Kiemelt témák

Ha nem akarjátok a vitát a saját topicban folytatni, itt megtehetitek!

Galadrin:

nem kívánok erről vitatkozni bárkivel is a továbbiakban. Ez teljesen meddő vita. Elmondta mindenki mit és miért.

Edit73:

nem rejtem véka alá "nézeteimet", és ne haragudj, de te beteg vagy, ha azt gondolod, hogy elítélek bárkit is. Tőlem aztán az szül másnak gyereket, aki akar, de az nem én leszek. És a gyermekem sem. Viszont elmondtam mi a véleményem az ilyenekről.

Kukk a profilomba kedvesem. Majd képet is rakok fel. Ennyit arról, ki és mit vállal fel.

Azonban küldhetsz emailt nyugodtan, mert süket fülekre talál az okoskodásod, itt az "új topikban" is.

Látom tengernyi a szabadidőd ennyi gyerek mellett. Csak gratulálni tudok.

Szokesz, te annyira bölcs, értelmes és bátor vagy!
Irigyellek!
Hogy kinek mennyi ideje van: nem tudom ki jött ma már többedjére a netre!
Szilvi, most nagyon őszintén: ha jól látom orvoslátogató vagy, tehát némi közöd van a gyógyításhoz, az önzetlen segíteni akaráshoz. Hogy lehet az hogy egy ilyen dologgal kapcsolatban semmi empatikus készség ne legyen benned, sőt ilyen fokú elutasítás jön tőled. Hogy lehet Neked közöd az egészségügyhöz, vagy pont ezért nem gyógyítasz közvetlenül? Ne haragudj, de talán jobb is így.
Tudod én nem vagyok az abortusz mellett. 10 éve ismerem a férjemet, de ha egyetlen egyszer is váratlanul teherbe estem volna, nem vetettem volna el. De valószínűleg csak azért, mert normális életkörülmények között, szerelemben és boldogságban élünk a férjemmel. Hasonlóan Hozzád diplomásak vagyunk, van szép lakásunk, jó állásunk, tudjuk,hogy valszeg 10 év múlva is meg tudjuk majd adni a gyermekünknek azt amire szüksége lesz. De tudod hányan vannak, akik nem úgy élnek-gondolkoznak, mint te vagy akár én?
És ha nem-kívánt gyermekükkel ily módon "adnak életetet" egy gyermektelen párnak, miért fáj ez Neked? Ne haragudj Szilvi, nem értelek.
Üdv. Ancsa

Picipötty:

azért nem a gyógyításban dolgozom, mert családom van, és a hétvégéimet nem kívánom minden második héten ügyeletben tölteni. Az orvosi pálya nem feltétlenül családbarát sajnos itt, ebben a rendszerben Magyarországon. Emellett bizonyára, ha máshonnan nem is, de a médiából értesültél már arról, hogy kb. mennyit keres egy kórházi orvos, még az állandó ügyeletekkel együtt! Sajnos ez sem családbarát éppen, és mikor az ember ezt a pályát választja, nyilván nem erre koncentrál, azonban a valóság ez. Megtehetném, hogy külföldön vállalok munkát, mint sok évfolyamtársam is tette, de nekem családom van, és ide köt minden. Nem a nyóckerbe.

Nem fáj, hogy így adnak életet, hogy az a másiknak jó, ezt azt hiszem átértékeltem magamban, és meg is értem azt, aki -más megoldás híján- így jut gyermekhez. Viszont aki életet ad és utána átadja másnak, azt sosem fogom megérteni. Nyilván a Ti oldalatok azért "nem ítéli el", mert nektek ez adja a legnagyobb boldogságot. A másik tulajdonképpeni nyomora.

Kinek mennyi ideje van:
azért bátorkodtam felvetni a kérdést, mert Edit73 profiljában 4 gyermeket véltem felfedezni, gondolom, mindet ő(k) neveli(k). és hát magam pédájából kiindulva az egyszem babám mellett is rengeteg a tennivaló (szerencsére ) és akkor jut nekem szabadidő, ha ő vagy elfoglalja magát (mostmár gyakrabban 10-20 percekre) vagy alszik.

Véletlen teherbeesésről:

én védekezem a nem kívánt terhességtől, mint a legtöbb ember, aki erről felvilágosítást kapott és megteheti (?). Méghozzá adott esetben duplán, a minimálisra csökkentve így a veszélyét. Azonban, ha véletlenül ezek ellenére teherbe esnék (aminek az esélye szinte nulla), akkor megszülném a gyermekemet, mert sem munka, sem hivatás, sem szegénység nem ok arra, hogy ne. Mintahogyan elfogadni sem tudom mindezeket az olyan életet adó szülő nőtől, aki utána átadja bárkinek is a gyermekét.

