#baba#anya

Fiatalon babával

Néhány évtizede még tökéletesen normálisnak számított, ha egy 18 éves lány – mit lány, nő, feleség, háziasszony – gyereket szült. Ma azokra is furcsán nézünk, akik a húszas éveik elején vállalnak babát. Aki mégis családot alapít a mai átlaghoz képest viszonylag fiatalon, annak rengeteg mindennel kell megküzdenie.

Ezek a buktatók nemhogy segítenék az egyébként is nehezebb helyzetben lévő kismamát, még inkább elbizonytalanítják. Összeszedtünk néhány tipikus nehézséget, amit le kell küzdenie egy fiatal anyukának.

A „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatok

A „mi lett volna, ha…” spirálba nemcsak a fiatal szülők esnek bele könnyen. Komoly csapda ez, amiből nehéz kikecmeregni. „Előbb meg kellett volna házasodni, aztán gyereket szülni.”, „Várni kellett volna, amíg lediplomázol.”, „Ki kellett volna élni magad és utazni mielőtt elnyel a szülői lét feketelyuka.” - és hasonlók. Az élet minden területén vannak ilyen „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatok - és ezek soha nem visznek előre. Pár év múlva fel sem akarod majd tenni a kérdést, hogy mi lett volna, ha nem vállalsz babát ilyen fiatalon.

Sztereotípiák

Az egyik legnagyobb probléma, amivel a fiatal szülőknek meg kell küzdeniük, a magabiztosság hiánya. Olyan sok negatív sztereotípia veszi körül a fiatal anyukákat, hogy csak na, és ezek az előítéletek persze egy kalap alá vesznek mindenkit. Természetesen minden fiatal szülő eldobja a saját életét, és haszontalanná válik a társadalom számára. Mivel minden fizikai energiádat le fogja kötni, hogy a kis totyogós után rohangálj, ne merítsd ki magad érzelmileg is.

Csak a negatívumok…

Ugyanezen csapás mentén sok fiatal kismama találkozik reflexszerű negatívumokkal. Például: egy fiatal anya tuti biztos, hogy tönkreteszi a gyereke életét. Ennek is megvan az oka, a hírekben szinte csak olyan fiatal anyukákról hallasz, akik minimum halmozottan hátrányos helyzetűek.  Ha folyamatosan ezekkel foglalkozol - a neten, random beszólásokban vagy a zöldségesnél -, még nehezebb lesz. A negatív hozzáállás csüggedést, reménytelenséget és önbizalomhiányt okoz. A fiatal szülőknek pozitívumokra van szüksége.

Idegesítő megjegyzések

Amikor bejelentetted, hogy babát vársz, az első kérdés nyilván valami olyasmi volt, hogy „terveztétek?” vagy „és megtartod?” - félig vádló hangsúllyal. Először is: mi közük van hozzá? Másodszor meg: nem mindegy? Szereted ezt a babát és ez a legfontosabb. Ismételten: ha magabiztosabbak lennénk, sokkal kevésbé sérülnénk, bántódnánk meg ezektől a megjegyzésektől.

tudtad?

Az OECD országok közül Mexikóban a legalacsonyabb a nők életkora az első gyerek születésekor: mindössze 21,3 év. Ezzel szemben Németországban és az Egyesült Királyságban kerek 30 évesen szülnek először a nők. A távol-keleti országokban sem alacsonyabb sokkal ez a szám. A japán és koreai nők 29,1 évesen adják családalapításra a fejüket.

Forrás: OECD, 2009

Versengő szerepek

Talán nem is az a legnehezebb, hogy anya, feleség vagy felelős felnőtt légy, hanem az, hogy mindez egyszerre. Egyik pillanatban még gondtalan egyetemista vagy tonnányi én-idővel, aztán pár hónappal később felelős vagy egy új életért, egy kapcsolatért és egy – jobb esetben háromtagú – család megélhetéséért. Tök normális, ha ettől kicsit bekattansz.

Saját magad megtalálása

Nem kizárt, hogy az anyaságot katalizátorként éled meg saját maga megtalálásához. Változnak a perspektívák és a súlypontok, és ezek motiválhatnak, hogy mindig jobbá legyünk. De könnyen elveszítheted magad a felelősség áradatában. Hidd el, az anyaság egészen elképesztő személyiségfejlődést fog előidézni benned, csak hagynod kell rá időt, hogy megéld. Nincs jobb motiváló erő annál, mint ahogy a gyereked rád néz.

