StátuszvizsgálatonA gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet
Ahogy mondani szokták: először voltak elveim, aztán lettek gyerekeim. Gyakorló háromgyerekes szülőként belátom: minden egyes gyerek születésével felül kell bírálni és újra kell fogalmazni akár az alapelveket is. Sajnos, az egészségügyben, családellátó rendszerekben dolgozók között nem mindenki látja át, hogy a gyerekek önálló egyéniségek, nem pedig kockafejek, akik a Nagykönyv szerint fejlődnek.
Nemrégiben levél érkezett az új - fiatal, gyerektelen - védőnőtől, aki pár hónapja váltotta fel a nyugdíjba vonult, minden tekintetben tökéletes Kati néninket, hogy legyek kedves levinni a 4 éves gyerekemet státuszvizsgálatra, mivel kötelező. Időpontot is megadott, melyik nap, hány órakor. Azt most ne firtassuk, hogy aki dolgozik, az hétköznap délelőtt hogyan jár védőnőhöz, egészséges rendelésre.
Tudom, hogy a gyerekem okos-ügyes-aranyos, minden elfogultság nélkül. A védőnő szerint annyira azért nem. Hogy ő miből vonta le ezt a következtetést? Nyomós indokai vannak.
-
A leánygyerek négyéves létére velünk alszik. Ez éretlenségre, túlzott kötődésre, érzelmi labilitásra utal. Szerintem meg arra utal, hogy a gyerek szeret velünk aludni, és mivel nekünk sincs különösebben ellenünkre, ezért nem igyekszünk őt erőszakkal kitenni. Szeretem hallgatni, ahogy szuszog, betakargatom sokszor, mert folyton lerúgja a takarót, és ott vagyok neki, ha rosszat álmodik. Aki szerint ez érzelmi labilitás, az nem figyelte még alvó gyerek arcát.
-
Keveri a hangzókat, lehet, hogy diszlexiás lesz. Na most, ezt abból vonta le, hogy a katicabogarat kétéves kora óta tacikabogárnak hívja, és mivel mi családilag el vagyunk olvadva az ilyen jópofa elnevezésektől, ezért már mi is így használjuk. És a gyerek képes volt kiejteni ezt így a védőnő előtt.
-
Túl szabályosan tartja a ceruzát, ezt nem kéne erőltetnünk. Amióta először fogott kezébe ceruzát, azóta tartja szabályosan. Egészen elképesztő számomra is, mert a 2. osztályos nővére valami ortopédiailag lehetetlenül kicsavarodott visszakézből képes csak írni, és nem, nem erőltetjük, hogy írjál szép ceruzafogással, kislányom. Nálunk mindenki úgy ír-rajzol, ahogy kényelmes a kezének.
-
Nem olvasunk neki elég mesét. Ez így igaz, ezt vállalom, úgy alakult, hogy míg a két nagyobb rendszeresen kapott esti mesét a lefekvéshez - a saját ágyukban -, addig a kicsi nem. Viszont nála nagyobb mesélőt nem ismerek, komplett történetei vannak Csikiről, aki egy giliszta, és a barátjáról, Bibebábóról, aki pedig egy játékbaba. Újabban van egy Nudli nevű kutyájuk is. És ha nem hiszi a kedves védőnéni, menjen fel a jútyúbra, ahová feltettem az akkor alig 3 éves gyerek meséjét Bibebábóról, és csodálkozzon rá, micsoda szókincse és fantáziája van a mesével nem eléggé ellátott gyereknek.
- No és a fő bűn: nem jár oviba. Igen, egy elvetemült ovikerülő, akit semmi és senki nem tud rávenni, hogy megszeresse az oviba járást. Holott gyakorlatilag ott nőtt fel, hiszen rendszeresen járt velem a testvéreiért, és mindig megengedték nekik az óvónénik, hogy bemenjen a csoportba. Ennek ellenére a gyerek valószínűleg antiszociális beütéssel rendelkezhet, mi mással magyarázható, hogy nem szeret, mi több, nem akar oviba járni. Ja, igen, hiszen érzelmileg labilis, teljesen nyilvánvaló.
