Kiemelt témák

Az iskolakezdés a gyermek számára gyakran együttjár valamilyen egyéb "tanulnivaló" progra- mba iktatásával. Hasznosak, vagy épp ellenke- zõleg, hátráltatják a tanulást az iskola meletti különórák? Ebben a kérdésben is szinte ugyan- annyi a támogatók, mint az ellenzõk száma. Van azonban néhány szempont, amit érdemes meg- fontolni.

Az iskolakezdés a gyermeke számára több okból is "embertpróbáló" feladat. Elõször is, be kell illeszkednie egy új közösségbe, barátokat kell találnia, meg kell ismernie egy csomó ismeretlen gyereket. Szerencsés eset, ha az óvodai csoportból néhány gyerek ugyanabba az osztályba kerül, mert így nagyobb biztonságban érzi magát a gyermek.
Másodszor, meg kell barátkoznia azzal, hogy az iskolában feladatokat kell megoldania, a megoldásokat értékelik is, ami egy újfajta élmény a gyermek életében. Szembesülhet azzal, hogy néhány dolog nehezebben megy a számára, - nem kap olyan jó értékelést - ezeket a feladatokat otthon is gyakorolnia kell. Az iskolában folyamatosan haladnak az anyaggal, vagyis nem lehet olyan könnyen hiányozni, mint óvodából, mert a gyermek lemarad, és a pótlás nehezebb. Az iskola egészében sokkal kötöttebb, szigorúbb fegyelmet kíván. A 45 perces órák alatt egyhelyben kell ülni, az idõ nagyobb részében figyelni kell, be kell fogadni az információt.
Egyszóval nagyon éles a különbség az óvoda és az iskola között még akkor is, ha a gyermek iskolaéretten kezdi meg tanulmányait.

Néhány, vitaindítónak szánt kérdés:
Vajon milyen hatással lehet a gyermekre az iskolával egyidõben elkezdett sport, zene vagy nyelvtanulás? Segíti vagy akadályozza a tanulásban?
Mennyi különórával kezdjük? Ebben az esetben is igaz a mondás, hogy "teher alatt nõ a pálma"? Ha nem kezdi el a nyelvtanulást, sportot vagy valami mást, szenved-e valamilyen hátrányt a gyermek?
S ha különórára jár, mit tanuljon? Kezdjen el sportolni vagy inkább járjon zeneoktatásra, esetleg ismerkedjen meg egy idegen nyelvvel? S ha sportol, mivel kezdje, melyik hangszert, melyik nyelvet válasszuk neki? Vagy éppen Õ válasszon? Tud-e választani 6-7 évesen?

SZiasztok!

Örülök ennek a kölöknet megjelenésének, a babanetrõl ruccantam el ide, remélem ez a társalgó is olyan élénk lesz, mint a babanetes.

Olvastam a vitaindító téma bõvebben kifejtett változatát. Itt ütötte meg a szemem egy mondat (bekezdés), mely szerint:"Más szempontok érvényesülnek azoknál a gyerekenél, akik még egy évre az óvodában maradnak", majd taglalva vala, hogy õket az ovi utolsó évére érdemes beíratni ide-oda, hogy ne érezzék gyengébbnek magukat.

Na ez nem tetszett. Nem tudom, máshol hogy van. Nálunk 4 csoport van az oviban, a középsõ kettõ lényegében kicsi+középsõ ill. középsõ+nagy csoportos korú gyerekeknek. Az, hogy a gyerek hány évig van oviban, "marad még", az totál azon múlik, mégis mikor kezdte az ovit. Hiszen pl. a nyári gyerekek elkezdik sokszor 3 évesen, eleve adódik, hogy õk 4 évig járjanak oviba. Ugyanakkor nálunk a csoportban együtt vannak olyanokkal, akik az elsõ év õszén már a 4 évet töltik, sõt, olyanok is indulnak kiscsopiban, akik akkor nyáron töltötték a 4 évet, azaz 3 év után mennek oviba. Sajnos ebben a cikkben eléggé úgy tûnik, hogy igenis lenne alapjuk gyengének érezni magukat, holott az egészrõl szó sincs, azaz ezek a gyerekek ugyanolyanok, mint az esetleg kevésbé régóta ovibajáró azonos korú társaik!!! Azaz szerintem azt kellene csak nézni, mennyi idõs ill. milyen képességû a gyerek, és nem azt, hogy hány évet jár oviba!!

