A fordított Centrál-ügyrõl
www.magyarhirlap.hu Böszörményi Gyula
"Törökbálint lakosainak egy része (tisztelet a többieknek!) vizsgát tett
emberségbõl, toleranciából, intelligenciából, és megbukott. Mi pedig
reménykedjünk, hogy ez a hátborzongató mentalitás elkerüli hazánk más
területeit.
"Nem kellenek ezek ide!
Megvallom, engem csak az emberi ostobaság tud kétségbeesett dühre ingerelni.
Az önmagáért való, vaksötétet árasztó, értelmetlen butaság. Képtelenség
vitatkozni vele, mert nincsenek érvei, s nem lehet meggyõzni, mert kizárólag
önmagára figyel. Ilyen ostobaság-pöffenetrõl értesülhettünk a közelmúltban.
A hír egyszerû: Törökbálinton mozgássérültek számára épülne lakópark, a
környék lakosai azonban tiltakoznak, sõt bírósághoz fordultak, hogy ezt
megakadályozzák.
Miért? Nincs józan ember, aki a legkevésbé is elfogadható érvet tudna
mondani arra, hogy miért félnek a törökbálintiak a mozgássérültektõl. Több
viharos lakógyûlést is tartottak a tiltakozók, de a makacs "Nem kellenek
ezek ide! ismételgetésén kívül semmilyen értékelhetõ indokolás nem hangzott
el. A tervezett lakópark mintegy százötven mozgássérültnek és családjaiknak
nyújthatna európai szintû otthont, nálunk luxusnak számító egészségügyi
ellátással. Hozzátehetnénk még, hogy az ilyen lakóparkok léte hazánkban mind
sürgetõbb igény, mert az egész társadalom szégyene, hogy aktív, szellemi
értékeket hordozó és nyújtó mozgássérültek százai kénytelenek lepusztult
szociális otthonok hálótermeiben nyomorogni. Igen, ezt is felhozhatnánk
érvként a törökbálinti lakópark mellett, de sajnos a valóságos helyzet
egészen más.
A tervezett lakópark a magyar mozgássérültek legtöbbjén semmit nem segítene,
s ezt sem hallgathatjuk el. Az Arany Alkony Kht. és az amerikai tõkével
mûködõ Medicatus Kft. által építeni kívánt lakópark ugyanis nem a segítségre
szoruló mozgássérülteknek épül. Aki megtekinti az Arany Alkony Kht.
honlapját, a következõket olvashatja: "A magyar felsõosztály és a nyugati
hazatelepülõ magyarság igényeire alapozva hozzuk létre a törökbálinti,
kertvárosi lakóparkot, ahol egy új hazánkban egyedülálló ellátási struktúrát
kívánunk megvalósítani. Egy százötven fõs, emelt szintû nyugdíjasotthon
mellett lakóparkot hozunk létre mozgássérültek, hátrányos helyzetûek
részére, a magas szintû elhelyezést és szolgáltatást igénylõ idõskorúak
számára.
A tervezett lakások ára négyzetméterenként 210 ezer forint. Mindebbõl
egyértelmûen kitûnik, hogy a lakópark semmit sem fog javítani a valóban
segítségre szoruló, fiatal, magyar mozgássérültek helyzetén. Mindezek
ismeretében elgondolkodtató, hogy az Arany Alkony Kht. adakozásra felszólító
hirdetését hónapokig láthattuk a televízió képernyõjén, s ez enyhén szólva
szemérmetlen svindlire utal. A "magyar felsõosztály" és a "nyugati
hazatelepülõ magyarság" mozgássérült tagjai, akik képesek megfizetni a
tervezett luxus lakópark árait, talán nem a legjobb alanyok arra, hogy
adakozzunk nekik.
Ennek az ügynek tehát egyik oldala sem bizalomgerjesztõ. Számomra sokkal
megdöbbentõbb a környék lakosainak reagálása a "mozgássérült" szóra.
