Sziasztok lányok!
Ne haragudjatok, hogy csak úgy eltűntem! Tegnap ugyanis hazajöttem Miskolcra, és előtte egyszerűen nem tudtam már írni nektek.
Na, szóval gyorsan... tehát tegnap reggel elmentem az uh-ra. Hát, először úgy megijedtem, mert a hölgy már hasis uh-t kezdett csinálni. Aztán mondja, hogy nem lát semmit. Én meg beparáztam, hogy eltűnt a baba?
Aztán jött a hüvelyi. Egyből kérdeztem, hogy meg van? Erre ő, hogy: még hogy meg van?
Szóval megnyugodtam. (Ja, el ne felejtsem, hogy előtte odaadtam a kazit, hogy vegyük videóra, hogy majd apuka is lássa.)
Szóval, megnézett mindent, a nyakiredő 1.8, úgyhogy totális boldogság, és nyugalom. Aztán mondja a hölgy, hogy jó volna, ha már egy picit megmozdulna, mert nem csinált semmit. Köhögtem, de így sem történt semmi. Na, erre megnyomkodta finoman a pocim, és úgy beindult a kismanó, úgy kalimpált a kezecskéjével, meg forgolódott!
Olyan hihetetlen volt az egész. Most meg itthon büszkélkedek a videóval. Szegény apuka még nem is látta, mert megint Németországban van tegnap óta.
Viszont képzeljétek, ma elestem! Jöttem haza, és nem néztem a lábam elé, és a konténerből kiállt egy jó hosszú fém rúd, simán beleakadtam, és majdnem hasra estem. Erre olyan spontán reakcióból még időben letettem a bal karom, és arra estem. Most meg izgulok, hogy nehogy nagyobb baj legyen a karommal, mert még mindig úgy fáj!
Hát, ennyit nagyjából. Ja, még egy kis apróság... a dokinál szerdán... hát, én nagy bőszen odamentem, hogy majd ő megcsinálja a 12. heti uh-t. Mikor leültem, akkor kéri a leleteim. Mondom, hát nálam semmi nincs. Kiskönyv? Nekem még nincs, mondván a védőnőnél még nem jártam, hisz neki előtte kell egy beutaló a dokitól. Na és a 12. heti uh? Hát, mondom, azt Ön most csinálja, nem? Én tényleg azt hittem, hogy ő fogja csinálni. Szóval, megbeszéltük, hogy másnap reggel odamegyek a kórházba, és megcsináltatom az uh-t.
Aztán még kérdezte, hogy választottam-e már szülésznőt. Kérdem, hogy már most? Ilyen korán? Hát, azt mondja, igen, mert a kelendőbbeket már korán lefoglalják. Úgyhogy kaptam tőle 3 elérhetőséget, és lássatok csodát, az első hölgy pont az volt, akit én is szerettem volna. Úgyhogy fel is hívtam, és megbeszéltük, hogy május végén keresem, és elvisz szülőszoba látogatásra. Kicsit furcsállom, hogy tényleg ilyen korán ilyenekről intézkedem, de remélem, most már tényleg lehet bízni jobban benne, hogy egyszer csak egy egészséges babánk születik.
Szóval, most itthon vagyok, úgyhogy legközelebb tutira csak hétfőn fogok tudni csak jönni.
Koda, holnap akkor 15.00 a teázó a Weidlich udvarban, de szerintem előtte még rád csörgök!
Mesi, nagyon örülök, hogy jó lett a pulcsika, féltem tőle egy kicsit! A rucik pedig egyszerűen szuperek!
Na, most szaladok (vagyis csak megyek) vacsizni.
Puszi mindenkinek, és jelentem, hiányoztok nagyon, csak az élet így alakítja, hogy kicsit ritkábban tudok jönni.