#baba#anya

Állásinterjúra megyek

Állásinterjúra megyek. 12 éve voltam utoljára ilyenen. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy 10 éve vagyok itthon ,,gyerekezni”, azaz a közhiedelem szerint ennyi ideje vagyok itthon lábat lógatni és semmit-tenni. Most viszont egy társadalmilag igen értékes, elismerésre méltó lépésre szántam el magam: vissza szeretnék térni a munka világába, újra hasznos szeretnék lenni, és nemcsak a családom számára. Vissza a felnőttek közé.

Már két hete tudom, hogy ma állásinterjúra kell mennem. Két hete van ökölben a gyomrom, azóta vannak rémálmaim. Nem akarom, de muszáj. Miattam, a gyerekek miatt, a család miatt –bíztatom (áltatom?) magamat.

Mit vegyek fel? Mintha ugyan számítana az interjúztatóknak. Ne legyek topis és ápolatlan, ennyi. De nekem, aki utoljára szilveszterkor öltöztem Nőnek, nekem nagy probléma. Nincs egy rongyom, pontosabban csak azom van. Már két hete tudom, hogy nadrágban megyek, de ma reggel mégis meggondolom magam, tekintettel a várható 30 fokra.

Felveszem a vizsgázós szoknyám. Kellemes meglepetés, hogy kényelmesen rám jön. Legalább a tükör velem van ma. Még kozmetikusnál is voltam a héten, akitől a legkevésbé sem volt szép, hogy megkérdezte: osztálytalálkozód lesz? - emlékeztetve rá, hogy csak 5 évenként esem be hozzá.

Na bakker, a körmömmel is kezdeni kéne valamit, tegnap újkrumplit pucoltam. Miért nem főztem inkább rizst? Már mindegy. Valahol van egy körömlakkom, emlékszem, valahol van. Aha, meg is találtam – be van száradva. Életmentő, hogy a lányom cuccai között akad egy normális Barbie-s körömlakk. Nem is annyira rózsaszín, ha nem kenem túl vastagon, épp elég decens, miközben a krumplipucolás emlékét is fedi.

A férjem is idegesít. Egyáltalán nem akarom, hogy hozzám szóljon. Még akkor sem, ha dicsér, de olyat meg pláne ne kérdezzen most, hogy hol a gyerek zoknija, vagy, hogy mikor akarok indulni…

Indulok. Gőzöm sincs, a nagy épületkomplexum melyik végébe kéne mennem, de van porta, útbaigazítanak. Előtte még elkérik a személyimet és kiállítanak nekem egy vizitor-kártyát. Ici-pici kukacnak érzem magam.

Három fiatal nő interjúztat. Egyik sincs tán még harminc se, miközben én már közelebb vagyok a negyvenhez. Igyekszem túltenni magam rajta, hogy eléggé sok komplexusom támad hirtelen a fiatalságuk, csini ruhájuk, tökéletes alakjuk láttán.

Kérdezgetnek. Rendesek, mert nem teszik fel azokat a tipikus interjúztató kérdéseket, amitől feláll a szőr a hátamon: Mondjon magáról 5 jó és 5 rossz tulajdonságot! Miért járna önnel jól a cégünk? Milyen állat lenne? Lassan úgy érzem magam, mint az államvizsgán. Bár inkább ott lennék!

Már vagy fél órája interjúzunk, eljött az ideje, hogy én is kérdezzek. Kezdem azzal, hogy van-e lehetőség részmunkaidőre. Van bennük annyi profizmus, hogy nem röhögnek fel hangosan. És az is a javukra legyen mondva, hogy azt felelik: egyeztetni kell róla a vezetéssel, de nem valószínű.

Kézfogással búcsúzunk, biztosítanak róla, hogy két hét múlva mindenképp visszajeleznek, akár kellek nekik, akár nem. Én pedig nagyon megkönnyebbülök, amiért nem kell már rögtön a jövő héten kezdenem. Kaptam még egy kis haladékot az élettől.

Zsuzska

Zsuzska, 2011. május 30.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(33 hozzászólás) 

2011 05 30. 12:02
Hááát ezt nagggyon jó volt olvasni :) átélni kevésbé :) megtudjuk az eredményt is?
nemsokára én is hasonló cipőben leszek :S
→ válasz erre
2011 05 30. 12:28
Ha lesz eredmény, megírom :)
→ válasz erre
2011 05 30. 12:55
Én is kiváncsian várom az eredményt...nekem is vannak féleleim ezen a téren:)
→ válasz erre
2011 05 30. 13:08
Remek cikk, a végeredményért meg szorítok!
→ válasz erre
2011 05 30. 14:02
ezt nagyon jól megírtad, teljesen átéltem a helyzetet. pont így éreztem magam én is. hét évvel ezelőttről maradt emlékeim szerint....
→ válasz erre
2011 05 30. 18:04
ha netán rákérdeztek a gyerekek számára és életkorára akkor a munka miatt nem kell új ruhatár:(
→ válasz erre
2011 05 30. 18:05
Nem kérdeztek rá, igazság szerint nem is nagyon tehetik, hogy a családi körülményekről kérdeznek - bár tudom, hogy jellemzően mégis meg szokták kérdezni.
→ válasz erre
2011 05 30. 20:15
Zsuzska, megy a drukk!
Egyébként a részmunkaidő pedig jó dolog lenne. Nálunk pl. van egy anyuka, most jött vissza gyesről. Nyolctól kettőig dolgozik. Nem kell teljes bért fizetni, halálpontosan érkezik reggel, mindent megcsinál (és: jól...!), ha fontos, akkor néha tud tovább is maradni (évzárásnál pl., és persze fizetjük a túlóráját). Nem kell betanítani, mert tőlünk ment el. Szóval, mindenki csak nyert vele. Persze ez főnökfüggő dolog, és tudom, hogy elég ritka az ilyen hely...

