Cukormáz nélkül a terhességről

Először is ott van a hányinger, vagy ahogy álságosan nevezik: reggeli rosszullét. Gratulálok annak, aki valóban csak reggel volt rosszul. Mert én bárhol, bármikor, bármennyire rosszul tudtam érezni magam. És az az ,,inger” is gyakran túllépte az ingerküszöböt. Úgy kb. 12 hétig mindig ki is tartott.

Aztán ott van még a folyamatos fáradtság. Alig ébredtél fel, már álmos vagy, közben olyan törődött, mintha egész éjjel követ hordtál volna Sziszifusz helyett. Az agyad helyén zöldborsópép van, semmit sem vagy képes két percnél tovább észben tartani, még a saját neveden is el kell gondolkodnod - pláne ha férjhez menés után megváltoztattad.

És pisilni kell, sokszor. Ezt bele kell kalkulálni a napi programba. Tilos olyan helyre menni, ahol nincs WC, egy hosszú buszút megtétele például teljesen kizárt. Moziban csakis a szélére szabad ülni, közvetlenül a vészkijárat mellé, és lehetőleg a Kisfilmek a nagyvilágból sorozat epizódjainál nem hosszabb művekre.

Az elefántokat hamarosan közeli rokonainknak fogjuk érezni, több okból is. Egyrészt az emlékezőtehetség miatt, másrészt a formálódó testalkatunk ad rá okot, harmadrészt pedig a vizesedő lábak. Na, az nagyon brutális tud lenni. Az egész lábunk egyetlen oszloppá válik, sehol egy térdhajlat, vagy kecses boka, ívelt sarok… nem, csak egy nagy, ormótlan tömb. Ez ellen lehet tenni, a csodaszer neve: dinnye. És el ne hidd, hogy aki vizesedik, annak tilos innia, épp ellenkezőleg!

Mivel nem venném a lelkemre, ha kis szösszenetem elolvasása után még tovább esnének hazánk népességmutatói, mert én elvettem a nők kedvét a terhességtől, ezért nem írok olyan gusztustalanságról, mint az aranyér, puffadás, széllel béleltség, székrekedés, folyás, gyomorégés, ami közül egyik-másik - vagy éppen majd’ mindegyik - gyakran sújtja a várandósokat.

Nem beszéltem még a hektikus étvágyról. Ami néha semmit sem enged enni, semmi sem ízlik, minden fúj; aztán minden átmenet nélkül vérfarkasként támad, elpusztítva mindent, ami a hűtőben, a kamrában és a dugihelyeken fellelhető. Akár édes, akár sós. Legjobb, ha ilyen is, meg olyan is - tudnék mesélni meghökkentő kombinációkról. Tudod, hogy nem kell kettő helyett enned, de mégis megteszed, a baba kívánja! felkiáltással. A kávéról sokak szerint illő ilyenkor teljesen lemondani, de feltehetőleg amúgy sem ízlene.

Az érzelmi libikóka rendkívül igénybe veszi a családot is, elsősorban a férjet persze. Mert a kismama még egy reklámot nézve is képes a könnyeit potyogtatni, hiszen milyen szép is az. Vagy megsértődik azon, amit a férje szerinte jelenleg épp gondol róla. Ebben ne keressünk se logikát, se következetességet, mert az nincs benne. De legalább mindent - mindent!!! - rá lehet fogni a terhességi hormonokra. Szóval, ha régóta készülsz megmondani a főnöködnek/anyádnak/anyósodnak a magadét, akkor nincs is ennél jobb alkalom.

Minden várandós nő visszaszámlál a következő ultrahang időpontjáig, de senki sem várja az aktuális laborvizsgálatokat. Pedig ez ugyanúgy benne van a rutinban. A végére egész közömbös arccal leszel képes végigülni a vérvételt, látva azt a 4-5 (7-8) kémcsőnyi vörös folyadékot, amit belőled sajtoltak ki. A vizsgálatok egyenes folyományaként rendszeres látogatója leszel a házi orvosi és a védőnői szakrendelésnek, és ezzel szoros összefüggésben folyamatosan ki vagy téve ezeknek a szakembereknek az inzultációjának.

Most majdnem kimondtam, hogy mit csinálnak állandóan a kismamákkal - a ,,hasogatnak” szóra rímel -, miszerint túl sokat/túl keveset híztál, túl alacsony/túl magas az ilyen-olyan értéked a vérképen, szedjél/ne szedjél terhesvitamint, mozogj többet/maradj ágyban… Jaj neked, ahányszor belépsz az ajtajukon.

Van remény: a rémségek nagy része az áldott állapot elején és végén taglózza le a kismamát. A terhességnek tulajdonképpen a 4. hónapban kéne kezdődnie, majd a 7. hónapnál véget érnie, és akkor a világon semmi panasza nem lenne a várandósok 95%-ának.

Boldog, eseménytelen babavárást kívánok minden nőtársamnak!

Zsuzska