Akkor vissza az eredeti kérdéshez.
Véleményem szerint nagyon nagy a különbség az ovi és az iskola elsõ osztálya között. ÉN ezt a mai ovirendszer hibájának tartom. Klassz, hogy az ovi nem iskola, ne is legyen az, de ne szeptemberben kelljen a gyereknek egy hét alatt megszokni a napi 4-szer 45 perc kötött elfoglaltságot, az ovi kötetlen foglalkozásaival szemben!

Ezzel együtt azt hiszem, a valóban iskolaérett gyermek számára ez a lépcsõ megléphetõ. Valószínûleg az elsõ néhány hét kell a belerázódáshoz, de utána heti 1-2-3 alkalomból álló külön elfoglaltságot már képes "teljesíteni". Szerintem a döntésben a gyermek és az iskola adottságai számítanak. Szerencsés, ha a különóra az iskolában, esetleg a napközi pihenõidejében van. Mozgékonyabb gyermeknél a sportot támogatnám, nekik nehezebb elviselni az egésznapos ülést.
A különóra mindenképp a gyerek élvezetét kell jelentse, a kell, mert hátrányban lesz felfogás nem helyes a gyerek szempontjából. Ennek megfelelõen a választást a gyerekre bíznám, azzal együtt, hogy javaslom neki a szerintem megfelelõt, megmutatom neki, kipróbáltatom vele.

És még egyszer a korról. Ugyanez a különóra kivitelezhetõ akár 4 éves gyermeknél, ovi mellett is, szülõi javallatra, de végül is a gyerek "igen, tetszik", avagy "ide inkább nem akarok járni" döntésével.

Ildi

Sziasztok!
Na ez egy jó téma. Nagyon sajnálom azokat a gyerekeket, akiket a szülõk agyonterhelnek. Szerintem saját gyerekkorukat akarják valahogy pótolni, az akkor kihagyott dolgokat. Vagy sznobok és a csodagyereket lehet mutogatni a családnak, ismerõsöknek. Inkább foglalkozni kellene többet a gyerekekkel a családban, ha mégis beiratják valahova, akkor az csak játékos dolog kéne hogy legyen. Érdekelne egy-két zseni nevelõ szülõ, hogy mi van a fejükben...
Üdv,
egy kezdõ apuka

Helló!
Én is a babanetrõl jöttem,mert már kinõttem belõle.Itt a sulikezdés a 7 éves fiamnak.Aug-ban lesz 7.Nálunk az oviban csak vegyes csoportok vannak,nem mindig jó,mert a kicsik sokszor elveszik az idõt a nagyobbakkal foglalkozástól,de ugyanakkor úgy látom sokkal toleránsabbak a kisebbekkel,segitik õket.
Én egy héten 2x zeneoviba hordom a fiam.45 perc,zeneiskola,zenetanár.Nagyon élvezi,énekelnek,ritmizálnak és úgy látom nem terheli meg,de van ott egy pár gyerek,aki a hét minden napján valahova jár,torna,zene,nyelv
Hol a gyerekkoruk?
Ennek ellenére én is húzós iskolát választottam a fiamnak,mert gyenlõre úgy érzem,kell,hogy terheljek.Elég eleven és ha vmit elsajátitott,már unja is,ezért gondoltam,hogy sok-sok információ érje.Nem tudom ,jó döntés volt_e? Õsszel kiderül.

