Fejni vagy nem fejni?
Ez itt a kérdés. Mégpedig fontos és sokakat elbizonytalanító kérdés a szoptatás során. Mert vannak, akik szerint fejés nélkül élni sem lehet, Mert vannak, akik szerint fejés nélkül élni sem lehet, kötelező és szükséges csatolmány a megfelelő anyatejtermeléshez, köztük is van, aki a kézi fejésre, van, aki a gépire, és van, aki az elektromosra esküszik. Más pedig váltig állítja: fejésre az égvilágon semmi szükség alaphelyzetben. Hogy kinek van igaza? Helyzettől függ, és szándéktól. Meg persze anyától és babától is.
Azt már talán tudjátok, hogy a szoptatás és a tejelválasztás milyen elv alapján működik – de azért emlékeztetőnek álljon itt: pozitív-negatív visszacsatolás. Ez azt jelenti, hogy ha sok inger – vagyis a baba szívása, cuclizása, komfort cumizása – éri a mellet, sok tejelválasztást segítő hormon – prolaktin - fog termelődni, vagyis nő a tej mennyisége, ha viszont kevés, akkor kevesebb lesz a hormon is, vagyis a tej mennyisége apadni kezd.
Ez utóbbi minden szoptató anya rémálma, és sokszor akkor is erre a jelenségre következtetnek, ha igazából nincs is gond – vagyis nem kevesebb a tej, mint amennyire szükség van. Már csak ezért is tartják sokan elengedhetetlenül fontosnak a fejést.
Tény, hogy a fejéssel lehet szaporítani a tejmennyiséget. Ha minden szoptatás után még a fejéssel is ingereljük a mellet, az úgy fogja érzékelni, mintha lenne még valaki, akinek tejre van szüksége és turbóra csavarja a szervezetet. Ez a helyzet remekül jön annak, akinek valóban kevés a teje, vagy aki szeretne leadni, esetleg eltenni a mélyhűtőbe pár raklapnyit.
De az is tény, hogy a baba gyakoribb mellre tételével ugyanúgy növelhető a tejmennyiség, mint ha fejnénk. Igaz, így nem fog annyi felesleg keletkezni – meg kicsit nehéz is lenne megoldani a begyűjtését -, hogy megtöltsük a mélyhűtőt.
Ellenben a fejés hátrányos lehet annak, aki csak úgy, megszokásból fejeget, mert ezt mondta a szomszédból a Béla bácsi. Ugyanis a fejés túlkínálatot generál: a gyerek továbbra is csak a maga adagját fogja megenni a képződött anyatejből, a maradék odabent marad, amit aztán megint a fejéssel kell kivarázsolni. Csakhogy a fejés sosem lesz olyan hatékony, mint egy baba szája, vagyis fennáll a veszélye annak, hogy a túlkínálatként termelt anyatej egy része pangani kezd a mellben – ez pedig mellgyulladáshoz vezethet.
|
Praktikák mellgyulladás esetére A mellgyulladásnak több kiváltó oka is lehet: ha a mellben pang a tej, könnyedén elzáródhatnak a tejcsatornák, így csomók alakulhatnak ki, és ezekben aztán megkezdődhet a gyulladási folyamat. Az elzáródást okozhatja a két szoptatás között eltelt hosszú idő, a pótlás, a szoros melltartó vagy póló is. Hogy mit tegyél, ha már kialakult? Kattints! |
Paradoxnak tűnik, ugye? Hiszen mellgyulladáskor elsődleges feladat a betegséget okozó pangó tej kifejése. És ez így is van. Ha már mellgyulladás alakult ki, valóban ki kell fejni a tejet – még ha ez az inkvizíció módszereit megszégyenítő fájdalommal is jár. Bár lehet, hogy a baba többszöri mellre tétele még jobb módszer.
Egyszóval: a fejés hasznos, ha bármilyen okból – gyógyszerszedés, távollét a gyerektől, munka, vagy csak tejből feltankolás miatt - tartalékolni vagy leadni akarsz, vagy ha mellgyulladásod van, esetleg ha átmenetileg nem tudsz szoptatni, mert például koraszülött a babád. Ha viszont arra törekszel, hogy beálljon a kereslet-kínálat, vagyis csak annyi, de annyi anyatej mindenképpen termelődjön, amennyit a baba meg is eszik, akkor nyugodtan hanyagolható.
