Mit ne vegyünk Karácsonyra?

A következő javaslatokat kétféleképpen lehet értelmezni.

a., jófej vagyok, és nem adok olyan ajándékot, ami a megajándékozottnak nem szerez örömet

b., íratlan társadalmi szerződésben állok pár olyan személlyel, akit nem kedvelek szívemből, de illik megajándékozni, ezért már csak kiszúrásból se adok olyat, aminek igazán örülne.

Akkor lássuk.

Gyerekeknek

Ne vegyünk szülőkínzó játékokat! Még füldugóval sem bírható ki, amikor egy zeneileg képzetlen emberpalánta püföli a xilofont, dobot, gyerekzongorát, tiszta tüdőből fújja a sípot, furulyát. Ennek feltunningolt változata, amikor a billentyűk lenyomására állathangok, effektek hangzanak fel, és még véletlenül sincs rajta lehalkító gomb.

Teljesen felesleges pénzt kiadni az ún. oktató-fejlesztő játékok némelyikére, pl. amelyik sokezer forintért elmondja a színeket. Vagy eldalolja. Bármelyik anya megteszi ezt ingyen is. Még jobb, ha olyan nyelven teszi ezt, amit nem is ért a gyerek, hátha jó mélyen beleivódik a rossz kiejtés. Nekünk volt egyszer egy babánk – illetve valamelyik dobozban még mindig ott nyugszik -, amelyik magyarul is hülyeségeket beszélt, de tudta fokozni: egy kapcsoló átállításával szlovénul kért enni, inni. Na, az legalább vicces volt.

Olyat se vegyünk, ami milliónyi kis apró izébizéből áll - kivéve persze a legót, jávát, építőkockát. De soha senki nem fogja összerakni újra azt a kisautót, ami 789 apró alkatrészből áll, és abból mondjuk 34 már Karácsony este eltűnik. Személy szerint a legnagyobb elfojtott sikítást nálam egy vasalható gyöngyökből álló készlet okozta, amikor kiborult. Rémálmaimban még mindig ott bujkálnak a szekrény alatt, porcicákba gabalyodva.

Mindig ügyeljünk a játék minőségére, eléggé kiábrándító, ha a játékbaba feje az első fésüléskor leesik, a kisautó kereke elgurul, az elemes robot nem robotol.

Legyünk naprakészek rajzfilmfigurákból. Ha a Little Pony és a Bakugan idén nem menő, akkor ne vegyünk Little Pony-s hátizsákot, vagy bakuganos kilövőt. Amúgy is rondák. Ja, és ne vegyünk thomasos vagy verdás pólót egy kamasznak. Kínos lesz. Neki is, nekünk is.

Vegyük figyelembe a gyerek érdeklődési körét. Csak azért, mert bukásra áll kémiából, ne vegyünk neki egy komplett kémialabort. Ha utál olvasni - sajnos megesik -, akkor ne gondoljuk azt, hogy nevelő célzattal be kéne neki csomagolnunk egy fél könyvtárat. Igaz, hogy hasznos, nem vonja kétségbe senki, de legalább Karácsonykor tegyünk a megajándékozott kedvére. Ha számítógépes játékkal, akkor hát azzal.

Felnőtteknek

Itt is érvényes: ne a saját érdeklődésünk domináljon, amikor meglepit veszünk. Ha a sógornőnk utál főzni, akkor bántó lehet egy wok-készlet, megfejelve egy ,,Én vagyok a konyha királynője” feliratú köténnyel. A fogyiturmix, fittnesz-bérlet csúnya sértődésekhez vezethet.

Bár néha igazán nehéz is kitalálni, mit szeretne a másik, mégis próbáljunk meg személyesnek lenni. Egy előrecsomagolt, készen kapható testápoló-csomag általában nem az. A zokni, nyakkendő, díszdobozos írószer szintén nem.

Elárulom, én melyik ajándékot utáltam az elmúlt évekre visszatekintve a legjobban: amikor nem sokkal Karácsony előtt elromlott a kávéfőzőnk, kaptam egyet ajándékba a fa alá. Na, ez az a praktikusnak praktikus, ámde ajándéknak nem ajándék kategória, amit nem adhat egy férj a feleségének, amennyiben mindketten kávéznak. Még most is elfog a pulykaméreg, ha rágondolok.

Nálatok milyen ajándék-bakik emelték az elmúlt Karácsonyok fényét?