#baba#anya

StátuszvizsgálatonA gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

Ahogy mondani szokták: először voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. Gyakorló háromgyerekes szülőként belátom: minden egyes gyerek születésével felül kell bírálni és újra kell fogalmazni akár az alapelveket is. Sajnos, az egészségügyben, családellátó rendszerekben dolgozók között nem mindenki látja át, hogy a gyerekek önálló egyéniségek, nem pedig kockafejek, akik a Nagykönyv szerint fejlődnek.

Nemrégiben levél érkezett az új - fiatal, gyerektelen - védőnőtől, aki pár hónapja váltotta fel a nyugdíjba vonult, minden tekintetben tökéletes Kati néninket, hogy legyek kedves levinni a 4 éves gyerekemet státuszvizsgálatra, mivel kötelező. Időpontot is megadott, melyik nap, hány órakor. Azt most ne firtassuk, hogy aki dolgozik, az hétköznap délelőtt hogyan jár védőnőhöz, egészséges rendelésre.

Tudom, hogy a gyerekem okos-ügyes-aranyos, minden elfogultság nélkül. A védőnő szerint annyira azért nem. Hogy ő miből vonta le ezt a következtetést? Nyomós indokai vannak.

  1. A leánygyerek négyéves létére velünk alszik. Ez éretlenségre, túlzott kötődésre, érzelmi labilitásra utal. Szerintem meg arra utal, hogy a gyerek szeret velünk aludni, és mivel nekünk sincs különösebben ellenünkre, ezért nem igyekszünk őt erőszakkal kitenni. Szeretem hallgatni, ahogy szuszog, betakargatom sokszor, mert folyton lerúgja a takarót, és ott vagyok neki, ha rosszat álmodik. Aki szerint ez érzelmi labilitás, az nem figyelte még alvó gyerek arcát.
     
  2. Keveri a hangzókat, lehet, hogy diszlexiás lesz. Na most, ezt abból vonta le, hogy a katicabogarat kétéves kora óta tacikabogárnak hívja, és mivel mi családilag el vagyunk olvadva az ilyen jópofa elnevezésektől, ezért már mi is így használjuk. És a gyerek képes volt kiejteni ezt így a védőnő előtt.
     
  3. Túl szabályosan tartja a ceruzát, ezt nem kéne erőltetnünk. Amióta először fogott kezébe ceruzát, azóta tartja szabályosan. Egészen elképesztő számomra is, mert a 2. osztályos nővére valami ortopédiailag lehetetlenül kicsavarodott visszakézből képes csak írni, és nem, nem erőltetjük, hogy írjál szép ceruzafogással, kislányom. Nálunk mindenki úgy ír-rajzol, ahogy kényelmes a kezének.
     
  4. Nem olvasunk neki elég mesét. Ez így igaz, ezt vállalom, úgy alakult, hogy míg a két nagyobb rendszeresen kapott esti mesét a lefekvéshez - a saját ágyukban -, addig a kicsi nem. Viszont nála nagyobb mesélőt nem ismerek, komplett történetei vannak Csikiről, aki egy giliszta, és a barátjáról, Bibebábóról, aki pedig egy játékbaba. Újabban van egy Nudli nevű kutyájuk is. És ha nem hiszi a kedves védőnéni, menjen fel a jútyúbra, ahová feltettem az akkor alig 3 éves gyerek meséjét Bibebábóról, és csodálkozzon rá, micsoda szókincse és fantáziája van a mesével nem eléggé ellátott gyereknek.
     
  5. No és a fő bűn: nem jár oviba. Igen, egy elvetemült ovikerülő, akit semmi és senki nem tud rávenni, hogy megszeresse az oviba járást. Holott gyakorlatilag ott nőtt fel, hiszen rendszeresen járt velem a testvéreiért, és mindig megengedték nekik az óvónénik, hogy bemenjen a csoportba. Ennek ellenére a gyerek valószínűleg antiszociális beütéssel rendelkezhet, mi mással magyarázható, hogy nem szeret, mi több, nem akar oviba járni. Ja, igen, hiszen érzelmileg labilis, teljesen nyilvánvaló.