Helló Ria!
Azt írod, hogy húzós iskolába irattad a fiadat. Milyen az?
Van egy ismerõsöm aki állandóan produkáltatja a gyerekét. Szegény állandóan foglalkozásokra jár és még otthon sincs nyugta. Sokszor szinte látni a szemein, hogy kényszerbõl teszi. Iszonyat...
Üdv, a kezdõ apuka.

Errõl a témáról mi is sokat szoktunk beszélgetni a férjemmel. Mikortól terheljük túl a gyereket? A fiam 4 és féléves hetente egyszer néptáncra,korcsolyázni és az óvodával úszni jár.A családdal is megyünk egyszer úszni .Úgy érzem ezekkel nem terhelem,hanem adok a gyereknek.Szerintem ha a gyerek élvezi amit csinál, és mellette marad ideje önfeledt játékra is akkor ez már nem lehet rossz .
Másrészrõl pedig nagyon jó ha minél több mozgásfajtával találkozik.
Tudom,hogy nagyon fontos a nyugodt felhõtlen gyerekkor,de a felnõttkort is most alapozzuk meg. Az én jelmondatom: a gyereknek nem pénzt kell majd adni,hanem tudást.

Igazad van, hogy "a gyereknek nem pénzt kell majd adni,hanem tudást". De sokszor azt látni, hogy a gyerekeknek nincs lehetőségük csak úgy , egyszerűen játszani. Felhőtlenül, versenykényszer nélkül. Szerintem az a jó, ha ebből is és abból is jut a gyereknek. De hol az egyensúly? Mi a jó döntés? Most azt hiszem, hogy a játék és a közös program a szülőkkel a leghasznosabb. És talán ha van lehetőség akkor később a nyeltanulással megpróbálkozunk.
Üdv, a kezdõ apuka.

Sziasztok!

Most találtam meg ezt az oldalt és engem is igencsak érdekel a téma. Két leányzóm van, az egyik 3. a másik 1. osztályba jár. Szerintem is az a jó dolog, hogy ha a gyereknek hagyunk idõt játékra, de hagyjuk, hogy kipróbáljon szakköröket is.Nem olyan nagy gond, ha egy idõ után abba hagyja mert nem tettszik neki.A sport az egy nagyon jó dolog, ha a gyereket nem unszolják mindig arra, hogy gyõznie kell minden áron. Az én lányaim két éve "sportolnak", tehát a kisebbik 5 éves korától. Azért tettem idézõjelbe, mert ez nem is igazán sport, hanem egy életforma. Aikidózik mind a kettõ, /én is, de magasabb szinten/.Verseny, hajszolás nincs. Kimondottan gyerekeknek való gyakorlatokat csinálnak, rengeteget játszanak, gurulnak, sokat ügyesednek. Imádják. én tudnám ajánlani minden szülõnek ezt a "sportot". Nem csak testileg erõsödnek, hanem szellemileg is. Nem nevel versenyre, agresszivitásra, megtanulnak vigyázni egymásra és magukra. Az iskolában is sokkal nyugodtabbak, kitartóbbak.
Egy aikidós anyuka

