Félelmetes a Mikulás?
Bevallom, kisgyerekként én rettegtem a Mikulástól. Fura volt a kinézete is, szinte semmit sem lehetett látni az arcából a hatalmas bajszától-szakállától, de különösen az rémisztett meg benne, hogy mindent lát, amit csinálok, és ha rossz vagyok, hibázok, az nem maradhat előle rejtve. Az öcsém pedig egyenesen rettegett tőle, visítva menekült, ha csak meglátott egy Mikulást.
Persze, később enyhült ez a félelem, de nem nagyon ért váratlanul, mikor a saját gyerekem hasonlóképpen reagált a nagyszakállúra. Nála már kapásból ez a tulajdonság is kiverte a biztosítékot, egy időben harsány visításba kezdett minden olyan férfiembertől, akinek az egynapos borostánál erősebb volt az arcszőrzete. Pedig az apja és mindkét nagyapja is bajszos-szakállas, velük nem is volt baja, csak a többiekkel.
A szakállon kívül is tartott a pirosba öltözött embertől, gyakorlatilag ugyanazon okból, mint anno én, az anyja. Az ítélkezés miatt. Hogy van valaki – rajtunk kívül, persze -, aki tudja, hogy ő mikor viselkedett a normáknak megfelelően és mikor – hogy is mondjam finoman – nem. És ez még hagyján, de ennek megfelelően ad neki majd ajándékot, vagy épp virgácsot, ami aranyszínű ugyan, de mégiscsak olyan fenyegető.
Hogy a kísérőiről, a krampuszokról már ne is beszéljünk. Ezek a feketébe öltözött krampuszok olyan ijesztően tudnak fel-le ugrálni, és olykor még fenyegetik is a gyerekeket. Szarvuk is van, meg farkuk is, pont, mint a mesebeli ördögöknek, még szerencse, hogy pata helyett gyakran sportcipőt viselnek, az legalább nem rémisztő.
A gyerek attól is kész volt, hogy ha Mikulás-ünnepségre tévedtünk, neki ki kellett mennie a Mikuláshoz, ha hívták, és egyedül kellett átvenni az ajándékát. Olyan 4-5 éves koráig ilyenkor vett egy mély levegőt, kirobogott, kitépte a Mikulás kezéből az ajándékot, majd vágtatott vissza hozzám. Se puszi, se pá, se köszönöm.
Az óvoda közepén kezdett oldódni a félelme igazán, akkor már lelkesen énekelt a Télapónak, mondott neki verset-mondókát, de azért egy jó öles háromlépésnyi távolságot még akkor is tartott tőle. Épp annyit, hogy a kellő távolságnak köszönhetően a nagycsoportban gyanút keltett benne, hogy a Mikulás cipője - mindig a cipőn buknak le, észrevettétek? - roppant mód hasonlított Tamás bácsiéhoz.
Otthon nem volt ezzel gond, sosem szerveztünk oda élő-Mikulást, csak kitettük az ablakba a cipőinket – igen, a miénket is -, és izgatottan vártuk a reggelt. Illetve én előbb azt, hogy elaludjon, aztán azt, hogy nehogy felébredjen. Aztán reggel megcsodáltuk, hogy jé, az övében van a legtöbb finomság, és anyának-apának sokkal nagyobb virgácsot hozott – amivel aztán lehetett hajkurászni egymást családilag. Sajnos, azóta lebuktunk, de ez már egy másik történet.
Nálatok félt-tartott a gyerek a Mikulástól?
Szilágyi Diána, 2011. december 05.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)
Nálunk ebben az évben volt családi Mikulás:
Átjöttek unokatesóék, ott is két fiú, közel azonos időben évenként jöttek, 2007-2010es nyári gyerekek, négy fiúcska.
A Mikulás meg a legnagyobb keresztapja...én már Levimet is féltettem, Ő 3,5 hogy fel fogja ismerni, na de abban biztos voltam, hogy Álmos unokatesónk a maga 4,5 évével csak felismeri a keresztapját.
Amúgy nagyon jól sikerült, ugyan a kopogtatástól a kisebbikem, 16 hós olyan sikítást rendezett, hogy azt hittem kész vége,nekünk sürgősen el kell hagyni a lakást, de végül egészen közel mehettem vele, mert látta a nagyokat, ez vonzó tényező volt, hogy a bátyját nem kapja be szőröstül bőröstül az a nagy piros ruhás dörmögő fazon.:-) És még zörgő kitudjamiket=csoki, mogyi is kapnak a nagyok, ezt meg kellett vizslatni.
Aztán amikor elment a Mikulás, leültünk kajálni, majd mindenki elment csak a legnagyobb gyerek maradt, aki egyszercsak lazán kijelentette, hogy igen, jó volt, csak hát ugye a keresztapja volt a Mikulás. De nem vette fel, meg is magyarázta, hogy a hangja egyértelmű volt, de tudja hogy a Mikulásnak ezer dolga van, ezért nem haragszik hogy most "csak" a segítőjét küldte.:.-))) Azért remélem az én Levimnek nem buktatja le a Mikulást....és Ő még csak 4,5 éves....
Az én fiam is kijelentette amúgy pár napja, hogy Aní, ha nagy leszek olyan felnőtt mint Te, akkor én leszek a Mikulás, és sok sok csokit hozok Neked....de sztem Ő tényleg arra gondolt hogy az Igazi MIkulás lesz majd, nem csak úgy...:-)))