Lehet, hogy most Te, aki ezt a cikket olvasod, egyetértesz a védőnővel. Belátom, külső szemlélőként, ennyi adatból, teljesen ismeretlenként valóban lehet olyan következtetésre jutni, hogy ez a gyerek a fejlődésben némileg vissza van maradva. Én viszont azt mondom: az én csodálatosan értelmes, fantáziadús, páratlan asszociációs képességekkel bíró, érzékeny kislányom egyszerűen csak nem olvasta a Nagykönyvet.

Zsuzska

Zsuzska, 2011. június 06.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(29 hozzászólás) 

2011 06 06. 14:50
A gyermektelen védőnő nekem is kicsit idegen érzést kelt, igaz, nekem is "csak" egy apróságom van, így messzemenő következtetéseket én sem írhatok, de azért mégis csak van egy :))
Sokan lebecsülik az egygyermekes anyukákat, hogy mit okoskodnak, pedig a gyerek az gyerek.
Véleményeim:
1.: Igazad van, hogy aki azt mondja, hogy érzelmi labilitás miatt alszik a baba/gyerek velünk, ez nagy baromság. Mi majdnem fél éves koráig Vele aludtunk és azután is csak azért szoktattam be a kiságyba, mert már senki nem fért el, össze-vissza forgott és féltem, hogy leesik. Aznap éjszaka, mikor először betettem az ágyába, nem is tudtam aludni :( De azóta én is és ő is megszoktuk :) (persze a fejem a lehető legközelebb van a kiságyához (ami közvetlen a mi ágyunk mellett van).

2.:Ehhez túl sok hozzáfűzni valóm nincs, egyenlőre a bá-bá-bá és a dáj-dájnál tartunk egy kiy nyálfröccsenéssel fűszerezve :) De hülyeségnek tartom, látszik, hogy nincs gyereke, hisz minden gyerek mond ilyen furcsaságokat, a maguk nyelvén. (visszagondolva a tesóimra és magamra)

A többi dologhoz ígérem később hozzászólok, ha aktuális lesz :)
Mindenesetre szerintem ne törődj vele, az én védőnőm is katalál néha baromságokat, de csak bólogatok. Úgyis azt csinálok, amit akarok.
→ válasz erre
2011 06 06. 14:53
Azt elfelejtettem, hogy a kislányom EDDIG a Nagykönyv szerint fejlődik, gyarapodik.Egyedül a felállást találom furcsának, 7 hónaposan. És a 4 fogat :))
→ válasz erre
2011 06 06. 15:05
Én a gyermekemet a legjobb belátásom szerint, megpróbálom következetesen nevelni :) , aminek az eredményét majd 10-15 év múlva derül ki ;) :) ! Meghallgatom a véleményeket, "következtetéseket" és vagy elfogadom vagy nem, amit mások mondanak a gyerekemről, de már :) nem hagyom, hogy elrontsa a napomat és azon kattogjak lehetséges, hogy miattam lesz ez meg az .... Bonyolult dolog, mert nem egy személytől függ, hanem szülőtől, gyerektől, pedagógustól, környezettől, ..... ki milyen lesz, hiszen, ami az egyik gyereknél valóban diszlexiát okoz az nem törvényszerű, hogy a másiknál is, stb. ! Természetesen az alapokat a szülők adják :) !!! És az óvoda is gyerek, szülő függő hiszen vannak akik szerint már a bölcsibe adni is tök jó, mert előbb szocializálódik, .... , SZERINTEM (ha megoldható, hogy otthon maradjon), akkor inkább oviba kezdjük a szocializálódást és nem hiszem, hogy késő lenne :) !
→ válasz erre
2011 06 06. 15:52
Bibebábó nagyon jó, megnéztem! :)

Nekem szerencsére még nem volt dolgom gyermektelen védőnővel, így ezek az idegesítő beszólások, okskodások max családtagtól jöhetnek :)
→ válasz erre
2011 06 06. 15:54
Tacikabogárhoz hasonló elnevezéseket mi is átvettünk a gyerektől, pl az undorítót már az egész nagycsalád UNDÍTÓ-nak hívja.