Sziasztok!
Véletlenül tévedtem ide, de nem bántam meg. érdekesek a felvetett kérdések.
A terhelhetoség gyerekenként változó. Minden szülonek ismernie kell gyermekét, és ez alapján (illetve lehetoségei szerint) megadni neki mindent, ami jó a gyereknek. Nemcsak perpillanat, hanem hosszú távon is. Az én fiam egy örökmozgó, 4 éves. Elég nehéz lekötni. Most kiscsoportos. és sajnos mostanában ott tartunk, hogy nem szeretünk oviba járni. A GYES 3 évét úgy töltöttük, hogy a gyerek érdeklodését felkeltve (nem eroltetve), képességeit fejlesztve foglalkoztunk vele. úgy gondoltuk, hogy a mai eldurvult világban megpróbáljuk igényesen szépre, jóra, természetszeretetre nevelni. Ezt pedig nem elég korán elkezdeni. Természetfilmeken, tudományos könyveken, határozókon nott. Lehet, hogy meglepo, de saját választásából. Mesekönyv helyett o a madárhatározót választotta. Eközben nem maradt le semmirol, ugyanúgy játszott, mint a többi gyerek. Csak ha együtt játszottunk, akkor okosan tettük. A mondókák, versek, énekek megtanulása mellett nem okozott problémát az 5-6 éveseknek készített foglalkoztató füzetek megoldása. A gyerek a mai napig imádja oket. A gond most az, hogy 3 évesen én egy értelmes, okos, korához képest komoly tudással rendelkezo emberkét adtam be az oviba. Ehhez képest most 4 évesen elkeseríto. A kiscsoport ellenére különbözo korúak a gyerekek. A tudásszintjükkel nem foglalkoznak, egy kalap alatt tartják a foglalkozásokat. így a kicsik fejlodnek, a nagyobbak megállnak. Gyakorlatilag újat ezalatt az egy év alatt nem tanult az oviban (így nem igaz, mert a kézügyessége fejlodött), csak a hülyeséget hozza haza: köpköd, nyelvet dugdos, verekszik, csúnyán beszél. Ezt mind a többiektol szedi össze. Este már nem lehet vele mit kezdeni, mert annyira fáradt. Elkeseríto, mert látom, hogy egy jóeszu kisgyerek ilyen könnyen el tud veszni a süllyesztoben. Ajánlottak személyre szóló programmal dolgozó ovit, de azt nem tudjuk megfizetni. Ez is egy érdekes téma lenne. Ha nem tudok fizetni, maradjon a gyerek ott, olyan körülmények között, ahova született? Hol lehetne támogatókat szerezni? Mi a véleményetek?
Szipi

Helló Szipi!
A legõszintébben mondom, hogy hihetetlenül jellemzõnek érzem az általad leírtakat. Szerintem nagyon sok szülõ érzi azt amit te, és sokat tehetetlennek érzik magukat a problémával szemben. Pedig lehet, hogy egy-két félreérhetetlenül rossz dolgon kívül nagyon sok fontos, az igazi fejlõdéshez nélkülözhetetlen "apróságot" tanulnak meg a gyerekek az általad leírt ovodai közösségekben.
Magad is azt írod, hogy "egy értelmes, okos, korához képest komoly tudással rendelkezo emberkét" adtál be az oviba - lehet, hogy az emberke éppen az oviban vált olyanná amilyennek az õ korában lennie kell. Persze mi is félünk attól, hogy a mi csemeténk túl sok rosszat szed össze az oviban, de valahogy azt sem szeretném, ha koravén csodagyerekként kilógna a közösségbõl.
Fúrcsa, de megnyugtató érzés tapasztalni, hogy más szülõket is a miénkhez hasonló kétségek gyötrik...
üdv, a kezdõ apuka.

Szipi!

Szerintem az oviban a legfontosabb feladat a gyerek számára az alkalmazkodás. Megszokni azt, hogy itt nem csak õ van, mások is vannak, másnak is vannak igényei, másnak is kell az a játék stb. így nem hiszem, hogy gyermeked semmit sem tanult azalatt az egy év alatt, inkább úgy fogalmaznék, olyanokat tanult, amik otthon nem kerülnek elõ. A sok negatívum engem is meglepett anno, rengeteg hülyeséget hoznak haza. Aztán rájöttem, hogy ezek feltûnõ sokasága csak az elsõ idõben domináns, amíg nekik is újak ezek a dolgok. Nagyfiam 3 év ovi után idén elsõs. Voltak hülyeségei az ovi által, egy idõ után megszoktam, majd elsõ elején meglepetéssel találkoztam az új butaságokkal. De a gyermeket nem tarthatjuk bezárva, elõbb-utóbb a világ kevésbé szép részeivel is kapcsolatba kerül, ha nem oviban, akkor késõbb. Feladatunk, hogy ezek feldolgozását, kezelését is megtanítsuk neki. Nagyon klassz, ha a gyermek sok könyvet, foglalkozó stb. látott, de az életben legfontosabb dolgot az emberi kapcsolatok (kellene, hogy) jelentik. Egyébként ha ez megnyugtat kicsit, idõvel edzõdnek az ovihoz, estére nem olyan fáradtak, a szülõk is edzõdnek a melóhoz, és valamennyire újra mûködni tud a foglalkozás, otthoni fejlesztés. én is sokszor úgy érzem, alig tanulnak valamit az oviban, de az óvóda nem iskola, nem arról szól, hogy információkat, tudást öntsenek a gyerekbe.
Ildi