Lehet, hogy most Te, aki ezt a cikket olvasod, egyetértesz a védőnővel. Belátom, külső szemlélőként, ennyi adatból, teljesen ismeretlenként valóban lehet olyan következtetésre jutni, hogy ez a gyerek a fejlődésben némileg vissza van maradva. Én viszont azt mondom: az én csodálatosan értelmes, fantáziadús, páratlan asszociációs képességekkel bíró, érzékeny kislányom egyszerűen csak nem olvasta a Nagykönyvet.
Zsuzska
Zsuzska, 2011. június 06.
Babanet hozzászólások(29 hozzászólás)
Sokan lebecsülik az egygyermekes anyukákat, hogy mit okoskodnak, pedig a gyerek az gyerek.
Véleményeim:
1.: Igazad van, hogy aki azt mondja, hogy érzelmi labilitás miatt alszik a baba/gyerek velünk, ez nagy baromság. Mi majdnem fél éves koráig Vele aludtunk és azután is csak azért szoktattam be a kiságyba, mert már senki nem fért el, össze-vissza forgott és féltem, hogy leesik. Aznap éjszaka, mikor először betettem az ágyába, nem is tudtam aludni :( De azóta én is és ő is megszoktuk :) (persze a fejem a lehető legközelebb van a kiságyához (ami közvetlen a mi ágyunk mellett van).
2.:Ehhez túl sok hozzáfűzni valóm nincs, egyenlőre a bá-bá-bá és a dáj-dájnál tartunk egy kiy nyálfröccsenéssel fűszerezve :) De hülyeségnek tartom, látszik, hogy nincs gyereke, hisz minden gyerek mond ilyen furcsaságokat, a maguk nyelvén. (visszagondolva a tesóimra és magamra)
A többi dologhoz ígérem később hozzászólok, ha aktuális lesz :)
Mindenesetre szerintem ne törődj vele, az én védőnőm is katalál néha baromságokat, de csak bólogatok. Úgyis azt csinálok, amit akarok.
Nekem szerencsére még nem volt dolgom gyermektelen védőnővel, így ezek az idegesítő beszólások, okskodások max családtagtól jöhetnek :)
Szerintem sincs semmi gond a lányoddal!
ugye? van szókincse a lánynak :D és azóta még inkább!
A tízéves keresztfiam mondta a távirányító helyett, hogy távitó, és mi azóta is ezt mondjuk. Remélem még nem fejlődtünk vissza egy kétéves szintjére. További szép napot mindenkinek!
Szerintem inkább gyereke(i) legyenek, mindenkinek jobb volna.
Mindenki úgy nevel,ahogyan akar.A későbbiekben,úgyis beigazolódik,jó-e vagy sem...vagyis ember lett a gyerekből,vagy sem...
"találékonyabbá, fantáziadúsabbá teszi az embert" Ez nagyon tetszik és mekkora igazság!! ;)
Én nem bírok a babámmal sokáig együtt aludni, mert akkor nem alszom. Beteg is voltam, amikor a fiam után a kislányom nem volt hajlandó hónapokig a saját ágyában aludni, csak mellettem. Aztán én azt a megoldást választottam, hogy szép lassan átszoktatom.
Zsuzska, remélem, nem húztad fel magad, és nem tulajdonítottál különösebben nagy jelentőséget a dolognak!
Elveim nekem is voltak, majd lett három gyerekem és sok mindent átértékeltem menet közben. Meg is kaptam a magamét, ősanyának tituláltak :D
Védőnőhöz nem járunk, ha akar valamit megkeres ;) Nálam is bepróbálkozott, hogy menjünk fel státuszra... kiröhögtem, hogy ugye nem gondolja komolyan :D Amikor megyek a picivel oltásra, bekopogok hozzá és amíg vetkőztetem-öltöztetem addig státuszolhat aztán viszlát! A nagyokról meg azt ír amit akar, nem érdekel. Gyerekorvoshoz rendszeresen járunk, ő ismeri a gyerekeim, látja a fejlődésüket és vele beszéljük meg ha van valami. Amúgy egy rendes, fiatal, 3 gyerekes nőci a védőnőnk, nem is erőlteti magát. Nagy szerencsénk van, ahogy látom :D Ha szükségem van rá, felhívom és beugrok hozzá és ez így nagyon jó.
