egy-egy betöltött hétnek úgy öt percig, aztán már alig várja, hogy elteljen a következő. Én legalábbis ebben élek jelenleg, várakozással kevert félelemben.

Megtudtuk ezen a héten, hogy pontosan december 23. lesz a műtét napja, ami egyrészről nagy öröm volt, mert végre van konkrét időpont, konkrét információk, mi lesz, hogy lesz. Másrészről pedig ijesztő, mert belegondoltam, hogy már alig van időnk, és a műtőasztalra kell feküdni. Hiába volt két császármetszésem, mégis bennem van a félsz, hogy felvágnak.

Merthogy ez azért ennyire prózai, nincs benne sok romantikus elem: elérzéstelenítenek - már eleve ez a gerincérzéstelenítés teljes para nekem, mert fájt, mint a rohattannya az előzőeknél -, aztán szétvágják a hasamat és kiemelik Julcsit. Így is emlegette az orvosom, hogy “a kiemelés”, az én lelki szemeim előtt meg megjelent minden részlete a császármetszésnek. Ahogy elájultam, mikor a kisebbik lányom született műtéttel, mert túl sok vért vesztettem, vagy amikor alig tudtam kivánszorogni az ágyból és lógtak belőlem mindenféle csövek.

Szóval alaposan lesokkoltam most magam ezzel a témával és belém költözött kicsit a rettegés, hogy vajon túlélem-e, Julcsi rendben lesz-e, utána hogy fogom én azt menedzselni, hogy baba, gyerekek, munka egyszerre. Egyszóval nincsenek felhőtlen napok mögöttem.

Az viszont remek hír volt, hogy olyan rendszer van a Honvéd kórházban, ahol a “kiemelés” után rögtön az apuka mellkasára teszik egy félórára majd az én újszülöttemet, a bőrkontaktus miatt. Meg annak is örültem nagyon, hogy csak 72 órát bent tölteni, így 26-ra már itthon is leszünk, ha minden jól megy. Nem irigylem mondjuk Julcsit, amiért pont karácsonykor születik, így aztán felnőttkorában a nagy szülinapi bulikat majd tologathatja jobbra balra, mert karácsonykor senki sem megy majd vele ropni a táncot.

A nagy dobás még az elmúlt héten ezen kívül az volt, hogy lett Julcsinak kiságya, nem is akárhogy! Vasárnap délután egyszer csak ellepték az otthonomat meglepetésből a barátaim, volt kollégáim és egy teljesen, mindennel felszerelt kiságyat hoztak magukkal. Hirtelen össze is szerelték, be is rendezték, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik. Hihetetlenül jólesett, tisztára sokkot kaptam, amikor beállítottak ezzel a hatalmas ajándékkal. Még sosem volt ilyen élményem, meghatódtam nagyon.

Ugye, hogy jó nekem igazából?

Lujza

Lujza , 2014. november 14.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?