Szerintem sincs semmi gond a lányoddal!
→ válasz erre
2011 06 06. 16:36
,,Bibebábó nagyon jó, megnéztem! :)"

ugye? van szókincse a lánynak :D és azóta még inkább!
→ válasz erre
2011 06 06. 17:08
Teljesen egyetértek az előttem szólókkal. A gyermekes, ill. gyermektelen védőnőkről viszont van ellenpélda is. A mi körzetileg illetékes védőnőnk öt gyermekes anya, mégis csak azt hajlandó elfogadni és szajkózni, ami a "nagykönyvben" meg van írva. Soha nem mondtam neki ellent, én is nagyokat bólogattam és úgy neveljük a férjemmel a gyerekeinket, ahogyan azt az érzéseink diktálják. Két egynemű gyerek, mégis teljesen más személyiséggel.
A tízéves keresztfiam mondta a távirányító helyett, hogy távitó, és mi azóta is ezt mondjuk. Remélem még nem fejlődtünk vissza egy kétéves szintjére. További szép napot mindenkinek!


→ válasz erre
2011 06 06. 17:14
Még annyit, hogy a nagyobbikkal mi is most voltunk a négyéves státuszvizsgálaton. Megbeszélt időpontra mentünk, a védőnőnk persze elfelejtette és ott sem volt. Egy fiatal, gyermektelen "csajszi" végezte el a vizsgálatokat. Most először éreztem én is és a gyerekem is azt, hogy figyelnek ránk, törődnek velünk.
→ válasz erre
2011 06 06. 18:40
Nálunk az egyik óvónéni közölte, hogy "neki elvei vannak, ezt és ezt nem lehet csinálni".
Szerintem inkább gyereke(i) legyenek, mindenkinek jobb volna.
→ válasz erre
2011 06 06. 19:37
Nagykönyv szerint nevelni sem lehet szerintem...és a mi szavaink/szókincsünk is rejt/enek "furcsaságokat"... :)
→ válasz erre
2011 06 06. 21:21
Elmondom az én esetem.A körzeti védőnő-aki nagyon kedves,aranyos-mégiscsak egy echte berögzött öreglány.Az idős édesanyjával él,se pasija,se gyereke.Fogalma sincs a gyerekről,terhességről,szülésről konkrétan,miután nem élte át,nem élte meg....Kerülöm is nagy ívben.
Mindenki úgy nevel,ahogyan akar.A későbbiekben,úgyis beigazolódik,jó-e vagy sem...vagyis ember lett a gyerekből,vagy sem...
→ válasz erre
2011 06 06. 21:27
Egy dologban nem értgek egyet,a gyerek önálló legyen az alvást illetően.A felszabadult érzések,erotika a gyerek mellett is kell,nem lehet elfolytani.
→ válasz erre
2011 06 07. 05:55
Memara, gyakran ,,kapom meg" ezt a kritikát, ilyenkor meg szoktam köszönni szépen, hogy az illető aggódik az én nemi életemért :D de hidd el, csak találékonyabbá, fantáziadúsabbá teszi az embert.
→ válasz erre
2011 06 07. 11:18
Zsuzska!

"találékonyabbá, fantáziadúsabbá teszi az embert" Ez nagyon tetszik és mekkora igazság!! ;)

Én nem bírok a babámmal sokáig együtt aludni, mert akkor nem alszom. Beteg is voltam, amikor a fiam után a kislányom nem volt hajlandó hónapokig a saját ágyában aludni, csak mellettem. Aztán én azt a megoldást választottam, hogy szép lassan átszoktatom.


