Terhesnapló 7. - Virgonc baba, aggasztó kórházi helyzet

Jippijájé, elértem a 36. hetet, nagy baj már nem lehet, legalábbis a szakirodalom szerint.

Persze azért írhatnak bármit, a biztos az lesz, amikor már egészségesen a kezemben tarthatom Julcsit. Mindenféle rémkép jelent meg a szemeim előtt, elkezdtem végrendelkezni is. Mert mi van, ha ottmaradok a műtőasztalon? Mi van, ha nem sír fel? Ezernyi aggódás költözött belém, magam is csodálkozom mennyi. Néha kicsit pánikolok (inkább nagyon) ettől az egésztől, hogy már csak két hét van hátra, és én bizony széjjel leszek vágva.

Mindeközben Julcsi virgonckodik odabenn, akkorákat rúg, hogy csak úgy hullámzik a hasam, nagyon vicces. A hét elejei ultrahangon azt látták, hogy fenékkel van lefelé, bár ez ütemezett császárnál oly mindegy, hogy nagyon. Szerintem nem is fenékkel, hanem talppal van lefelé, mert néha olyan érzés, mikor rugdos, hogy mindjárt kikandikál a lába odalenn. Egyébként még azt is látták, hogy nagyobb a koránál, 2,5 kiló helyett 3-3,5 kilósra saccolták, úgyhogy abban már biztos lehetek, hogy egy szépen fejlett kisbabát kapok majd a kezembe.

Utánanéztem közben a kórháznak is, hogy mit adnak, hát, semmit. A nagylányokkal még úgy voltam a kórházban szüléskor, hogy pelenkázták, öltöztették őket, most pedig mindent vinni kell, a textilpelustól kezdve a pelenkán át a ruháig. Lehet, hogy rákérdezek, hogy enni adnak-e majd nekem, vagy a fájdalomcsillapítót is nekem kell majd biztosítani? Esetleg a császármetszésnél van pénz az érzéstelenítésre, vagy kapok egy fadarabot a fogaim közé. hogy harapjak rá? Tudom, hogy nem a kórház hibája, tudom én jól. Csak annyira vicces ez, hogy szüljél, fogy a magyar, szüljél még töbet, legyenek tizen, húszan, de pelenkát nem tudnak adni 3 napig. Nem fáj nekem, hogy bevigyek egy csomaggal, szó se róla, csak az elvek, azok a fránya elvek…

A védőnőt is útba ejtettem, mert múlt hónapban jól elfelejtettem elmenni - jó, tudom, milyenanyaazilyen -, és ha már ott voltam, elintéztem a gyerekorvos kérdéskört is. Itt is mindenki rosszul volt tőle, hogy pont karácsonykor szülök, milyen dolog ez, hát szabadságolások vannak. Mondtam volna szívem szerint, hogy oké, bocsi, soha többé nem szexelek április környékén, nehogy pont összejöjjön akkor még egy gyerek és kényelmetlenséget okozzak az egészségügynek. De azért ne legyek rosszindulatú, mert aranyos volt a dokinő, mondta, hogy szabin lesz, de nem utazik el, úgyhogy ha hazajövünk a kórházból, hívjam fel és jön, megnézi Julcsit. Remélem gyümölcsöző lesz az együttműködésünk, és ő sem egy antibiotikum-fetisiszta, szerettem ezt a lányok előző dokijánál, hogy nem nyomta tele őket gyógyszerrel minden tüsszentésre. A következő, remélhetőleg holnapi nagy feladatom pedig az lesz, hogy bevásároljak a kórházra mindenféle szükséges köcöléket, már gyártom a listát, de biztos, hogy valami létfontosságút kihagyok és mondjuk pont bugyim nem lesz, vagy Julcsinak felejtek el kissapkát vinni vagy itthon hagyom a bögrémet. Sebaj, számítógép lesz velem, nagy bajom már nem lehet.ú

Lujza

Lujza , 2014. december 05.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?