Fejni többféle módszerrel lehet: kézzel, kézi mellszívóval vagy elektromos mellszívó géppel. Mindhárom esetben nagyon fontos, hogy a fejés ne tépje meg a mellet vagy a mellbimbót, mert így mikrosérülések keletkezhetnek mind a bimbón, mind esetleg a tejcsatornákban. A fejés mindig legyen kíméletes, ne a legnagyobb erővel történjen.
A kézi fejés eleinte némi türelmet igényel, meg kell tanulni a helyes technikát. Kézi mellszívóval és elektromos géppel gyorsabban lehet látványos eredményt elérni, de itt is érdemes betartani azt a szabályt, hogy felváltva ingereld a két mellet, először csak addig, míg kiváltod a tejleadó reflexet – vagyis több sugárból kezd spriccelni a tej -, majd ennél kicsit tovább.
Senki ne aggódja magát halálra, ha az első napokban gyakorlatilag alig mérhető mennyiségeket fejne le. Ez természetes, a szervezetnek kell pár nap haladék, míg átáll a megnövekedett keresletre – ugyanez igaz a fejlődési ugrásokra is. Azt a keveset is adhatod addig is pótlásnak, később pedig a hűtőben, mélyhűtőben tárolhatod a plusz anyatejet, az aranytartalékot. Bár hozzátenném, nem minden baba hajlandó elfogadni a mélyhűtőből elővett és felmelegített tejet. Fejés közben se lessük egyfolytában, hogy vajon most rekord mennyiség jön-e le, az emiatt érzett izgatottság nem nagyon használ a tejkiválasztásnak.
|
K, mint katasztrófa Sok anyuka, míg szoptat, nem mer mindent megenni. Általános tévhit, hogy a "k"-val kezdődő zöldségek hasfájást okozhatnak a babánál. Bővebben... |
Sokan hajlamosak arra, hogy ha a baba épp nagyobbat alszik két szoptatás közben és már nagyon feszülnek a melleik, fejéssel teljesen kiürítik az anyatejet. Ez két okból sem túl jó ötlet: egyrészt, mert akár tíz perc múlva meg is ébredhet az a gyerek és keményen küzdenie kell majd a tejért, másrészt kemény keresletet jeleznek a szervezetüknek, ami megnöveli a mellgyulladás esélyét. Ha nagyon kellemetlen a helyzet, a mellek teljes kiürítése helyett érdemes csak annyit fejni, hogy a feszítő rossz érzés megszűnjön.
Ez a módszer egyébként akkor is használható, ha a baba nagyon hasfájós. Csak ebben az esetben nem a szoptatás után, hanem a szoptatás előtt érdemes előkapni a fejőgépet - vagy a két kezünket. Így javíthatjuk a baba gyomrába kerülő laktózban és zsírokban gazdag tej arányát.
Ha egy fejést rendszeresen végző anyuka úgy dönt, most már nincs szüksége erre a mankóra, óva intem: nehogy azonnal abbahagyja a fejést. Hiszen abban a percben jóval több teje termelődik, mint amennyit esetleg a babája megeszik, vagyis panghat a tej a mirigyekben, ugyanakkor a hirtelen megcsappanó kereslet arra késztetheti a szervezetet, hogy drasztikusan csökkentse az anyatejtermelést. Érdemes úgy egy hónap átmeneti időszakot hagyni arra, hogy fokozatosan csökkentsük a fejések mennyiségét és hosszát.
Szoptató anyukák: Ti fejtetek? Ha igen, akkor miért, mennyi ideig és milyen módszerrel?
Szilágyi Diána, 2011. július 20.
Babanet hozzászólások(26 hozzászólás)
Nem hiszem, hogy ez az egész "úgy lett kitalálva", hogy mellszívó nélkül nem is lehet létezni.
A következő babánál egyáltalán nem tervezem hogy fejni fogok, ha időben beindul a tejem. Ja és időben elkezdem inni a teát, sőt a mellszívót is beviszem a kórházba, mert ezzel kapcsolatban semmilyen infót nem kaptam a védőnőktől.
