Sziasztok,
Adri, köszi az érdeklõdésed, megvagyunk. Kicsi lányom már nagy
, hét kiló körül van, féléves korára tutira megduplázza a súlyát, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Szerintem (és mindenki szerint) gyönyörû kicsi lány. Rettenetesen nagyokat mosolyog, mindenkire, ha a nyakát puszilgatom, akkorákat kacag, nagyod édes.
Eljött az az idõ, amikor az éjszakákat addig átalvó babák egyre többször felébrednek...
. Bár tegnap nem szoptattam meg, hanem hasonfekve a hasamra tettem, úõgy aludtunk, úgy veszem észre, jó neki hason. Csak úgy magam mellé téve nem merem hasra fektetni...
Ábel és a kicsi között nagy a szerelem, Ábel mindig megy oda hozzá, puszilgatja, simohgatja, mondja, hogy szeretem Emesét, nagyon aranyos. Játszana vele már, de Emese még nem tud vele. Viszont ahogy fekszenek egymás mellett, fogják egymás kezét, és Ábel özli: "aranyosak vagytok" (ezt szoktam mondani, mikor így fekszenek együtt, zabálnivalóak).
Türelmem az nincs, szegény Ábel látja káérát, pedig igazából nem is rossz, csak egy kicsi gyerek, aki menne mindenhová, ahová nem lehet, megfog mindent, amit nem lehet... Háét ez van velünk...
Mónika,
Jó volt találkozni! Ha újra össz a klinikára, ugorj be!
Az UH-ról: szerintem ha látják,. megmondják, mit látnak. Nejem itt a sotén egyszer nem monsdták meg, azt mondta a nõ, nem látni. Kétszer viszont rákérdeztem. Úgy hallottam, az a biztos, ha lányt mondanak, emrt ha azt mondják fiú, akkor még mindig lehet lány, csak épp ott tekereg a köldökzsinór a lába közt...
üdv minden kismamának
Zsóka