Anita, most tulajdonképpen ősszel is és februárban is átestél ezen a szörnyűségen? Azt hittem, még "csak" egyszer!
Szegénykém!
Istenem, úgy izdulok érted! Úgy segítenék, de egyszerűen tanácstalan vagyok!
Lányok, képzeljétek, sikerült időpontot egyeztetnem a szülésznővel, fogunk találkozni, és pont aznap, amikor én is gondoltam!!! Akkor épp UH-ra megyek a kórházba, úgyhogy amúgy is ott leszek. Szuper! Mintha tényleg egy hullámhosszon volnánk a dokival és vele is. Már úgy várom, remélem, a személyes találkozás is jól fog sikerülni. Olyan fura, hogy tulajdonképpen már az 5. hónapban járok, hihetetlen! Nem sokára túl leszek a felén.
Tegnap este persze megint elöntött a pánik az anyagiak miatt, jót bőgtem is, mivel szar lesz itthagyni a munkahelyet is. Úgy néz ki, időközben el is költözik a cég innen a szomszéd utcából ki Szigetszentmiklósra, úgyhogy még a közelség is megszűnik. Úgy félek tőle, hogy otthon leszek, és be fogok gyöpösödni. Nehéz lesz visszaszokni tömegközlekedésre is, autóra meg nincs keretünk. Ááá, egyszerűen az a tény, hogy nehéz lesz lejjebb adni.
Mikor megszoksz egy életszínvonalat, nehéz visszaszokni a kevesebbre. Lányok, megérdemlem én egyáltalán a babát? Most olyan lelkifurdalásom van, nehogy az Élet úgy büntessen meg, hogy ne legyen egészséges!
Ááá, egyszerűen hülye vagyok, tudom!