Én is azt gondolom, hogy alapvetően nem kell fejni, és amikor muszáj, arra elegendő a kézi fejés is, amit viszont pont vészhelyzetekre érdemes mindenkinek megtanulni. Nálam remekül beállította az igény szerinti szoptatás a kereslet-kínálat szerinti mennyiséget, mindig pont elég tejem volt, van. Nem is vettem semmilyen mellszívót, segédeszközt egyik gyereknél sem.
Aztán a másodiknál négyhónapos korában kiderült, hogy epekövem van, és ha műteni kell, akkor az több nap kórház + lábadozás. Igyekeztünk kihúzni műtét nélkül, de a biztonság kedvéért kölcsön mellszívóval nekiláttam fejni, először naponta egyszer, aztán fokozatosan növelve végül négyszer. Kiderült, hogy nem lennék egy tejcsárda, mert inkább csak a gépi fejés működött jól, az is az úgynevezett szaporító fejéssel, így volt napi bő félóra, négyszer. Amikor lassan úgy tűnt, hogy meglesz kétheti biztonsági tartalék, kezdtem csökkenteni a fejést, majd teljesen elhagyni. A kisfiam lassan kétéves, műtét azóta se volt, a tej nagy részét elhasználtam főzelékekbe, bébiételbe :)
Hát igen ez nehéz kérdésnek tűnik most már, bár nálam nem volt az, hiszen mindenkitől csak azt hallottam hogy fejjél amennyit csak tudsz, nehogy begyulladjon a melled. Végül is nem is jött rosszul. Míg a kórházban voltunk is jól jött mert első gyerekem és emlékszem hogy mikor azt hittem hogy na most jól evett a gyerek aztán a mérésnél megkérdeztem mennyit evett és mondták hogy semmit de mindig úgy mentem oda hogy vittem a maradék lefejt tejet és akkor legalább azt adták oda neki, de volt a fordítottja is hogy azt hittem nem evett semmit és már akkor megitta az ötven milit. Szóval elég össze-vissza szopcsizott az elején. Aztán meg miután hazajöttünk hiába volt a sok tej, tudtam is elrakosgatni de a hatodik héten torokgyulladásom lett és elment a tejem, két napig 38,5-40 fokos lázam volt semmi sem vitte le. Úgyhogy az elrakott tejet felhasználtam utána sajnos tápszer. De most 10 hónapos mindjárt a fiam és semmi baja. Úgyhogy mindenkinek üzenem tápszerrel is fel lehet nőni, senki ne csináljon belőle lelkiismereti kérdést. Bár ezerszer jobb az anyatej nem csak a gyereknek nekünk is ha más nem anyagi szempontból. Úgyhogy én mindenkinek csak ajánlani tudom a fejést mert én se terveztem torokgyulladást, sose lehet tudni. Inkább legyen eltéve vészhelyzetre és ha mégse kell, mint fent is olvastam pár embernél jó lesz főzelékbe, "tej"begrízhez, stb.
A fiam 1 napig rá se nézett a cicire, na de azóta... 16 hónapos lesz és még 3x szopik. Nála talán 3x volt a kezemben a mellszívó, csak végszükség esetén.
Ez is mint sok minden gyerekfüggő és anyucifüggő. Szóval mindenki csinálja úgy, ahogy bejött, bejön, és működik. Nagy örömömre nem olvastam 10 parancsolatszerű hsz-t, mert már volt szerencsém hozzá, miszerint fejni marhaság, úgyis elintézi a természet, a gyermek tudja mi a jó neki és hasonlók.:-)))
Nálunk amikor a nagyobbikomat műtötték, utána nem szopizhatott, meg mellesleg totál elment a tejem, mivel 4 óránként evett 50-60 ml-t a pocakja miatt. Aztán kórház, ott fejegettem, de sajnos ez is mint sok más, cicifüggő is. Nekem soha de soha nem sikerült szaporítanom fejéssel, csak épp fenntartani. Szóval amikor hazajöttünk a kórházból az akkor 10 hetes fiammal, 20-30 ml-t tudott enni egyszerre, de azt 20 percenként. 2 napig egymás mellett feküdtünk szó szerint, csak enni és egyéb végszükségletek miatt keltem fel és Ő visszahozta a tejcit.:-)
Második fiam meg 5 hetesen abbahagyta a szopit, pedig rengeteg tejem volt, és hiába fejtem, fejtem, lassan 3-4 hét alatt elapadtam teljesen. Nekem egyáltalán nem jött be, pedig 3 féle szívóval is ügyködtem, úgy tűnik a szervezetemnek egyértelműen baba kell hogy meginduljon a tejleadó reflex. De van olyan ismerősöm aki abbahagyta a szoptatást pár napos babával, azóta csak fej és egyre több lesz a teje, irigylem is rendesen. :-)
Szóval sztem jó ha van fejő, akinek meg bejön az külön szuper. Mellgyuszi ellen meg akinek nem működik a kézi fejés, annak tényleg életmentő tud lenni!!!
