Szia Mindenkinek!
Eszti+Kannus!Szerintem,ha Picúrkád Veled,melletted nyugszik meg,ne tétovázz.Hallgass az ösztöneidre!Mindkettőtök egészsége érdekében győzd le az együttalvással kapcsolatos előítéleteidet,s pihenjetek egy ágyban,amennyi jólesik.Beszéld meg párodal,hogy mit érzel,mit gondolsz,próbáld elmagyarázni neki,hogy egy kis ideig "áldozatokat" kell hoznotok a csöppség könnyű beilleszkedése érdekében.
Úgy nem szokhat hozzá,hogy örökre Veled akarjon aludni.A babák mindent kinőnek:ruhákat és bizonyos szokásokat egyaránt.Csak magadnak akarj megfelelni,és Picúrkád megérzi egyre növekvő magabiztosságod.
Marcim 10 hónapos,és még időnként mellettem szunnyad el esténként.Ám amikor elaludt átviszem kiságyába.Ott csaknem átalussza az éjszakát,reggel kivirulva,üdén ébred.
Az első napoktól kezdve egy ágyban aludtunk.Ez páromban és bennem is elmélyítette a szülő-gyermek közti kötődést,szeretetet.
Az ágybaszoktatást elég hat hónaposan elkezdeni,illetve akkor,amikor némi kísérletezés után már Kannusod nem fog tiltakozni az egyedüllét ellen.
Több tapasztalt gyermekpszichológus saját élményei és megfigyelései alapján is érdemes eleinte egy ágyban aludni,majd egy helyiségben,mígnem három éves kor körül elfoglalja,mi több igényli a gyermek saját kiságyát.Szüksége lesz saját térre,egyre öntudatosabb önállóságához.
Addig élvezzük babánk ragaszkodását,bújását,míg teljes testével,lelkével igényli,hisz előbb-utóbb "leválik" rólunk.Semmi értelme siettetni.
Az együttalvás semmiképpen nem káros!Csak a mi kultúránkban nehezen összegyeztethető a szülők szülés után ismét feléledő,egymás közti intimitásával.De szerintem vagyunk annyira leleményesek,hogy ezt a kis akadályt legyőzzük,ha a testi szerelem lángra lobbant...
Ne csüggedj!Nemsokára csodálatos lesz minden napotok,a nehézségek ellenére.
Csak ismételni tudom magam:saját magaddal szemben támasztott elvárásaidnak próbálj megfelelni,ne a környezet sokszor egymásnak ellentmondó tanácsainak (most kicsit szégyellem magam,mert ezúton én is tanácsokat osztok
)miközben szem előtt tartod babád egyértelműen tudomásodra hozott igényeit (mert hidd el,meg fogod érteni,miért csacsog,miért sír).
Persze nem feledem,hogy amiképp minden baba,úgy minden szülő más és más beállítottságú,
értékrendű.Kinek ez,kinek az a megoldás vált be.
Saját élményem és mára bevált módszerem,hogy igény szerint szopiztatok (még akár ötször is naponta),együtt alszunk,ha kell,a sírást öleléssel,lágy szavakkal csendesítem,és biztosítom Babintimet arról,hogy mindig számíthat rám,bízhat bennem.
Nemrég átéltem egy kisebb depressziót,írtam is róla,de a babámmal szemben mindig kiegyensúlyozott tudtam maradni (mint kiderült,a megváltozott életkörülményeim,feladataim miatt "sokalltam be"-kibeszéltem magam,és csudi jól vagyok,no azért a napfény is,és az egyre több séta is segített...
).
Kitartást és sok örömet kívánok Nektek!
Minden kedves Társalkodót puszilunk.Amint időm engedi ismét csatlakozom a mindennapos beszélgetésekhez,mert hiányoztok...De az Idő,az a fránya Idő...
Á,nem!:A hugaimnak vizsgaidőszaka van,én is készülök az államvizsgára,így a gép teljes kihasználtsággal,szinte napi 24 órában üzemel.Nem férek ide írni.Hol a chatelésük,hol a vizsgákra készülésük tart távol...Be kéne magukhoz is vezettetniük a netet...
Egy szó,mint száz:igyekszem mihamarabb bepótolni az elmulasztott hozzászólásaimat.
Szia Nektek!
Szép napot!
Kriszi és Marci
(azaz Asszonyfajzat és Babinti)