"Nem kellenek ezek ide!" - zengik a törökbálintiak. Próbáljunk logikai úton
rábukkanni az indokokra. Alig ötven évvel korábbi szociológiai felmérések
bizonyítják, hogy Magyarországon akkoriban még szinte általános volt a hit,
hogy a fogyatékos emberen átok ül. Az úgynevezett egészségesek borzadva
fordultak el a fogyatékosság bármely formájától.
Majd jött a szocializmus, amely azt az elvet vallotta, hogy az utcákról el
kell tüntetni a koldusokat, és minden fogyatékost zárt intézetben kell
elhelyezni, mert rontják a szocializmus önképét. A vidéki kastélyokból
kialakított szociális hodályokat, az azokban megvalósított elfekvõket pedig
"szocialista egészségügyi gondoskodásnak hazudták. Akit nem zártak
intézetbe, az sem mozdult ki otthonról, hiszen munkát úgysem kaphatott,
közlekedni csak kínkeservesen lett volna képes nem volt rá szükség a
szocializmus építéséhez.
A törökbálintiak érvelésébõl az elmúlt negyven év szocialista sötétsége
árad. Mitõl félnek Törökbálint lakosai? Talán attól, hogy a mozgássérültek
elfoglalják az összes parkolót? Nem hinném: a lakóparkhoz garázsokat is
terveztek. A boltosok, vendéglõsök berzenkednek talán, mert úgy vélik, a
Centrál kávéház pervesztése után majd nekik is rámpát kell építeniük?
Érdemleges választ senki sem ad. Kapunk helyette mást: "Mibõl akarják ezt a
mozgássérültek fenntartani? Segélybõl? - teszi fel a kérdést az egyik
tiltakozó. Nos, erre kapásból azt kell válaszolni: mi köze hozzá? Ôt sem
firtatják a mozgássérültek, hogy mibõl tartja el a családját. A befektetõk
honlapján olvasható koncepció egyébként is nyilvánvalóvá teszi, hogy olyan
vásárlókat, bérlõket várnak, akiknek nagyon is van mit a tejbe aprítaniuk.
A leendõ szomszéd érdeklõdésébõl ráadásul feldereng a kérdezõ rejtett
félelme is; hogy majd az õ pénzét (segélyét?) veszik el, és adják a
mozgássérülteknek. Ez pedig sejteti, hogy a kérdezõ (s vele bizony
társadalmunk nagy része) még ott tart, hogy a fogyatékos mind segélybõl él,
nem tud pénzkeresõ foglalkozást ûzni. Valakinek fel kellene világosítania a
kérdezõt, hogy vannak jól keresõ ügyvédek, programozók, mûvészek, mérnökök
stb., akik valamilyen fogyatékkal élnek, s hogy a mai világban már nem
csupán izomerõvel lehet pénzt keresni.
A bíróság dönteni fog, hogy a lakosság tiltakozása vagy a józan ész, a
valóban civilizált emberhez méltó eszmeiség nyerjen-e teret. Én azonban a
lakópark megépítése ellen vagyok. NE kapjon Törökbálint európai színvonalú
létesítményt, NE emelkedjen ezáltal a város rangja, és NE növekedjék a
környék lakosai által birtokolt házak értéke sem. Valamint NE kényszerítsék
a mozgássérülteket (akár a felsõ osztályból, akár külföldrõl érkeznek)
ellenséges, a sötét középkorban megrekedt gondolkodású környezetbe.
Törökbálint lakosainak egy része (tisztelet a többieknek!) vizsgát tett
emberségbõl, toleranciából, intelligenciából, és megbukott. Mi pedig
reménykedjünk, hogy ez a hátborzongató mentalitás elkerüli hazánk más
területeit, különben az EU-csatlakozáskor a sérültjeivel Törökbálint-módi
szerint bánó országra joggal mondhatják a tagállamok: "Nem kellenek ezek
ide!