U.i. eddigi azonosítónevem (Pethes Ildikó) lerövidítem, mostantól Ildi-ként írok.

Sziasztok!

Ezzel az ovódás problémával én is találkoztam amikor a lányok oda jártak.Nem lehet a gyerekeket elzárni az "élettõl". Szerintem az otthoni példa sokkal jobban hat a gyerekekre. A lányaim is csunyán kezdtek beszélni, de leültem velük megbeszélni, hogy anyáék sem beszélnek csúnyán, a papáék sem beszélnek csúnyán. Lehet, hogy a lányokkal könnyebb, de iskolásan is csinálnak butaságot. Most például kipróbálták a cigarettát, talán két slukk erejéig. Nálunk csak anyósomék dohányoznak, nem is szeretnek a lányok átmenni mert "büdösek". Az egyik osztálytársuk beszélte õket rá, több gyerek könnyebben csinál hülyeséget. De a lányok elmondták, hogy mit csináltak, nem titkolták. Most ezért tiltsam el õket a barátaitól? Kipróbálták, más is kipróbálta, még sem cigizik. Nem is ízlett nekik. Sajnos nem állhatunk mindig mögöttük hogy óvjuk õket. Mi csak irányítani tudjuk, finoman, így õk is rájönnek talán, hogy nekik mi a jó. Ehhez látok nagy segítséget a sportban. Ott a megfelelõ mester irányítása alatt a gyerekek sokat tanulhatnak. A szülõ jó példája is rengeteget számít.
Egy aikidós anyuka

Szia aikidós anyuka!
A lányok hogy viselik a szigorú rendet, a fegyelmezést az edzéseken? Vagy az aikidóban lazábbak?
üdv, a kezdõ apuka.

Bocs, hogy ilyen késõn válaszolok.
Az edzések nem olyan szigorúak.Az odafigyelés természetesen követelmény,a technikák bemutatásánál a gyerekek csöndben figyelnek seizában ülnek, de mikor õk gyakorolnak igencsak hangzavar van.Nagyon sokat játszanak. A technikák az õ szintjükre vannak leegyszerûsítve, egy edzésen csak két technikát tanulnak, gyakorolnak, közötte játékos vetélkedõk.Gurulás, ugrálás, "kötélhúzás" az övvel,kidobós. Tudni kell hogy az aikidóban nincsen verseny, így nem alakul ki a gyerekek között rivalizálás, a gyakorlottabbak segítenek a kezdõknek. A lányaim nagyon szeretik, alig várják félévente a "vizsgát", hogy más színû õvre tegyenek szert. A nyári szünet alatt mindig nyúznak, hogy mikor mehetnek edzésre. Hozzá kell tenni, hogy a mester nagyon közvetlen, fiatal, és ért a gyerekekhez. Felénk három gyerek csoport van, csoportonként 20 fõs létszámmal.A lányok sokat ügyesedtek, erõsödtek amióta járnak. Minden gyereknek tudnám ajánlani, ahol elérhetõ.
üdv, egy aikidós anyuka.

Szia aikidós!
Megszívlelendõ amit leírtál. Minden jel szerint a lányaid a sportolós közösségi körülmények között még a fegyelmezést is boldogan tûrik. Arról nem is beszélve, hogy bizonyára otthon sem szedik úgy szét a lakást, ahogy más, nem eléggé átmozgatott gyerekek?
helló, apa

Helló!