Apropó felvállalás: nem látom a Te igazi nevedet stb-t...

Szilvi

Kedves Szilvi!
Ha most leírom, hogy Horváth Anitának hívnak, 28 éves vagyok és Egerben gimnáziumban tanítok, ettől más leszek a szemedben? Nem titkolom, csak szerintem nem ismersz ezek után sem, az adataim nem fontosak a számodra, és a témához való hozzáálláson sem változtat.
Mit értesz azon, hogy a "mi oldalunknak a másik tulajdonképpeni nyomora" adja a boldogságot?
Az én kisfiamat senki nyomora nem adta nekem, nem azért állok ki az örökbefogadók mellett, mert én is az lennék. Nem, a kisfiamat én szültem. Sőt, azt hiszem (mivel van vér szerinti gyermekem) talán örökbe fogadni sem tudnék soha. De miért? Mert nem kényszerülök rá a sors jóvoltából. De a lényeg: elfogadom más véleményét, világnézetét, akaratát. Empátia, tudod!
Ez a baj a hozzád hasonló emberekkel, sajnos nem kevés van belőletek: nem tudjátok elfogadni, hogy rajtatok kívül x milliárd ember van még és gondolkozik másképp. Hát ez a szomorú.
Szilvi, én elfogadom, hogy Te másképp gondolkodsz. Biztos Neked is igazad van.
Részemről lezártam ezt a tökéletesen értelmetlen vitát.
Üdv
Ancsa

Ancsa!

Nem én nyitottam ezt a topikot, meddő vitát én is befejezem, de már megbocsáss, én sem hagyom reakció nélkül az irományodat.

Valóban semmin nem változtat a neved, korod, munkahelyed ismertetése, mert nem tartozol az ismerőseim körébe, de ellentétben pl. Veled én vállalom (ismeretlenül is) a nevem stb. Nem a nick nevem mőgé rejtőzve írok.

Most komolyan nem érted a "másik tulajdonképpeni nyomorát"? Hiszen ezt magyarázták sorra az örökbefogadók (he éppen nem is Te), hogy micsoda egy nyomorult helyzetben vannak szegény olyan nők, akik örökbeadásra kényszerülnek sorra. Netán többedszerre is. (??) Nyomoruk van igen, ami miatt a másik fél boldog, mert gyermekhez jut. Mégha sajnálja is szegény szülőanyát.

Na tényleg kár ezt ragozni, csontig rágott téma.

További szép napot,

Szilvi

Baromi régen nem írtam már a babanetre. De most nem állom meg.
Kedves Szilvia.
Jó állásom van, (nem bioszt) történelmet tanítok egy gimnáziumban (sejtetett véleményeddel ellentétben EZ jó állás, ha szereted). Felépített életem is vagyon, (bár ezt a kifejezést mérhetetlenül üresnek érzem), két örökbefogadott fiúnak vagyok az édesanyja. Nem édesanyának érzem magam, hanem édesanya vagyok. Remélem a különbség nyilvánvaló.
Azok az asszonyok, aki a fiaimat szülték, a lehetőségeikhez képest 100%-osan gondoskodtak a gyerekükről, arról, hogy mindkettő 12 naposan már itthon lehessen. És nem valami laza könnyedséggel tettték ezt, megszenvedték a döntésüket, amit a gyerekük érdekében hoztak.
Ha ninsc az ő szenvedésük, akkor nekem nincs gyerekem. És én tisztelem őket azért, hoyg nem megölték a gyereküket, hanem gondoskodtak arról, hogy a legjobb legyen nekik.

Ésoyg lehet, hoyga gyerekünket visszük hozzád is? Én nem teszem ezt sose, nem fogom a fiaimat kitenni annak, hoyg valaki másodrendű embereknek kezelje őket.

gyuzsu

És a pontosság megköveteli, hoyg elmodjam, mi a nyóckerbe' lakunk. Ugyan nem lerobbant putriban, omló vakolatú szoba konyhában, de a nyócban.
AZért, hoyg tudd, ebben a kerületben sokféle ember lakik, még értelmiségiek is, doktorok is, stb. stb.
Hozzá teszem, hoyg ezen képességekkel, tulajdonokkal nem rendelkező kerületi lakosok is emberek. Jók, rosszak, mint bárki más.(elképzelem, hoyg egy nyolcadik kerületi tanárházaspár, akik ráadásul örökbefogadó szülők, számodra az micsoda rémes élet lehet! )

Én meg ilyen topikba nem szoktam írni, de most szintén nem állom meg.

