Köszi Annamarik
EGyébként Sziasztok!
Szóval a történet két hónapja kezdődött, amikor is Apu vidéken kórházba került, mert nagyon magas volt a pulzusa. Onnan három nap múlva hazaküldték, hogy majd magától helyreáll. Ez nem történt meg, így feljöttek Pestre egy belgyógyászhoz, ami rengeteg vizsgálatot kiírt neki és ott úgy döntöttek, ha a pacemakert kell beültetni.
Viszont további vizsgálatokat írtak ki, amiknek január elején lettek meg az eredményei.
Apu elsején újra kórházba került vidéken, mert rosszul lett (szintén magas pulzus), hívtuk gyorsan a pesti dokit, hogy ez van, átveszik-e onnan vagy mi legyen, ő pedig azt mondta, hogy majd intézze a gyöngyösi kórház, ők mossák kezeiket.
Annyit mondott még, hogy meglettek az utolsó vizsgálatok eredményei és nem valami jók, meg van nagyobbodva Apu szívizma és meszesek a koszorúerei. Reménykedjünk, hogy vmi főér meszes, mert azt lehet "tisztítani", ha mellékér, nem tudnak mit csinálni.
Gondolhatjátok, hogy kétségbe estünk, el is szomorodtunk, mi lesz, ha nem tudnak rajta segíteni.
A gyöngyösi belgyógyász rendes volt, beutalta Pestre a Szabolcs utaci Kórházba egy prof-hoz. Õ egy-két napig vizsgálta, csináltak nála szívkatéterezést, ami kimutatta, hogy semmi meszesedése nincs és pacemakert se javasolt, csak egy szívkiüttetést, ami visszabillentette a szívritmusát.
Így most otthon van, kapott más gyógyszereket a proftól, újra a régi, jó a vérnyomása és a pulzusa is :-)))))))))))))
Ennyi a sztori röviden!
Most megyek, mert kiabál Máté, hogy Anyuci gyeje!
Puszi
Judit