De, a lányok-szerintem- ugyanúgy örökmozgók.Habár nem tudom milyenek lennének az edzések nélkül.így is, ha jó idõ van állandóan kinn vannak, bicikliznek, ugrálnak. Rossz idõben gondok vannak velük is. De az iskolához hamarabb hozzászoktak.Igaz, délután elõször a "tombolás" a megengedett, edzés, játék, utánna ülünk le tanulni, úgy 16 óra körül. Nem napközisek, otthon ebédelnek, így ezt meg tudjuk csinálni.Ha van kedvük mennek különórára, nem csinálok belõle problémát, ha valami nem tetszik nekik és abba hagyják. Szerintem, ha valamit nem próbálhatnak ki akkor nem tudják eldönteni, hogy mit szeretnének igazán.Nekünk felnõtteknek sem megy minden elsõre,csak a gyerekektõl várjuk el,hogy egybõl dönteni tudjanak. Csak remélni tudom, hogy igazán értékes, dönteni tudó felnõtt válik belõlük.
Szia, egy aikidós:Móni

Szia Móni!
Azért is tetszik amit leírtál, mert a jányaid a fegyelmezést, a kitartást megtanulják az edzéseken. Szerintem sem rossz, hogy otthon szabadabbra engeded õket.
Hajrá,
apa

Kedves Szipi!

Nem sokat tudok a magyar ovodakrol (nehany eve kulfoldon elunk), de a noverem gyerekeirol tudom, hogy olyan ovodaba jarnak, ahol egy csoportba mindenfele koru gyerekek jarnak, a kiscsoportostol a nagycsoportosig. Igy a kicsik sokat tanulhatnak a nagyoktol, a nagyok pedig... hat nem tudom, hogy nekik mi benne a jo. Amikor peldaul a nagyoknak angolorat(!) tartanak, a kicsik kozul is odaulhet, akit erdekel, persze a "szamonkeres" rajuk nem vonatkozik. Talan van ilyen ovoda a kozeletekben!

Egyebkent irtam egy (igen hosszu) hozzaszolast az OLVASAS rovatba, legalabb annyira szol a gyerekek leterheleserol is - kulonosen ajanlom a Kezdo apuka figyelmebe!

Kinga

Szia Kinga!
A lányom egy olyan ovodába jár ahol vegyes csoportok vannak, sõt a foglalkozások egy részénél még a megszokottnál is jobban keverednek a gyerekek. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a kicsikre, a bölcsödés csoportra, a másfél-két-három évesekre nagyon jó hatással van az ilyen környezet. A nagyobbakat sem veti vissza ez a keveredés, mivel apránként kialakul bennük a gondoskodál, a másokra való odafigyelés. Persze a nagyobbaknak meg kell kapni azt a tudásanyagot is, ami az õ korcsoportuknak megfelelõ, de ezt az ovodai pedagógusok képesek megoldani.
apa

Az enyemek is ilyenbe jartak, igaz remek ovó nénikkel. Imadtak oviba jarni!! Csak tamogatni tudom a vegyes csoportos ovikat

Jut eszembe! A terhelhetõségrõl: most, hogy eltelt néhány nap, hét amikor a Tamara nem ment oviba félelmetes volt látni mennyire nem elég már neki az otthoni környezet. belekóstolt a társasági életbe, a szélesebb világba, így pedig ingerlékenyebb, nyûgösebb az ovi nélküli környezetben.
látszik, hogy hiányzik neki az ovoda a programokkal, a foglalkozásokkal, a fegyelemmel.
apa

Sziasztok!

Tudom nem teljesen ide tartozik amire kivancsi vagyok, de azert ha nagyon tagan vesszuk gyerek terhelhetoseget ide is belelehet szoritani azt amire kivancsi vagyok.