Szilvia!
Te egy állat vagy! Vagy még az se, mert némelyinek több esze van nálad
Véleményed lehet, csak nem így, és nem ott, ahol tetted.
Szerencsére nekem megadatott, hogy gyermeket szüljek, így nem vagyok érintett a témában, mint ahogy te sem. DE! Mi van azokkal, akiknek nem??? Ássák el magukat? Már ahhoz is pofa kell, hogy valaki(k)nek a fejéhez vágjuk, valószinüleg, élete legnagyobb tragédiáját... Belegondoltál már abba, hogy mi lenne, ha te lennél a helyükben?
Én igenis tisztelem azt a nőt, aki kihordja, megszüli a gyermeket, és utána képes odaadni másnak. Ezt hívják önzetlenségnek! Mert a legjobbat akarja annak, aki nem tehet róla, hogy mikor, hol, milyen körülmények közé jött a világra. Ezek az anyák igenis szeretik a gyereküket, mert lehetőséget adnak nekik egy jobb életre. Az örökbefogadó szülők viszont az én meglátásomban, az igazi ÉDESANYÁK és ÉDESAPÁK! A szó legszorosabb értelmében MEnnyi erő, kitartás, szeretet kell ahhoz, hogy valaki sajátjaként neveljen fel egy gyereket, akit nem ő szült??? Szerintem rengeteg. Akik rászánják magukat az örökbefogadásra, végigcsinálják az egész procedúrát, akár többször, véleményem szerint sokkal több felelősségtudattal rendelkeznek, mint nagyon sok olyan szülő, aki a saját gyerekét neveli. Az örökbefogadást nem lehet elhamarkodni. A gyerekszülést viszont igen. Ez azt hiszem, meg is látszik az állami gondozottak számán
A környezetemben két olyan család van, ahol adoptált gyerekek nevelkednek, sokkal, de sokkal nagyobb boldogságban, szeretetben, és lényegesen jobb körülmények között, mint az átlag magyar gyerekek. Az Õ anyukájuk ÉDESANYA, az apukájuk ÉDESAPA! Velük nem ordítanak a szüleik, nem verik őket, apuka nem a kocsmából megy haza esténként, tudják mi a meleg étel, könyvet kapnak a kezükbe, különórákra járhatnak, és megvan a lehetőségük egy normális felnőtt életre. Rossz nekik? Nem hiszem.

Csak a legritkább esetben szoktam ilyen idiótákkal foglalkozni, mint Te vagy, mert tudom, hogy a legtöbb embernek az a véleménye, mint nekem: MINDEN TISZTELETEM AZ ÖRÖKBEFOGADÓ SZÜLÕKÉ!!! ÉDESANYÁKÉ, ÉS ÉDESAPÁKÉ!

Bea

Gyuzsu:
tévedsz. Nem NEKEM volt bajom a "nyóckerrel", hanem az örökbefogadók cikizték ezt a lakhelyet.

Fifianyu:
te beteg vagy.

Szokesz! Te élvezed, amit csinálsz? Egyszerűen nem tudsz semmiféle más nézetet elfogadni. Ha esetleg ez mégis megtörténne, minden hsz-ed végére odaszúrsz valami "kedveset"( pl. te beteg vagy, mennyi hülyeséget tudtok összehordani, stb.

Szerintem ez nem normális. Emellett megdöbbentett, hogy doktor vagy. Talán tudod, hogy az egészségügy rokona a szociális szférának. Ahol rengeteg hátrányos helyzetű ember fordul meg.

Remélem, a többiek értik, miért nem mennek időben orvoshoz az életet adók, miért menekülnek a kórházból haza a szülés után, miért nem merik megosztani a szülés alkalmával, mi a szándékuk gyermekükkel, illetve miért jelentős, ha az örökbefogadó szülők a kórházi tartózkodás ideje alatt támogatják, látogatják őtek. Azért mert folymatos megvetést élveznek. Olyanok részéről, akik diplomával rendelkeznek és felesküdtek a gyógyításra. Ami nem csak a gyógyszerek felírását jelenti, hanem lelki támogatást is.
És elfogadást, mérhetetlen empátiát. Persze másképpen állna a helyzet, ha a szerencsétlen sorsú ember képes lenne fizetni az ellátásért. Így némi nyugalmat vásárolna magának, hogy lábadozhasson a kórházban a szülés után.

Szokesz, jellemző, hoyg a két hsz-omból csak a nyóckeresre reagáltál. No comment.

bocs, duplázva ment el