Mikor jön az Angyalka?

Érthető, hogy miért izgatott már ilyenkor, hiszen a boltokban már csillognak a karácsonyi dekorok, a közért gyerekbúgató polcait elárasztották a csokimikulások, sőt, tegnap már egy Boldog Karácsonyt! reklámot is elcsíptem a tévében. Akkor mit csodálkozunk!

Jó, értem én a kereskedőket is, rá kell venni a sok embert, hogy minél többet vásároljanak az év legnagyobb bevételt termelő ünnepére, még akkor is, ha csak hitelből futja rá – bár van egy olyan érzésem, hogy idén sok családban inkább saját készítésű ajándékok várnak majd a fa alatt. De ettől a gyerek még vár, és vár, és várakozik.

Nemcsak ő, minden gyerek. És nemcsak most, hanem mióta ekkora jelentősége van az ünnepnek, és még ajándék is jár mellé. Az adventi naptár is így született, egy türelmetlen kisgyerek talán türelmetlen, de mindenesetre rendkívül kreatív mamája készítette az elsőt, ami tulajdonképpen abból állt, hogy papírgyertyákat tűzhetett a gyerek egy kartonlapra, egyet-egyet minden nap. Később ez a gyerek hozta forgalomba az első nyomtatott adventi naptárat – ezt csak azért mondom, mert sosem lehet tudni, mivel indítjuk el a csemetét egy bizonyos életúton.

De alapjában véve már én is várom. No nem az őrületet, azt ahogy lehet, inkább elkerülöm. Hanem a hangulatát nagyon szeretem. Egyébként valószínűleg csak azért, mert mindig átragad rám a gyerek lelkesedése, mielőtt megszületett, nem volt a kedvencem. Nyilván kislány koromban igen, de kamaszként és fiatal felnőttként idegesített az a sok álszentség, amivel a felnőttek képesek átitatni az ünnepet.

A gyerek viszont még őszintén, reszkető szívvel-gyomorral, csillogó szemmel várja az ünnepet. Számára ez egy csoda, és nemcsak azért, mert ajándékot kap. Így mi már ilyenkor megkezdjük a készülődést: a takarítás nagy része már kész van például, ebből is kivette a részét, és már van egy félkész pompon-koszorúnk, mert most tanult meg pompont készíteni.

És persze, lesz adventi kalendáriuma is, amibe nálunk nemcsak édesség meg apró vickekvackok kerülnek, amivel egyébként is tele a gyerekszoba, hanem olyan kártyák – kuponok -, amiket a gyerek beválthat egy mozira, egy együttalvásra és hasonlókra. Nem mintha a hétköznapokon nem tennénk ilyeneket, de így még ezek az egyébként megszokott elfoglaltságok is más ízűek-szagúak, már árad belőlük a Karácsony illata.

Ha már az illatnál tartunk, nálunk bevett szokás a mézeskalács készítés is, együtt a gyerekkel: én gyúrom, ő szaggatja, mi sütjük, ő díszíti. Idén tervezzük még, hogy végre megcsináljuk a kinézett mályvacukor receptet is, és már áttúrtam a netet mindenféle ünnepi finomság után. Ja, persze, a szegfűszeggel összeszurkált narancsok sem maradhatnak el.

Hogy az ajándékokat mi készítjük-e vagy vásárolunk, azt még nem tudom. Valószínűleg ez is, az is, bár a gyerek nyilván maga készíti majd őket. Ilyenkor rajzol, fest, gyurmát gyömöszöl nagy titokzatosságban a szobájában, és aztán hetekig nem nyúlhatok be a szekrényébe, nehogy leleplezzem a nekem szánt ajándékokat. Mondjuk, a legviccesebb az volt, mikor egy évben elfelejtette, csak karácsony délutánján jutott eszébe, aztán gyorsan elkunyerált tőlem egy csizmásdobozt, akkurátusan bevonta többféle csomagolópapírral, majd belerakott egy csomó olyan apróságot, amit ő már nélkülözhetőnek ítélt. Így most van az apjával jojónk, kindertojásos Törpillánk és még sok egyéb kincsünk.

És hogy mikor jön az Angyalka? Még sokára, de azt mi már érezzük, hogy útra kelt. Minden nap egy kicsit közelebb hajtják hozzánk a szárnyai meg az egyre hidegebb, téli szelek. Ti hogyan készültök a Karácsonyra?

Ui.: Ha van kedvetek együtt is készülődni, gyertek a Társalgóba, nyitottunk egy topikot, de lehet, hogy még kicsit korán, mert egyelőre nem túl nagy a forgalma. Pedig de jó lenne!