→ válasz erre
2011 06 07. 11:18
A "nagykönyv" szerintem egy útmutató, de nem szabad vakon követni ... első gyerekeseknek segítség, ha nincs kitől kérjenek vagy rémisztő, mert azt hiszik, hogy csak az a jó, főleg ha egy elvakult személy még meg is erősíti ebben :( !!!!!
→ válasz erre
2011 06 07. 15:01
Még az a szerencse, hogy az enyémek sem olvasták a nagykönyvet, amely szerint háromóránként kellett volna szopniuk és három hónaposan átaludni az éjszakát. De azt hiszem, azt sem olvasták, hogy nem való 21 hónaposan mondatokban beszélni vagy négyévesen olvasni. Most mit csináljak velük? :D
Zsuzska, remélem, nem húztad fel magad, és nem tulajdonítottál különösebben nagy jelentőséget a dolognak!
→ válasz erre
2011 06 07. 15:15
Ezt a nagykönyvet már rég át kellett volna írni ;)
Elveim nekem is voltak, majd lett három gyerekem és sok mindent átértékeltem menet közben. Meg is kaptam a magamét, ősanyának tituláltak :D
Védőnőhöz nem járunk, ha akar valamit megkeres ;) Nálam is bepróbálkozott, hogy menjünk fel státuszra... kiröhögtem, hogy ugye nem gondolja komolyan :D Amikor megyek a picivel oltásra, bekopogok hozzá és amíg vetkőztetem-öltöztetem addig státuszolhat aztán viszlát! A nagyokról meg azt ír amit akar, nem érdekel. Gyerekorvoshoz rendszeresen járunk, ő ismeri a gyerekeim, látja a fejlődésüket és vele beszéljük meg ha van valami. Amúgy egy rendes, fiatal, 3 gyerekes nőci a védőnőnk, nem is erőlteti magát. Nagy szerencsénk van, ahogy látom :D Ha szükségem van rá, felhívom és beugrok hozzá és ez így nagyon jó.
Szerintem nem helyes bólogatni, én kerek-perec megmondom a véleményem védőnőnek, orvosnak, óvónőnek, bárkinek. Úgy csinálom, ahogy a legjobbnak tartom... igény szerint szoptatok, 6 hóig kizárólagosan tea meg minden ki- meg hozzá- nélkül. Babakocsink nincs, hordozok. Már nem alszunk együtt, de 30 hónapig megtettük. Ringatok, altatok, nincs járókánk, nincs cumink, nincs cumisüvegünk... Szívesen megreformálnám Zsuzska védőnőjét :D :D
Nálunk is vannak családi szavak, tányító-távirányító, fűnyíka-fűnyíró, túró-fúró stb stb és mi is így használjuk őket. Olyan aranyosak és sok szép emlék fűződik hozzájuk :)
Cerkáról annyit, az egyik vés vele, a másik gyönyörűen fogja pedig fele akkora mint a tesója. A legkisebb még csak most fedezte fel nem rég, hogy van keze ;)
A mese nálunk is porondon van ha észt kell osztani. Ugyanis a fiaim nem szeretnek mesét hallgatni. Nézni annál inkább, így válogatott mesét nézhetnek. Próbálkozok mesélni azért, hátha egyszer bejön a dolog.
Ovi meg egyenlőre 5 éves kortól kötelező... ennyit erről. :)




→ válasz erre
2011 06 07. 15:20
Ja és védőnőhöz járni nem kötelező! El van tévedve a kedves fiatal újdonsült védőnéni! Senki és semmi nem kötelez rá!
→ válasz erre
2011 06 07. 16:17
@pöttyös_labda: felhúztam magam, de már lecsillapodtam :D nem ehhez vagyunk szokva, a régi védőnőnk annyira normális volt, pedig lehetne mondani, hogy ő még az átkosban tanulta a védőnősködést, mégis mindig jó tanácsokat adott.

