#baba#anya

Anyát alkalmazni jó döntés!

Mikor a gyerek kicsi volt, két évig nem volt munkám. Az előző munkahelyemen megszűnt a státuszom, én pedig utcára kerültem, hátam mögött családdal-albérlettel. Persze, nyilván rögtön elkezdtem állást keresni, de balga fejjel mindig beleírtam az önéletrajzomba, hogy van egy kisgyerek-csatolmányom. Aztán észhez tértem és kihagytam. Pár hónap múlva lett állásom.

De azóta is birizgálja a csőrömet a dolog. Nyilvánvaló, hogy a munkáltatók szemében kisgyerekes anyának lenni komoly hendikep, a gyerekkel csak a baj van, és így az anyával is. Pedig igazából, ha valaki végiggondolja, anyát alkalmazni jó választás. Sőt, meg merem kockáztatni, az anya az ideális munkaerő. Hogy miért? Vegyük sorra:

  • Egy anya, ha munkát keres, vélhetően nem akar a közeljövőben szülni. Persze, akadnak kivételek, de azért általában nyomós oka van, ha egy anya munkába áll: vagy nem tervez több gyereket, vagy anyagilag rá van szorulva. A mai, hitelekkel és gazdasági válsággal terhelt világban ez, azt hiszem, több mint érhető.
     
  • Egy anya lojális alkalmazott lesz, hiszen – bár ez tulajdonképpen szomorú, de - van vesztenivalója. Megbecsüli a helyét, igyekszik helytállni, már csak a családja miatt is.
     
  • Egy anya jó szervező, kisgyerek mellett nem is lehet másként túlélni a mindennapokat, és sikerrel lavírozni többféle szerep között. Képes belepasszírozni röpke 24 órába többféle projektet is, ami másnak legalább két napját vinné el. Ha nem hármat. Eközben gyakorlatilag képes egyszerre több helyen is jelen lenni.
     
  • Egy anya egyszerre több dologra is képes figyelni, igazi multitask személyiség, ezt a képességet is csak fejleszti a gyerekszülés. Nemcsak a gyerek rajza, a rotyogó húsleves és az épp centrifugáló mosógép között képes megosztani magát, anélkül hogy bármelyik is kárt szenvedne, hanem a munkával járó különféle feladatok, elvárások között is.
     
  • Egy anya általában precíz, rosszabb esetben maximalista. Ha másban nem is, ebben tényleg sokat fejleszt a gyereknevelés, hiszen mindenki arra vágyik, hogy legalább ezt ne rontsa el, ezt tökéletesen csinálja. A munkában ez a tulajdonság sok esetben nagyon jól jöhet. A következő lépcsőfokon pedig az anya már a saját korlátaival is tisztában van.
     
  • Egy anya bírja a stresszt és a nyomást. Ha épp hisztirohamot kap a gyerek, miközben ő tereget, fél lábával a kutyát zargatva a szétcincálnivaló vécépapírtól, akkor sem veszti el a fejét. Vagy legalábbis nem mindig.
     
  • Egy anya bírja a monotóniát. Akinek muszáj volt az AnnaPetiGergőt ezeregyedszerre is felolvasni a „Még egyszer!” felszólításra türelmes mosollyal az arcán, az tudja, miről beszélek. Akinek meg nem, az higgye el, ehhez tényleg kötélidegek kellenek.
     
  • Egy anya kötelességtudó. Akkor is felkel a gyerek miatt reggel hatkor, ha még aludna legalább tízig, akkor is megeteti, ha a gyerek nem akarja, és akkor is felöltözteti rendesen a sétához, ha a gyerek közben kézzel-lábbal püföli.
     
  • Egy anya kompromisszumokra kész, de képes kiállni a maga igazáért is. Nem akárki tud egy rombolási vágyában korlátozott, tomboló kétévest nem csak lecsillapítani, de végül alkotó tevékenységre is úgy rábírni, hogy a végén már a gyerek maga is elhiszi, hogy ő valójában erre vágyott.
     