Szerintem nem helyes bólogatni, én kerek-perec megmondom a véleményem védőnőnek, orvosnak, óvónőnek, bárkinek. Úgy csinálom, ahogy a legjobbnak tartom... igény szerint szoptatok, 6 hóig kizárólagosan tea meg minden ki- meg hozzá- nélkül. Babakocsink nincs, hordozok. Már nem alszunk együtt, de 30 hónapig megtettük. Ringatok, altatok, nincs járókánk, nincs cumink, nincs cumisüvegünk... Szívesen megreformálnám Zsuzska védőnőjét :D :D
Nálunk is vannak családi szavak, tányító-távirányító, fűnyíka-fűnyíró, túró-fúró stb stb és mi is így használjuk őket. Olyan aranyosak és sok szép emlék fűződik hozzájuk :)
Cerkáról annyit, az egyik vés vele, a másik gyönyörűen fogja pedig fele akkora mint a tesója. A legkisebb még csak most fedezte fel nem rég, hogy van keze ;)
A mese nálunk is porondon van ha észt kell osztani. Ugyanis a fiaim nem szeretnek mesét hallgatni. Nézni annál inkább, így válogatott mesét nézhetnek. Próbálkozok mesélni azért, hátha egyszer bejön a dolog.
Ovi meg egyenlőre 5 éves kortól kötelező... ennyit erről. :)
Momi: szerintem majd az 5 éves státuszra nem fogunk elmenni. Mit tud tenni? Nem sokat. ha kíváncsi rá, menjen el majd az oviba, ha szeptembertől majd hajlandó lesz járni ;)
Semmi baja a gyerkőcnek,az anyai ösztönök ezt jobban tudják!!!
Zsuzska, ne foglalkozz vele, a lányod így jó, ahogy van! Nálunk fordítva működik, tündér védőnőm van, akihez szívesen járok, persze nem délelőtt, és a gyerekorvosunk az, akit le fogok cserélni, mert folyton a tankönyvi hízással jön, és már nagyon unom! Pedig 3fia van.
Egyébként a 6 éves lányom 1 hónapja alszik külön szobában, és a mai napig gyakran a fekete nála feteke:))
Amikor csak 1 gyerekem volt, én is rohadt okos tudtam lenni. Hárommal már ezerszer rugalmasabb a véleményem a gyereknevelésről. És ezt szerintem meg kell tapasztalni egy segítő szakmában.
Visszatérve Zsuzska27 az ágybéli leleményességre...nos számomra degenerált az,hogy a gyerek ott alszik,s jó lenne egy kis turbékolás.Ez nem tartozik a gyerekre....sem így,sem úgy...Akkor majd tizenévesen is a szülők ágyában alszik a gyerek?????Na neeeeeee...
És egy lázító, degenerált gondolat: szerintem a gyerekek sokkal természetesebben állnak hozzá alapból ehhez az egész szex kérdéshez, csak aztán a szülői reakciók és elhallgatások miatt kezdenek ők is zavarba jönni. Egyébként szerintem a szexszel kapcsolatos nevelés - és itt most nyilván nem arra gondolok, hogy nézd csak, te gyerek, így kell ezt élesben csinálni - nagyon fontos feladata a szülőknek...
Mi ausztiäban elünk, pärom oszträk, babäm kettös ällampolgär, en magyarul beszelek vele, es nem gondolom, hogy megengedhetem magamnak a rosszul kimondott aranyos szavakat. Persze a mi esetünk kiveteles, a gyerek sehol mäshol nem tanul majd magyarul, ha en rosszul mondom, mert "aranyos", akkor honnan hallanä helyesen? Emiatt anyukämat is le kellett szoktatnom az "aranyos" beszedröl, nincs "a anya", hanem "az anya" van, nincs nagymama helyett mama, max. nagyi, mert en ugye magyarban anyu vagyok, de oszträkban mama. Kär valahol, mert tenyleg cuki volt, mikor a hugom a "csupa" szora hitte azt, hogy "koszos"at jelent (csupa kosz vagy...), es mindig mondta, hogy "csupa lettem" :))) Nekünk ilyen lehet, hogy sose lesz, de a gyerek ketnyelvü lesz, es igy megis megeri :)