Sziasztok!
Üdv. mindenkinek!
Hanzi:
Szilveszteri petárdák: tényleg gáz. Sajnálom, hogy Marcus megijedt tőle.
Ugye milyen hamar hozzá tudnak szokni ahhoz ami nekik szimpi? Egyszer valahol olvastam, hogy csak olyat tegyél meg a gyerekkel kapcsolatban illetve a gyereknek, amit folytatni is akarsz. Hát azt hiszem ez az ilyen helyzetekre lett kitalálva, mármint ez a mondat. Persze Szirom helyzetére is igaz szerintem.
Hát csak sikerül leszoktatni róla.
Ajtó becsukás: nálunk most már csukva van az ajtó, ha alszanak, mert Niki érzékenyebb a zajokra Vikit pedig nem zavarja, ha becsukjuk, sőt. Én általában úgy jövök ki a szobából, hogy még nem alszanak, elköszönök tőlük és becsukom az ajtót, s maguktól elalszanak vagy kaszinóznak és aztán valamelyik elalszik és követi a másik. Azt hiszem az nagy hajtóerő, hogy látják egymást szundizni, illetve Viki minden lefekvésnél elsorolja ki mindenki alszik, és akkor megnyugszik, hogy nyugodtan aludhat, nem marad le semmiről. Szerintem az hogy Ádám is lefekszik az Marcusnak is valami ilyet jelenthet.
Azzal, hogy a hiszti anyának szól tökéletesen egyetértek, nálunk is ez a helyzet, illetve mivel nagyon apásak, még apának is nyomatják. A nagyszülőknek, hugomnak szuper gyerkőcök tudnak lenni. Dehát kivel hisztiznének, anya aki legtöbbet van velük, illetve aki leginkább neveli is, s ez ha akarjuk, ha nem konfliktusokkal jár, amit részükről hisztivel próbálnak megoldani.
Nyuszi:
Valóban sokat vitatkoztunk Szirommal a sírni hagyás témában. Csak annyit reagálnék a hozzászólásodra, hogy szerintem nem egyenlő a sírni hagyás azzal, hogy nem segítek neki, ha segítséget kér. Azért azt már gondolom Te is tudod, hogy mikor sír Csenge azért, mert bajban van, vagy mert szüksége van valamire, illetve Rád és mikor hisztizik, vagy csúnyán mondva éppen szivatni kívánja a felmenőket. (Már előre érzem, hogy az lesz az első reakciód, hogy hát azért sír éjjel Csenge, mert szüksége van az anyukájára, ez evidens - Ha mégsem ez jutna eszedbe, akkor írd meg nyugodtan! -, de azért gondold végig mégegyszer. Biztos, hogy nem egyéb dolgok azok, amiért sírhat, illetve, hogy nem azért sír már, mert megszokta, hogy ha kell ha se ott vagy mellette, meg hogy ez azért alakult így, mert nem volt szíved hallgatni, no és a kedves szomszédok miatt... )
Én a magam részéről tekintettel lányaim extra sírósságára hamar hozzászoktam ahhoz, hogy bizony muszáj megkülönböztetni a sírásokat és csak akkor figyelni, ha ez nem a hiszti kategóriába tartozik. És láss csodát egyik se szokott le a sírásról és főleg nem arról, hogy segítséget kérjen. Viszont az is igaz, hogy azzonnal ott termünk, ha nem hisztiből sírnak. S ami a fő, hogy ilyenor kevés kivételtől eltekintve azonnal megnyugszanak amint meglátnak és ha ez éjszaka történik, akkor pár perc múlva alszanak tovább. Én még egyik gyerek miatt se voltam fenn fél óránál többet éjszaka (kivéve mindkettőnél az éjszakai szopi volt).
Szirom:
Hát csak annyit tudok mondani, hogy sikeres próbálkozást kívánok! Illetve még annyit, hogy a biológiai óra nem áll át olyan könnyen, szóval, ha a korábban kelést próbálod, ne csak egy-két alkalommal, hanem következetesen próbáld hosszú ideig. De ez áll minden módszerre. Szerintem a lényeg módszertől függetlenül, hogy el kell dönteni mi legyen és következetesen ahhoz tartani magad.
Amúgy anno még Manó ajánlott egy könyvet "Suttogó" vagy mi a címe. Én elolvastam és megdöbbentő volt, mennyire igaz ami ebben van. Az más kérdés, hogy nálunk nem jöttek be a módszerek, ahogy Manónál sem, de hátha nálatok lehetne belőle profitálni. Úgy érzem, hogy a saját módszerekkel kombinálva van eredménye annak, hogy elolvastam. Nem tudom meg van-e nektek, de ha nincs szívesen kölcsönadom, ha gondolod. Nyuszi neked is ajánlom, de mintha úgy emlékeznék, hogy Te olvastd vagy megvan neked.
Még egy és véletlenül sem gonoszkodni szeretnék, de azért ezt minél hamarabb meg kellene oldani nemcsak azért mert nincs egy szabad estétek, meg fáradt vagy, hanem mert ha ez tényleg így van ahogy írod, nehezen fog az ember a kistesó témáért rajongani. Ha meg mégis sikerül rábeszélned, amit nagyon remélek és amiért drukkolok is folyamatosan, de hidd el nekem, hogy sokkal nehezebb akkor ellentmondani Miksának, amikor amúgy is nagy csapás éri azzal, hogy már nem "egyke", mert ő már fel fogja fogni, Vikó azt hiszem csak most kezdi felfogni... Plussz terhesen is meg a kicsivel is lesz elég nyűgöd amúgy is, nemhogy még ilyen plusszok is hozzájöjjenek. Persze ezt Te is tudod, bocs, hogy beleszóltam, meg, hogy így előreszaladtam.
Félelem: én nem hiszem, hogy ez félelem lenne, szerintem az nem ilyen játékos formában nyilvánul meg. Én kitartok a "meddig mehetek el" próbálkozás gondolatom mellett.
Na már megint kifejtettem a nézetemet, pedig megfogadtam, hogy nem teszem többé, mert írtam már róla eleget, de nem tudom megállni. Bocsi'... De talán azért is van ez így, mert nekem bevált a módszer, szóval nem kibicnek semmi se drága alapon beszélek és ahhoz képest, amiket Ti itt írtok az éjszakáitokról, meg az elalvásokról hát komolyan mondom, hogy kerekednek a szemeim (pedig huncutságban és hisztiben sem utolsók a lányok). S mindemellett a gyerekeink nem lelki sérültek és tudják, hogy számíthatnak ránk (legalábbis Viki már felfogja). Én vallom, hogy egy egészséges gyereknek a normál életet csak annyira szabad problémássá tennie, amit az adott szülők hosszútávon képesek elviselni. A lényeg a hosszútávon van. És valljuk meg két év még nem hosszútáv gyerek témában. A hosszútáv az, hogy nem egy eset van, hogy még tinédzser korban is hasonló gondokkal kűzdenek (szomszédaim példája). Igaz olyat még nem hallottam, hogy a 40 éves "gyerek" pl. a mamája mellett alszik. Szóval végülis minden megoldódik egyszer magától, kérdés ki tudjuk-e várni...
(Nem szoktam, de most muszáj volt.)
Mindenkinek minden jót!
Marycus