  • Egy anya mindeközben következetes. Hiszen például a legnagyobb nyomás és ráhatás ellenére sem engedi a gyereknek, hogy vacsorára csokitortát egyen csokoládéöntettel a párolt zöldség helyett, még akkor sem, mikor a család többi felnőtt tagja már rég beadta volna a derekát.

Szerintetek milyen egyéb tulajdonság jellemző speciálisan az anyákra, ami jól jöhet a munkaerőpiacon is?

Ha tetszett a cikk és van kedved, csatlakozz a Babanet Facebook rajongói oldalához is!

Szilágyi Diána, 2011. szeptember 27.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(16 hozzászólás) 

2011 09 27. 18:15
Szerintem egy anya képes kikapcsolni úgy az agyát,hogy a vele éppen érdektelen dolgokról csacsogó,vagy éppen dühtől tajtékzó ember észre sem veszi.Én sokkal kevésbé kapom fel a vizet,vagy veszek magamra bármit is,amit a velem szemben tajtékzó éppen jogosan megcetlizett autós épp ordít (pedig gyerek előtt is volt már szolgálati anyám!).Csak nézek,agy kikapcs,mosolygok...Illetve egész jól elgyógypedizek szájbarágósan a KRESZ-ről a delikvensekkel,mikor férfi kollégáim már a hajukat tépik.:D.
→ válasz erre
2011 09 27. 20:48
A fentebb felsoroltak valóban igazak, de meggyőződésem, hogy nem mindenkire, csak azért mert szült egy-két gyereket. A fentebb felsoroltak a "jó anyákra" vonatkoznak...szerintem. És ez nem azt jelenti, hogy ők mindig türelmesek, stb, tökéletesek, de legalább törekszenek rá...
→ válasz erre
2011 09 27. 21:16
dia
Kerri, úgy érted, az "elég" jó anyákra?:) Egyébként nyilván, tök igazad van, de úgy gondolom, hogy a fenti cikk az anyák nagy többségére igaz, és kisebb részére nem, maximum. Persze lehet, hogy már-már az idiótaság határáig (vagy túl) naiv vagyok. (Mondjuk, ilyen jellegű cikket úgy írni, hogy mindenkire igaz legyen, nem nagyon lehet...)

Tökéletességre meg még törekedni sem szabad, elég lesz a "próbálom viszonylag jól csinálni" is.:)
→ válasz erre
2011 09 28. 10:11
Szerintem amit leírtál mind igaz, viszont egy munkavállalót erről nehezen tudsz meggyőzni, hogy foglalkoztasson édesanyát, pláne olyat akinek a szülei dolgoznak, és nincsen aki vigyázzon a gyerekre ha beteg! Sajnos tapasztalatból tudom, hogy a gyerekek mikor közösségbe kerülnek kb 1 éven keresztül, állandóan betegek, többet vannak otthon mint a munkahelyen, és a munkáltatónak ez nem tetszik! Ha anyuka nem tudja megoldani a dolgot, repül páros lábbal!
És tudjuk, hogy a beteg gyereknek nem nagyszülőre van szüksége, hanem anyára, aki babusgatja...
→ válasz erre
2011 09 28. 10:32
dia
eva22, ebben tök igazad van, a gyerekek az első időszakban borzasztóan betegesek. Ugyanakkor az általad leírtakkal az anyák nagy része tisztában van, és bármennyire is sajnálatos, de más módokon próbálja megoldani ezeket az időszakokat. Nagyszülőkkel, rokonsággal, barátokkal, a legreménytelenebb helyzetben egy jól bevált bébiszitterrel. Hozzáteszem, lehet, hogy a gyerek beteges, de egy kutya-macska is lehet az, a gazdájukat mégsem sújtja ilyen diszkrimináció.

