Jó reggelt lányok!
Kicsit később jöttem, a vérvétel miatt, ami persze nem jött össze. Először még a körzetihez kell mennem, ő fog adni beutalót, és azzal fognak vért venni. Úgyhogy így tolódik péntek reggelre.
De jó újra itt lenni közöttetek!
Néhány mondat a hétvégéről... tényleg szupi volt, a víz 32 és 36-37 fokos (gyógyvíz). A barátnőm unitesói is ott voltak (véletlenül), aki egészségügyis, ő is mondta, hogy nyugodtan menjek be a melegebbe is, nagyon jól esett a fürdőzés. Nem fürödtünk túl sokat, inkább pihiztünk. A szaunára nagyon ácsingóztam, de persze, így nem mentem. Képzeljétek, viszont defektet kaptunk. Még jó, hogy volt férfi ismerős, aki kicserélte a gumit, nehogy megemeljem magam. Szóval, összességében szupi volt, jót pihiztünk, dumcsiztunk.
A babácskáról... pénteken már ijedeztem, mert még idebent kezdett fájni a hasam, és egész reggelig nem hagyta abba. Szerintem a csípős kajától lehetett, valószínű meghajtotta a hasam, vagy nem tudom mi, mert szombat reggel úgy rohantam fel a reggeli után wc-zni. Szóval, akkor megkönnyebbültem, és utána rendben volt minden. Aztán estére megjelent a barnaság, és azóta van. De tudjátok, most már nem ijedtem meg ettől nagyon, annyi embertől hallom, hogy ilyen létezik. Lényeg, hogy ne legyen vérzés. Bízom benne, hogy az Ég tényleg azt akarja, hogy a kicsike megmaradjon. Szóval, most várom a csütörtöki kontroll UH-t. Remélem, él még odabent a baba. De miért ne élne? Néha olyan hülye vagyok, csak azért megijesztett kicsit a doki. Pedig csak realista volt, én is az vagyok. Csak olyan fura, hogy nem tudni, mi történik odabent, és így élni a napokat, hogy majd csak az UH mondja meg, dobok-e a kicsi szivecskéje.
De mint eddig is, most is úgy gondolom, miért lenne bármi gond is? Nem fogok pánikolni! (Látjátok, milyen hülye vagyok? Egy kis vérzés, meg barnaság, és máris kész paragép lettem. Na, nem mintha azelőtt nem lettem volna az.) Szóval, tolom a napokat, és várom a csütörtököt.