aprooka, örülök, hogy ezt leírtad. Én már napok óta olvasom a hozzászólásokat, de nekem nagyon fájdalmas a mai napig, ha valaki a szoptatást és a fejést emlegeti. Az első gyerekem koraszülött volt, négy hétig voltam bent vele a kórházban és már az első naptól megengedték, hogy időnként kivegyem az inkubátorból és szopiztassam. Nagyon kedves és profi csecsemősök látták el és engem is hamar megtanítottak a fogásokra, mégsem volt mérhető mennyiség egyetlen szopásnál sem. Szerencsére egy másik kismama is bent volt a koraszülött ikreivel, és mivel neki rengeteg teje volt, adott az én fiamnak is. A mai napig hálás vagyok neki ezért. Amíg bent voltunk, már akkor elkezdték a piszkálódást "kedves anyósomék", mondván, hogy ha nincs tej, az óriási probléma. Én persze egyből aggódni kezdtem, ekkor anyukám nyugtatott, hogy annak idején ő csak két-három hónapig tudott szoptatni bennünket, mégis itt vagyunk, egészségesen. Mikor egy kicsit nyugodtabb lettem, anyósomék újrakezdték. állandóan a nyakamra jártak, adták a kéretlen tanácsokat, helyettem akartak mindenben dönteni. A férjem állandóan dolgozott, ha meg otthon volt, akkor nem azzal fogadtam, hogy a nyakába zúdítok mindent. (Pedig kellett volna.) Szóval a szopikázás négy és fél hónapig tartott, még éjjel is szoptattam, mielőtt a pótlást odaadtam volna. Öt hónapos korától aludta át az éjszakákat, gyönyörűen fejlődött, elég korán el kezdett beszélni, és azóta sem hagyja abba, mindenben utol érte a kortársait, csak a súlya kevesebb, elég vékonyka, de én is ilyen voltam.
A második fiamnál már a kórházban eldöntöttem, hogy megteszek mindent, de ha nem megy, nem erőltetem. Kopikám nyolc és fél hónapig szopott, nem kellett pótolni, bár eleinte mindig elkészítettem neki a tápszert is. Fejtem is, de inkább akkor, amikor hosszabb ideig aludt és már nagyon feszültem, és csak mindig egy keveset, hogy megszűnjön a feszítő érzés. Ettem homeopátiás bogyókat, megnéztem a neten, hogy melyek azok az ételek, amik jók, ill., melyeket kerüljem. Készítettem indiai sütit, na az nagyon bejött. Két-három golyó reggel, délben és délután és szinte ömlött a gyerek szájába a tej. Na jó ez kis túlzás volt, de az elsőhöz képest, nagyon sok volt.
Nekem a nyugodt körülmények, az, hogy nem engedtem beleszólni az anyósomat semmibe, teljesen megváltoztatta az életemet.
Eltenni én sem tudtam egy cseppet sem, mert odaadtam pótlásnak, bár ha fél napig a hűtőben volt, rendesen lezárva, ahogy kell, akkor már olyan furcsa szagot éreztem rajta, hogy nem mertem odaadni a babának.
Szóval ennyi..... örülök, hogy leírtam, most is könnyebb lett egy kicsit. Szép napot mindenkinek!
Összességében a 4 gyerek szopiztatása alatt azt szűrtem le,hogy csak akkor kell fejni,amikor arra tényleg szükség van,amúgy felesleges.