Az utolsó mondatoddal nem értek egyet. A gyereknek arra van szüksége, hogy legyenek mellette állandó személyek, akik törődnek vele, elfogadják, szeretik, stb., de ez nem kizárólag az anya lehet. A nagyi is babusgathatja, apa is mérhet neki lázat, és a nagypapával is beveheti a gyógyszert. Szerintem (és jöhetnek a kövek) egyébként nem is nagyon egészséges, ha az anya-gyerek kapcsolat ennyire zárt, ha ennyire kizárólagos, és ennyire nem fér bele más ember. Se az anyának, se a gyereknek nem az.
→ válasz erre
2011 09 28. 11:18
dia!
Az én fiam az első beteges nap csak anyával van meg, és csak az ölemben!
Volt olyan, amíg én dolgoztam papa vigyázott a gyerekre, mert nyugdíjas, és nem volt jó a gyereknek! Egész nap sírt!
→ válasz erre
2011 09 28. 11:21
Ja és sokan az állatot egész napra egyedül hagyják, azért ezt egy gyerekkel érdekes lenni megtenni...
Valóban nem túl toleránsak a munkahelyek, és 100 szónak is 1 a vége! Dolgozni muszáj, és áldozatokat hozni kell, a gyereknek pedig jobb ha nem beteg!:)
→ válasz erre
2011 09 28. 13:07
Az AnnaPetiésGergős az nagyon ott van! :D :D Ezt akár én is írhattam volna. :D

→ válasz erre
2011 09 28. 17:23
És ha a gyerek hisztijét tudta kezelni, van esély rá, h a főnökét is tudja :-D.
Különben a szívemből szólsz, én is mindig azt hangoztatom, ha ki megbízható és multifunkci, ráadásul lojális munkaerőt akar, az anyát foglalkoztat. És az anyák közül többnyire még a maximalista sem olyan karrierista, ha főnöke helyére törjön, így a főnök efelől is megnyugodhat!
→ válasz erre
2011 09 28. 19:46
kerri,nem állítom,hogy szuperanya vagyok,de 1-2 ügyfél esetleges őrjöngése kismiska,az én 3,5 évesem reggeli hisztimeccseihez képest!Sőt,már-már szórakoztató és felüdítő.:D
→ válasz erre
2011 09 28. 20:09
A legtöbb munkahelyen így csinálnak:"sebaj van másik..."-a kenyérre való pedig elengedhetetlen....s a végén a munkavállaló lesz beteg(kimerültség,ideg,terror stb.)
→ válasz erre
2011 10 03. 11:48
dia,
én is pont így jártam, ráadásul közben betetőzött a gazdasági váls,ág...szerencsére másfél éves szívós-szisztematikus munkával (mint amilyenek az anyák ugye) találtam munkát (9 diplomával, 2 magas nyelv meglehetős ismeretével).
Nagyon jó cikk, ugyanezeket gondolom én is, és nem értem, hogy a munkáltatók hogy-hogy nem kapcsolnak???? Mindenhol terjeszteni kellene ezeket a gondolatokat!!!!
És még azt is hozzátenném, hogy egy anya ráadásul megértő, empatikus, ami a konfliktus-kezelésben és a pozitív munkahelyi légkör megteremtésében nagyon nagy előny!
→ válasz erre
2011 10 03. 11:51
basszus, nem is kilenc diplomám van, hanem 3!
(a dioptriám viszont - majdnem - kilences)
→ válasz erre
2011 10 03. 12:34
dia
ayse.:)))) először leesett az állam a 9 diploma láttán.:D
→ válasz erre
2011 10 03. 13:56
dia, nekem is... :)...de tudod, élethosszig tartó tanulás...csak mert az anyák mindent bírnak ;)
→ válasz erre
2011 10 04. 15:07
Kedves Dia,hagy meséljem a mai tapasztalatom el.Behívtak ma állásinterjúra...
(Hozzátartozik,kihagytam a három gyerekemet az elküldött önéletrajzból;csak szakmai elemeket tartalmazott.)
Amikor kérdeztek,hogy,s mint,szinte lemerevedtek a közlésemtől,mely szerint van 3 "orgonasípom".Eltelt egy kis idő,hogy szóhoz jussanak.
Mindenesetre megadtam magamnak azt a sanszot,hogy egyáltalán behívjanak "megnézni".
Valóban így van,ha leírom a nagycsalád szót,söprik félre a jelentkezést.
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?