Összehasonlítás a nem-szülő barátaiddal

A barátaid keresztbe-hosszába járják Európát, randiznak, partiznak egész hétvégén. Ezt adott esetben nem könnyű elviselni. De az összehasonlítás elveszi az örömöt, amit egyébként érezhetnél. Gondolj arra, milyen fiatalon mehetsz majd a kölök diplomaosztójára. Elképesztően büszke lesz rád.

Magány és elszigeteltség

Felmerülhet a kérdés: hogyan fogok barátkozni a többi anyukával? Hiszen adott esetben 10-15 éves korkülönbség lesz köztetek, mondjuk a gyerek osztálytársainak anyukáival. Hidd el, ez igazán nem lényeges: lehetsz te 20, a szomszéd anyuka meg 35, akkor is megtalálhatjátok a közös hangot, mert hasonlóak az élményeitek.

Párkapcsolat a baba mellett

Ha a baba miatt – vagy ettől függetlenül – összeházasodtok a pároddal, akkor egy dologra biztosan számíthatsz: tízből kilencen azt fogják mondani, fiatalon házasodni őrültség! Pedig magának a házassághoz semmi köze az évek számához. Legyetek ti az ellenpélda, rázd le magadról ezeket a butaságokat!

Követni a megérzéseidet

A fiatal szülők gyakran támaszkodnak a „szakértők”, és/vagy más anyukák, anyós, nagynénik vagy a szomszéd néni tanácsaira. Azt gondolhatod, kevés a tapasztalatod, főleg, ha folyton azt hallod, hogy nem tudod, mit csinálsz. Pedig ez nem igaz. A nők évezredek óta ösztönösen látják el, nevelik, szeretik a gyermeküket, benned is megvannak ezek az ösztönök. Bízz bennük! 

Mátyás Lara, 2013. október 17.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(6 hozzászólás) 

2013 10 19. 23:00
Na...ide senki sem írt!Az érettséget nem a kor adja meg!Ismét egy cikk,amikor a semmit ragozza valaki!
→ válasz erre
2013 10 20. 07:49
Megvédeném a cikk íróját, szerintem is sokkal több olvasnivalót érdemelne a téma.A késői gyerekvállalásról bárhol olvashatsz, de arról, hogy igenis lehet nulla élettapasztalattal, nem letisztult anyagi helyzetben is gyereket nevelni, már nem. És nem emlékszem, hogy az az érettség bennem volt amikor 24 évesen szültem, mint amikor 41 évesen. De megoldottam, ösztönösen, utánaolvasva (pedig még net sem volt:D) és így voltunk ezzel jópáran. A karrierről sem kell azért lemondani, mert érkezik egy gyermek egy családba, egy kapcsolatba. Én biztatnék mindenkit a korai és a késői gyerekvállalásra is.Mindenben meg kell találni a szépséget és azt megoldani amiben vagyunk, nem pedig csak tervezni és a holnapra várni.
→ válasz erre
2013 10 20. 21:08
Kedves Süni!Igazad van,mindegy mikor vállal valaki gyermeket,a lényeg:a szeretet és az édes pillanatok.
→ válasz erre
2013 10 30. 21:45
Én is azt gondolom, hogy hülyeség a holnapra várni. Mindig lesz valami, ami miatt azt mondhatjuk, hogy most nem, aztán 50 évesen arra ébrednek, hogy elszalasztottak egy csodás lehetőséget.
→ válasz erre
2013 12 10. 15:31
Egyetértek az előttem szólókkal. Főleg most, hogy én is várandós(7 hetes) vagyok 26 évesen egyetem mellett. Sajnos én magam anyagilag nem állok a csúcson, de párommal igyekszünk megtakarításokat képezni, ami manapság nem könnyű , főleg Magyarországon. Nem volt tervezett a terhességem, de 1 hét rágódás után tudatosult bennem ,hogy képtelen lennék abortuszra.. ha így alakult, ahogy szeretném vállalni a felelősséget, és szeretetben felnevelni azt a csöpséget a pocakomban. A szüleim persze ellenzik, anyukám rávágta egyből amikor elmeséltem neki a történteket, hogy ABORTUSZ kislányom. ABORTUSZ! :(( ezzel tudatosult bennem, hogy az amúgy jó módban élő szüleim nem fognak segíteni.. Nekem sok erőt és pozitívumot adott ez a cikk és a hozzászólások egyaránt. Mindent megfogok tenni a kicsi érdekében, és semmi kétségem, hogy a párom is.
→ válasz erre
2013 12 11. 13:02
Kitartást, ramsza! Ismerősen hangzik a történeted, annyi kivétellel, hogy mi elvesztettük, akit vártunk. Drukkolok nektek!
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?