→ válasz erre
2011 05 30. 20:40
minden állásinterjú előtt elhatároztam, hogy nem fogok a gyerekekről beszélni, aztán mindig azon kaptam magam, hogy róluk mesélek. mondanom sem kell, sokáig nem jártam sikerrel. egyébként a melószerzés az első lépés, aztán jöhet a libikóka a meló, a gyerekek és az otthoni dolgok között. az sem egyszerű. nemrég találtam egy vicces blogot, pont erről szól. www.timiapacban.hu. Mintha az én életemről írnának ))))))))
→ válasz erre
2011 05 30. 20:51
Azért nehéz nem beszélni a gyerekekről, mert megkérdik h mit csináltam az elmúlt 3 évben, akkor nem mondhatom h munkanélküli voltam...aztán meg rögtön jön a kérdés h és ha beteg a gyerek van nagyszülő aki vigyáz rá?És mit tudok mondani?Hogy nincs, én fogok táppénzre menni vele.Persze hazudhatok, de akkor se lesz munkám egy hónap múlva és akkor már a szavahihetőségem is ugrana.

Nagyon drukkolok Zsuzsa, legyél Te az üdítő kivétel, a követendő jó példa!:)
→ válasz erre
2011 05 30. 20:59
van egy nagyon nagy előnyöm: nálunk a nagymama tényleg bármikor bevethető, ha baj van.
mindenkinek köszönöm a drukkokat :)
→ válasz erre
2011 06 03. 22:21
Nagyon jó cikk, én alkalmaználak ha tehetném :-)
Sok sikert!!!
→ válasz erre
2011 06 04. 12:58
Jó volt olvasni a történetet, drukkolok Zsuzskának, hogy sikerüljön. Sajnos a részmunkaidő sem mindig olyan, amilyennek szeretnénk, én egy nagy hazai banknál dolgozom, amikor lejárt a gyes, részmunkaidőre kértem magam. A fiókvezető nagyon kedves volt, közölte, hogy oké, de ő osztja be a 4 órámat, lesz, hogy 2-6-ig, lesz, hogy reggel 7-től kell dolgoznom, és a heti vezetői értekezleteken (ami heti egyszeri fél7-re való járást jelent) is részt kell vennem, de a munkaidőm csak akkortól kezdődik, amikorra be vagyok osztva. Tehát lesz olyan, hogy fél7 re megyek, ott ülök 8-ig értekezleten, utána mehetek ahová akarok, aztán délre vissza:(. Az ember azért kér részmunkaidőt, hogy délután tudja hozni-vinni a gyerekeit, tehát pont a délutáni szabadidőn lenne a hangsúly.
Sok sikert Zsuzska!
→ válasz erre
2011 06 06. 14:22
Szecs :D
köszi a további drukkokat is, egyelőre még nincs visszajelzés
→ válasz erre
2011 06 17. 07:46
van valami fejlemény?
→ válasz erre
2011 06 18. 05:41
A 2 hétből 3 hét lett, de még mindig semmi :S
→ válasz erre
2011 06 21. 06:32
most hallottam egy háttérinfót, miszerint az állás már be van töltve, de értesítés persze nem jött >:(
→ válasz erre
2011 06 21. 10:17
dia
Jaj, Zsuzska, nagyon sajnálom. De lesz ennél jobb is, biztos vagyok benne. Az értesítés elmaradásán meg már meg sem lepődöm, az a furcsa, ha kiértesítenek mindenkit...
→ válasz erre
2011 06 21. 16:46
ma megérkezett az elutasítás, tkp. nagyon kulturált hangnemben.
egyébként is eléggé mélypontként élem meg a mai napot, nagyon rámférne egy jó hír
→ válasz erre
2011 06 22. 07:58
Sajnálom Zsuzska :( van valami más kilátásban?
Én meg úgy néz ki munkába állok pár héten belül. hirtelen 2 lehetőség is adódott, és választani sem tudok :(
pont nyáron, a gyerekekkel egyelőre foggalmam sincs mi lesz....
→ válasz erre
2011 06 22. 09:25
dia
zsuzska80, gratula! Ne aggódj, a gyereket megoldod egész biztosan. És mi az a két lehetőség?