Szoval van nekem egy kicsi lanyom aki most szeptemberbe lesz meg csak 6 eves. Mi kulfoldon elunk O itt mar iden elso osztalyba jar. Itt 3 osztalyig csak nyomtatott betukkel irnak gyerekek. En szeretnem ha kicsi lany megtanulna magyar gyongyirast, de valahogy a keze nem all ra . Iszonyu girbe gurbak a vonalai. Magyar tanitonenik szivbajt kapnanak tole. Szerintetek eroltessem hogy irogasson es nyuzzam ot addig meg szepek nem lesznek a vonalak es betuk, vagy varjak meg egy evet mig magyarorszagi ido szerint is iskola koteles lesz. Lehet olyan hogy meg keze nem eleg fejlett a betuk irasahoz? Olvasni magyarul mar 1 eve megtanult es az nagyon ugyesen is megy. Kicsi meseket mar szivesen olvas maganak. Szamolni is imad, csak ez az iras ami kicsit aggaszt. Mindenkinek az otlete tapasztalatat szivesen olvasom es veszem.

Napocska

Napocska!

Nekem a nagy fiammal van egy kis probléma az óvódában, 4,5 éves tehát középsõs. Nehezen rajzol és fél az ovónéni, hogy jövõre nem tud haladni a többiekkel az iskola felkészítõn.
Magyon görcsös amikor "kézi munkát" kell csinálni, ezért azt a javaslatot kaptam:

gyurmázzon, fûzzön gyöngyöt, gyúrjon papir gombócokat,
vágjon ollóval elõbb csak összevissza majd alakokat, csipe terítõket,
hajtogasson pl. origami,
fessen ujjfestékkel, ecsettel,
fessen száraz ecsettel úgy mintha leakarna porolni valamit, fessen a levegõbe,
színezzen, rajzoljon, firkálgasson minden félével,

biztos emlékszel még a mi gyerekkorunkban is volt füzõlap és mintákat lehetett csinálni,

szia

bigacsiga Kata

Bigacsiga

Koszonom az otleteket.

napocska

Szia Napocska!
A kéz fejletlenségét felejtsed el, biztosan nincs semmi ilyesmi. Egyszerûen csak többet kell játékosan rajzolni köröket, íveket sormitaként. Meglátod, tetszeni fog a lányodnak.
apa

Apa es Bigacsiga

Koszonom otleteket. Lanyom imad ollozni es rajzolgatni. Nincs olyan pair ami megusza keze munkajat. Legkisebb papirt ujrahasznositja ahogy o nevezi. Remelem hamarrosan o is fog tudni szep koroket rajzolni mint novere. Az a baj ha nem elso gyerekrol van szo mar hajlamosak vagyunk hasonlitgatni masik hogy is csinalt.

Koszonom mindenkinek az otleteket tanacsokat

Napocska

Napocska!

Ma láttam még egy jó ötletet neked az oviba.
Azt hiszem kollázsnak hívják a teknikát.
Szerintem mozaik. Csináltass képet a gyerekkel magokból füszerekbõl. Az is jó aprólékos dolog ügyesíti az ujjakat.

bigacsiga Kata

Bigacsiga

Tetszik az otlet, koszonom hogy gondoltal ram.

Napocska

Sziasztok!
érdekes, korábban idegenkedtem attól, hogy ollót adjak a gyerek kezébe. De látva azt, hogy Tamarát mennyire leköti a papírvágás, megtörtem... Kiderült, ez az egyik legjobb kézügyesség fejlesztõ. Persze az sem mindegy milyen ollót adunk a gyereknek, meg a szemünk rajta kell, hogy legyen a rosszaságokon.
apa

Apa!

Olló ügyben a kedvenc sztorim:
6 éves lányom egy szép napon úgy döntött, hogy hosszú már a fru-fruja. Mivel anya épp a kertben ténykedett, úgy gondolta, megy ez egyedül is.
Mikor bejöttem, csak azt láttam, milyen új frizurája van. Sehol semmi hajmaradékot nem találtam, teljes rendet csinált maga után. A fru-frut jó rövidre vágra, igazítani nem volt értelelme, mert még rövidebb lett volna.
Viszont: totál jó lett, fel se tûnt a népeknek, hogy maga csinálta. Lehet, fodrász lesz?
Mindenesetre azóta létezik nálunk az "ollóengedély" fogalma.

