Sziasztok Csajszik
Köszi szépen a gratulációkat! Nagyon aranyosak vagytok
Végre leírtam a történetünket. Bocsi, ha hosszú leszek.
Az egész egy sima amnioszkópia-val indult pénteken reggel. Vizsgálat alatt volt egy kisebb fájásom, ezért a babó szívverése kissé lelassult, én meg eléggé véreztem. A dokim felküldött a szülőszobára.(még jó, hogy nálam volt a táskám!)
Átvettem a hálóinget, rám kötötték a bigyókat és vártunk a fájásokat, amik most már nem jöttek. Ezek után lekerültem az osztályra és haza már nem engedték
Este felé én már totál ki voltam készülve " Miért kell itt maradnom? Semmi bajom sincs!!!" Szó szerint elbőgtem magamat a dokimnak. Szegénykém megsajnálta és megígérte, hogy reggeli vizsgálatok után haza mehetek ebédelni ( természetesen én még azt is kikönyörögtem, hogy éjszakázni maradhassak otthon, mert aznap éjjel nem aludtam semmit. 4 ágyas korteremben voltam, ahol trióban horkoltak a kismamák, melegem volt, nyűgős voltam, vártam a fájásokat, de nem jöttek)
Szombaton reggel haza mentem. Aludtam , ettem, pihentem. Estefelé kimentünk sétálni a férjemmel és anyukámmal. Már a McDonalds-ban vacsi közben éreztem, hogy valami nem stimmel. Mondtam "Jobb volna, ha haza mennénk". Otthon még kártyáztunk egy jót és 23.00- tol hírtelen 10 perces fájásaim jelentkeztek. Éjfélkor már 6 percesek jöttek, így hívtunk a mentőt.
Végig görcsöltem a kocsiban. 00.30kor újra ott voltam a szülőszobán. Újra átvettem a hálóinget, újra a bigyók...Most már szép volt a görbe. Bő 2 ujjnyira voltam nyitva. Jött a beöntés, fürdés, stb.
Aztán kiderült, hogy a szülésznőnket ismerem a konditeremből
. Rengeteget számított nekem, hogy ott volt velünk. Végtelen rendes volt és sokat segített.
A dokimat nehezen tudtak elérni ( Naná! Vasárnap hajnalban?) Eljött kb.4 órakor. Megvizsgált és azonnal elfolyt a magzatvíz. Bekötötték az infúziót és 1 óra múlva ott krákogott a mellemen a kis életünk! Olyan gyönyörű volt és nyugodtan nézelődött.
Aztán elvitték fürdetni ( Apuci kiment vele "Ne hogy kicseréljék!"
)
3,94kg és 51 cm! (Itthon lemértünk - 59cm! )
Megmondom őszintén: valódi élmény volt számunkra az egész terhesség és a szülés is! Sokkal rosszabbat vártam az egésztől. Valószínű én amolyan SZERENCSÉS típus vagyok
.
Most ott szuszog a kiságyban és mosolyog néha az álmában.
Megpróbálom feltenni képet a manóról.
Puszi Olik és Zozkó 1+5