Először is! Gratula Szilviéknek! Hajrá..
Másodszor:
Bocs, ha sok lett, de így teljes.. a császárom története.
Remélem segítek vele másoknak is!
Olivér születése
2006. május 16.-án be kellett feküdni a kórházba, mert 17.-ére írták ki a nagy napot. 17.én reggel felkeltem magamtól, wc, beöntés, fürdés, majd ctg, amit már a szülőszobában az infúzió közben kaptam.. Volt ott minden, amit belém nyomtak (infúzió, katéter, injekciók), még valami sós löttyöt is meg kellett innom, amit hányinger ellen kaptam.
Ide már bejöhetett a párom, ami nem csak a lelkemnek volt könnyebb, hanem mert annyira remegtek a lábaim, hogy volt aki fogta.. A lábremegésről annyit, hogy mondták, hogy azért van, mert a sok infúzió, ami lefolyik, sok a szervezetnek, és hidegebb is nála (szobahőmérsékletű), ezért így reagál a szervezet erre.
Miután minden belémfolyt, ill. megittam, besétáltam a műtőbe.. ott kaptam érzéstelenítőt a hátamba- ülni kellett, és hátat kinyomni-, majd a spinált. Ez elég gyorsan megvolt, és igen hirtelen lefektettek, mert már kezdett is hatni a cuccos. Majd ellenőrizték a zsibbadást, és mire jó volt, a dokik már be is mosakodtak.
A Vida jól bepamacsolt jóddal, komolyan, Picasso megirigyelt volna, majd letakartak. Innentől kezdve a dokinak csak a füle csücskét láttam.
Mikor kezdte, akkor mondták az altatós dokik, mert ezt természetesen már nem éreztem. Viszont amit nem tudtam, az az, hogy a Doki belekönyököl a gyomorszájamba, és úgy nyomja ki a farfekvéses kisfiamat. Ez azért rossz volt, folyamatosan sóhajtanom kellett, és .. olyan szar érzés volt. Mondták az anesztesek, hogy legalább van egy kis szülés érzésem. Kissé kiszolgáltatott voltam, és szóval nem volt jó. Majd mondták, hogy kint van, és a nyaka körül van a köldökzsinór, meg hogy kakil- kicsi ment belém is
. Majd babó el, engem meg kitakarítottak. Mintha kiszippantottak volna, meg hát csináltak mindent. Folyton az órát néztem, mert mondták, hogy egy órás lesz az egész, illetve azért, mert az óra alatt volt az ajtó, ahol mondták, hogy visszahozzák Olivért. Mikor visszahozták, el sem hittem, szerintem nem is fogtam fel. Akkor még nem éreztem azt, mit most, hogy Anyuka lettem.. sőt asszem ehhez az kellett, hogy másnap felkelhessek, és magam emelhessem magamhoz Olivért, mikor apukája is ott van. Szóval szép pillanat volt, de a teljességhez kellett a párom is.. ami viszont a császár mellett lehetetlen volt. Egy dolog nyugtatott meg, hogy a friss Apuka rögtön a kisfia mellett lehetett, végignézte- és fényképezte a fürdetést, és mindent, ami ilyenkor zajlik.
Mikor lefotóztak a műtőasztalon Olivérrel, akkor elvitték, engem meg lassan befejeztek. Dokik el, engem meg leemeltek az asztalról. Természetesen most is remegtem, de ez a remegés csak a szobánkban, az injekció beadása után múlt el. A szobában még belémfolyt pár infúzió, és.. hát ennyi.
Idő szerint konkrétan: 9.05kor mentem be a műtőbe, 9.30kor volt az első vágás, 9.40kor kint volt Olivér, 10.05kor már szedtek le az ágyról.
Általában 12óra múlva kell felkeni, nekünk viszont csak másnap reggel engedték, tehát 24óra múlva, mert az előttünk császározottaknak iszonyú fejfájásuk volt.. mi ezt megúsztuk..
Ha tanácsolhatok valamit: abban a pillanatban, ahogy érzed valamelyik testrészed, kezd mozgatni, még akkor is, ha fáj! Én ezért tök jól keltem ki az ágyból a zuhanyzásra, és szerintem hamar is regenerálódtam.
Így utólag elmondhatom, hogy a műtőben igen rossz volt, hogy csak úgy kiterülve feküdtem, kissé megalázottság érzése volt rajtam, de komolyan mondom, erre már szinte 2óra múlva már nem is emlékeztem.
Érdekesek vagyunk mi emberek
No ennyi volt. Remélem lesz még folytatása
- Kislányt is szeretnék!!!