Momi: szerintem majd az 5 éves státuszra nem fogunk elmenni. Mit tud tenni? Nem sokat. ha kíváncsi rá, menjen el majd az oviba, ha szeptembertől majd hajlandó lesz járni ;)
→ válasz erre
2011 06 08. 14:36
Nálunk a védőnő annyit tesz a státuszon,h.méricskél,feltesz pár kérdést,amire úgy válaszolok,ahogy akarok...majd közli,hogy a gyerekem nem egy "súlyos" gyerek,inkább vékony az adatok alapján...majd közlöm,hogy a nagyobbik lányomnál is elmondta,aki szintén nem volt "súlyos" gyerek,de mindent hamar csináltak a mozgásfejlődés terén,amivel valószínűleg sok kalóriát égetnek,és mellesleg ilyen alkatúak,az étvágyuk is jó. Szóval ők sem olvasták a Nagykönyvet....
Semmi baja a gyerkőcnek,az anyai ösztönök ezt jobban tudják!!!
→ válasz erre
2011 06 08. 18:20
Nekem sem hiteles a gyermektelen védőnő... Bár néha a saját egy gyermekkel rendelkezőm sem... :)
→ válasz erre
2011 06 09. 08:36
A lányom se olvasta a nagykönyvet. :) A fiam talán. :)
Zsuzska, ne foglalkozz vele, a lányod így jó, ahogy van! Nálunk fordítva működik, tündér védőnőm van, akihez szívesen járok, persze nem délelőtt, és a gyerekorvosunk az, akit le fogok cserélni, mert folyton a tankönyvi hízással jön, és már nagyon unom! Pedig 3fia van.
→ válasz erre
2011 06 11. 23:06
Hát igen, a gyerektelen védőnőkön én is jókat tudok mosolyogni, de ennyi. Eszemben sincs bosszankodni a tapasztalatlanságukon. Sőt, most olyan jól kijövök a védőnőmmel, akinek a lányomtól 1-2 évvel fiatalabb a gyereke, hogy tőle meg is kérdeztem ezt, hogy mennyiben változtak a tanácsai a gyerektelen korszakához képest, és mosolyogva csak annyit válaszolt, nagyon sok mindent másképp lát.
Egyébként a 6 éves lányom 1 hónapja alszik külön szobában, és a mai napig gyakran a fekete nála feteke:))
→ válasz erre
2011 06 16. 20:42
Nézd először is igazad van és nincs egyszerre! Nem tudom elolvasod e még a hozzászólást de az én véleményem az hogy attól hogy a védőnőnek van gyereke vagy nincs, nem sok a különbség. Hiszen mindenkinek el kell kezdenie valahol és ahogy olvasom van olyan is akinek öt van és mégis a nagy könyvet mondja valószínűleg azért mert nekik ez a dolguk. Hidd el teljesen mindegy. Nekem olyan védőnőm van akinek nincs gyereke és mégis szuper. Imádom. Van mikor Ő is mond olyat azért amitől a hajam égnek áll. De elég lelkiismeretes még mindig eljár havonta a gyerekre figyel és látszik rajta hogy mindegyik gyereket imádja. Én azt mondom azért szerintem csak jót akarnak, nem hiszem hogy szánt szándékkal rosszat szeretne nektek. Amiben viszont igazad van, hogy minden gyerek más és más az igénye is. Nektek is megvannak az elgondolásaitok és már nem tudom ki írta de majd 10-15 év múlva kiderül jól csináltátok e. Én nagyon remélem hogy nekem is sikerül a lehető legtöbbet kihozni magamból és a fiamból is és ezzel mindenki így van. Egy szó mint száz: lehet hogy kifogtál egy rossz védőnőt, de ne azért szidd mert nincs gyereke, ki tudja lehet utána is ugyanolyan rossz lenne. Ez szerintem ugyanis nem munka hanem hivatás. Nagyon szép bár én nem tudnám csinálni. Azért minden jót nektek remélem nem bántó amit írtam.