zsuzska27, a tegnapi nap úgy tűnik, már csak ilyen elcseszett egy nap volt. Nekem is. Fel a fejjel! Jön még kutyára szalonna! És amilyen talpraesett egy nő vagy te, szerintem hamarosan majd az lesz a gond, hogy úristen, mennyi meló!:)
→ válasz erre
2011 06 22. 10:49
Dia, de jó lenne. Most borzasztóan magam alatt vagyok -nem _emiatt_ az állás miatt, hanem mert semmi kilátásom sincs :'(
→ válasz erre
2011 06 22. 11:10
dia
Zsuzska, én tényleg csak azt tudom mondani, hogy ne add fel! Nem könnyű - gyerektelenül sem, főleg a mostani gazdasági helyzetben, gyerekkel meg ugye pláne nem -, de sikerülni fog! Talpraesett vagy, tudod, mit akarsz, intelligens csaj vagy, aki ráadásul még remekül is fejezi ki magát, előbb-utóbb rájönnek a munkáltatók, hogy szükségük van rád, mi több, elengedhetetlenül fontos, hogy náluk dolgozz! És ha hallok valamit, én is szólok!

Szóval, pályázz, küldözgesd az önéletrajzokat, és amíg nem jön valami tuti állás szemben, addig még élvezd a nyarat meg a sok, gyerekekkel tölthető időt, utána ebből sokkal kevesebb jut. És ne légy magad alatt, főleg ne borzalmasan! S I K E R Ü L N I F O G ! Ez legyen a mantrád.:)
→ válasz erre
2011 06 22. 13:42
Zsuzska! ne légy magad alatt!! Te csak azt gondolod, hogy nincs más kilátás.
én speciel nem is kerestem, és kettő is jött! pedig csak szept-től akartam keresni.
Én februárban voltam 1-2-ön, negatív visszajelzéssel, és is elkeseredtem.
Egyik bank, a másik egy fuv. cég.
elvileg a héten eldől a sorsom, nagyon félek, nem a munka hanem a gyerekek miatt.
szóval fel a fejjel!!
→ válasz erre
2011 06 26. 10:10
Zsuzska80, mit döntöttél? elvállaltad valamelyiket?

én pedig megfogtam a hajamnál fogva magamat, és rángatom kifelé a gödörből :) elküldtem pár weboldalnak a nem túl szokványos önéletrajzomat, aztán meglátjuk, egyáltalán méltat-e válaszra valaki.
→ válasz erre
2011 06 28. 19:47
az élet eldöntötte helyettem a fuv. céghez megyek, pénteken kezdek... a gyerekeket meg elhelyeztem, anyukám, anyós, férjem közt felváltva.
Jó volt a hajrángatás felfelé :)
Nem túl szokványos? az milyen? :)
→ válasz erre
2011 06 30. 17:53
hát, nem szokványos :D nem a szokásos sablon. Mondatok vannak benne, meg kiemelt címek, ikonok... nem annyira hivatalos.

remélem, olyan lesz az új munkahelyed, amilyennek szeretnéd.
→ válasz erre
2011 07 02. 17:49
Ha nem szokványos tuti befutó lesz!! majd írj ám ha sikerül valami!!

én túl vagyok életem első -láblógatás utáni- munkanapján :)
hát így 3,5 év után elég furi volt, de sztem jó lesz :)
→ válasz erre
2011 07 15. 22:36
Isteni hölgyek vagytok mélyen együttérzek veletek

→ válasz erre
2011 07 15. 22:37
Isteni hölgyek vagytok együttérzek Veletek
→ válasz erre
2011 07 15. 22:38
Ne értsétek félre, de most kicsitmegynugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen sorsú nő, akinek ennyi végzettséggel, diploma, nyellvizsga jogsi triásszal nincs állása első kettőbl több is van

→ válasz erre
2011 09 08. 15:19
Ma én is voltam interjún. 3,5 évig voltam otthon,de korábban sem voltam ilyenen soha. 42 éves vagyok,de a gyomrom görcsben volt végig,mialatt a kis 30 éves fiókvezető megkért,mondjak néhány rossz és jó tulajdonságot magamról. Na neeeeeeeeee! Azért mondtam,de párat el is hallgattam .-) . Kedves volt,de mégis csak szörnyű kiszolgáltatottnak érezni magamat. Arról nem is beszélve,hogy ha beválogatnak az első körben,még min. 2 interjúm lesz (egy vele egy pedig a központban),de azokat hogyan fogom kibírni??? Én akkor még nem is voltam más helyen beadni a nem éppen profi önéletrajzomat. Lehet,inkább szülök még egy tesót is............
→ válasz erre
2011 09 08. 18:51
halkan súgom: lett állásom időközben, méghozzá távmunka! De az is hozzátartozik, hogy nem meghirdetett állás, és ismerős segítségével sikerült megcsípni.
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?