Ildi

Szia Ildi!
A te sztorid is bizonyítja, hogy mennyire tanulékonyak a gyerekek, bár az olló egy kissé kockázatos eszköz.
érdekes dolgot tapasztaltunk otthon a lányomnál. Tamara most három éves és így az ünnepek alatt, az ovodai szünet alatt tökéletesen igazolódott, hogy hiába a két szülõ, kutya, macska, a kicsinek hiányzik a társaság, és az a terhelés, ami abban a környezetben éri õt.
Az otthoni körülmények között képtelenség azt az ingergazdagságot elérni.
Kiváncsi vagyok, hogy mától mennyire érzõdik majd az ovi újraindulása...
apa

Apa!

Kell még Tamara mellé kettõ és akkor olyan ingergazdagság lesz otthon hogy ihaj-csuhaj!!!
Nálunk a szünetben már inkább az a baj, hogy nem bírják egymást, ráunnak egymásra, ami a viták fokozódásában nyílvánul meg.
Ildi

Sziasztok!
Most olvastalak titeket, és nagyon érdekes dolgokat írtatok. Nekem lenne egy idevágó kérdésem. A legtöbbeteknél már iskolás korú gyerekek vannak, úgyhogy remélem tudtok jó tanácsokat adni nekem. A fiam elmúlt három éves, és idén szeptembertõl megy óvodába. A gondom az, hogy két óvoda között nem tudok dönteni, hogy melyikbe járjon. Az egyikben "comelius-2" rendszer mûködik. Igazán nem tudom, hogy mit jelent, de az biztos, hogy állandó teljesítményorientáltság van a gyerekek és az ovónõk részérõl is. Viszont van ebben az óvodában zene, karate, úszásoktatás.
A másik óvodában "csak" egészségre nevelés van, semmi magas szintû követelménynek nem kell megfelelni. Persze iskolára felkészítõ van.
Tehát nem tudom, hogy az iskolakezdéshez melyik lenne majd a megfelelõ. Ha szigorúan fognák, és meg kéne felelnie a követelményeknek, vagy ha hagyják játszani, gyereknek lenni.
Elõre is köszi a válaszokat.
Bocsi, egy kicsit hosszú lettem. Sziasztok.
Szilvi

Szilvi!

3 évesen semmi szüksége az ilyen olyan felkészítésekre. Ekkor arra van szüksége, hogy játszhasson. HOgy ezt biztonságban, kedves óvónénikkel és lehetõleg azért minél jobb technikai körülmények (csoport létszáma, csoportszoba nagysága, kialakítása, udvari állapotok, játékok állapota stb) tehesse. Elõny, ha az óvónénik lelkesek, leülnek közéjük játszani, alkotnak (papír, ceruza, olló, ragasztó, ennyi elég is ehhez), mesélnek, természetbe járnak. A karate, úszás stb olyan, hogy ha nagyon akarsz, akkor ovi nélkül is meg tudod oldani, de akkor is inkább csak 6-7 éves kor körül, addig felesleges.
Ma -tudtommal - az ovikban tilos kötelezõ foglalkozásokat tartani (mint anno nekünk volt), csak a testnevelés köttött, a többi olyan, hogy amelyik gyereknek van kedve épp csinálni, az csinálja, aki nem az nem. Egyre több helyrõl azt hallom, hogy az iskoláknak kéne végre alkalmazkodni az ovihoz, és elfogadni azt, hogy az ovi nem mini-iskola.

Ildi

Ildi!

Köszönöm válaszodat. Én is hasonlóképpen gondoltam, csak megerõsítésre vártam. Ráadásul errõl az oviról jókat hallottam, a másikról meg semmit. Mármint ovis szülõktõl. Majd jövõ héten jövök, és elmondom, hogy végül melyikbe vették fel, mert mind a kettõbe jelentkeztünk. Dönteni csak akkor kell, ha esetleg mindkettõbe felvették. Majd kiderül.
Szia
Szilvi