→ válasz erre
2011 06 18. 05:44
Szerintem óóóóóriási különbség van aközött, hogy valakinek van-e gyereke vagy nincs, és úgy osztja a tanácsokat. Mert akinek van, méghozzá több is, egyrészt megtapasztalja azt, amit könyvekből _nem lehet_ megtanulni, másrészt rájön, hogy gyerek és gyerek között ég és föld a különbség, nem lehet uniformizálni őket.
Amikor csak 1 gyerekem volt, én is rohadt okos tudtam lenni. Hárommal már ezerszer rugalmasabb a véleményem a gyereknevelésről. És ezt szerintem meg kell tapasztalni egy segítő szakmában.
→ válasz erre
2011 06 21. 22:27
Ez a sok vélemény nagyon tarka,az már aztán biztos.
Visszatérve Zsuzska27 az ágybéli leleményességre...nos számomra degenerált az,hogy a gyerek ott alszik,s jó lenne egy kis turbékolás.Ez nem tartozik a gyerekre....sem így,sem úgy...Akkor majd tizenévesen is a szülők ágyában alszik a gyerek?????Na neeeeeee...
→ válasz erre
2011 06 22. 09:22
dia
memara, dehogy alszik ott tizenévesen is. azért egy idő után, ez - ha a szülőnek nem is - a gyereknek mindenképp cikivé válik. Zsuzska pedig nyilván arra gondolt, hogy az ágybéli jelenetet nemcsak az ágyban, a békésen szendergő gyerek mellett lehet eljátszani.
És egy lázító, degenerált gondolat: szerintem a gyerekek sokkal természetesebben állnak hozzá alapból ehhez az egész szex kérdéshez, csak aztán a szülői reakciók és elhallgatások miatt kezdenek ők is zavarba jönni. Egyébként szerintem a szexszel kapcsolatos nevelés - és itt most nyilván nem arra gondolok, hogy nézd csak, te gyerek, így kell ezt élesben csinálni - nagyon fontos feladata a szülőknek...
→ válasz erre
2011 06 23. 18:22
@memara jesszus, ugye nem gondoltad komolyan, hogy a gyerek _mellett_ örömködünk?
→ válasz erre
2015 06 02. 15:56
Szerintem mindenki nevelje legjobb belätäsa szerint a gyereket, a lenyeg, hogy szeretettel es törödessel tegye. En kb. mindent mäshogy csinälok (elsö gyerek) minta cikkben, de nincs ezzel semmi baj. Nälunk a babäm az elsö naptol külön alszik, közös häloszobäban, de az ägy vegebe ällitott kisägyban. Sosem volt gondja vele.
Mi ausztiäban elünk, pärom oszträk, babäm kettös ällampolgär, en magyarul beszelek vele, es nem gondolom, hogy megengedhetem magamnak a rosszul kimondott aranyos szavakat. Persze a mi esetünk kiveteles, a gyerek sehol mäshol nem tanul majd magyarul, ha en rosszul mondom, mert "aranyos", akkor honnan hallanä helyesen? Emiatt anyukämat is le kellett szoktatnom az "aranyos" beszedröl, nincs "a anya", hanem "az anya" van, nincs nagymama helyett mama, max. nagyi, mert en ugye magyarban anyu vagyok, de oszträkban mama. Kär valahol, mert tenyleg cuki volt, mikor a hugom a "csupa" szora hitte azt, hogy "koszos"at jelent (csupa kosz vagy...), es mindig mondta, hogy "csupa lettem" :))) Nekünk ilyen lehet, hogy sose lesz, de a gyerek ketnyelvü lesz, es igy megis megeri :)

→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?