Bea!
Gyönyörű a pici lány
Köszönöm jól vagyok, éppen tegnap töltöttem be a 20. hetet. Utoljára az amnio kapcsán volt UH-n 3 hete, most majd csütörtökön megyek dokihoz.
Melinda
A Bolgárkerék utcában én is voltam többször. Huszonévesen a hőmérőzős dolog, aztán a két vetélés után ott csináltak kromoszómavizsgálatot, amiből kiderült hogy nincs ilyen rendellenességem, nyugodtan próbálkozhatok a babával. Aztán amikor a jelenlegi páromat megismertem, és látszott, hogy nehezen jön össze a baba, megint elmentem, de az ottani nőgyógyász nagyon nem volt szimpatikus nekem, mert mindenféle vizsgálat nélkül hasára csapott és erős hormoninjekciókat írt fel. A betegtájékoztatóból aztán kiderült hogy ezeket csak rendszeres UH nyomonkövetés mellett szabad alkalmazni, arról viszont szó sem volt hogy bármikor vissza kéne mennem kontrollra - csak azt mondta, a ciklus közepén adassam be valakivel. Hát ezt inkább mellőztem.
Viszont örvendetes, hogy a szülői szerepre való felkészítésben ilyen alaposak és körültekintőek.
Sokat gondolkodom arról, én milyen leszek mint szülő. Azt hiszem, arra kell vigyáznom, hogy ne bújjon ki belőlem folyton a pedagógus és ne akarjam túl tudományosan nevelni szegényt
. 20 év alatt az oviban sok tapasztalatot gyűjtöttem, kialakult egyfajta szemléletem a gyereknevelésről, fogalmam nincs mit gondolnék ilyen dolgokról ha történetesen nem ezen a pályán dolgoznék. Meg hát a saját gyereket úgyis másképp látja az ember...
Munkahelyre visszatérve: nekem ebben végül is szerencsém van, úgy értem nálunk ha beteg lesz a gyerek, nyugodtan elmehetek táppénzre, tudom hogy nem fognak kiutálni. Mondjuk ez az adott főnökön is múlik, volt nálunk is olyan tendencia, hogy a kolléganőim betegen behozták és valahol elkülönítve lefektették a saját gyereküket, úgy dolgoztak, mert a csoport ellátását nehéz volt megoldani. Most sokkal emberibb a szemlélet. Pedig most sincs könnyű helyzet: képzeljétek, egyszerre hárman várunk babát - táppénzen - ezen kívül egy kolléganőm kilépett, egy eltörte a sarokcsontját, egy ősz óta beteg. 16 óvónőből 6 hiányzik, a többiek hosszúznak folyamatosan, és helyettesítik plusz a vizsgaidőszakban a 2 főiskolára járó kollégát. A szülőket nem érdekli hogyan, csak minden meglegyen, a 8 csoportot el kell látni- hát, nem éppen egyszerű ilyen helyzetben türelmes, nyugodt, kiegyensúlyozott óvónéninek lenni. Sajnálom is a kollégáimat ezért a helyzetért, de hát ez van.
Bocs a regényért.
Icus