Sziasztok!
Nem kivanom senkinek a mogottem allo masfel napot!
ket lyukas oram volt, kimentem ugyet intezni a varosba. Visszaertem elmentem WC-re es barnas valadek jott.
Teljesen ketsegbe estem egybol hivtam a dokinomet, aki a korhazban volt, de nem tudtam vele beszelni, mondtak menjek be. Az egyik kolleganom vitt be, nagyon rendes volt. Nagy nehezen megtalaltuk, de pechemre pont mutetrol szaladt ki, ezert mondta, hogy menjek egyre a rendelojebe, vagy most le az ambulanciara. Lementunk az ambulanciara, ekkor 3/4 12 korul volt. Sehol senki, azt se tudtak lesz/e doki. Fel egy utan meguntuk a tetlen varakozast, es visszakertem a kiskonyvem, meg akkor se tudtak, hogy lesz-e valaki orvos, es fogtuk magunkat eljottunk. Engem a munkatarsam letett az orvosom rendelojenel, o ment vissza a suliba. Itt megint kb. 3/4 ora varakozas. behivott, megvizsgalt, es kozolte ez fenyegeto vetelesnek a jele...
Teljesen magam ala kerultem, es elkezdtem sirni. Mondta, hogy a mehem a terhessegi hetnek megfelelonagysagu, es beutalt ma reggelre UH-ra, hogy biztosabbat lehessen tudni, es persze azonnal tappenzt javasolt. Itthon delutan iszonyatos fejfajasom lett, azt sem tudtam fiu vagyok-e vagy lany. Igy visszagondolva alig emlekszem valamire, annyira szornyu es elviselhetetlen volt. Ejjel persze alig aludtam valamit, allandoan az jart a fejemben, hogy valyom a pocaklakoval mi van. Reggel 1/2 8-ra kellett mennem a korhazba, es miert ne doki csak 1/2 9-re jott. Huvelyi UH-t csinalt, es szerencsere mindent rendben talalt
,es o nem latott verzest, pedig mondtam neki, hogy reggel is volt halvany rozsaszines barnas valadekom. De a lenyeg, hogy a kispicur mozgott es vert a szive.
Ma delutan voltam a korzetimnel felvett tappenzre es mostantol itthonrol kovetem nyomon a Babanetet. A sulban nagyon rendes volt az ig. helyettes, mondta nyugodjak meg, es ne foglalkozzak a sulval, hanem a babaval. Az ig. majd csak hetfon fogja megtudni mi van, mert sielni van.
Ennyi. Mindenkinek azt uzenem, hogy nagyon vigyazzatok magatokra es a babatokra!!
Moni