Ancsa,
Julcsi,
köszi régebbi kérdésedet, nincs semmi gondom a várandóssággal. Mivel nem hánytam, meló és koránkelés sincs, és a hasam sem akkora még, hogy problémákat okozzon, csak az öröm van.
Büszke vagok a pocimra, tegnap este már játszani is tudtam vele. Kitapogattam, épp hol van a baba, megnyomtam felette a hasam, akkor mindig marha élénk lett, kickboxolt ezerrel az ujjam felé. Lehet, hogy neki nem volt olyan vicces, mint nekem, azért?
A pukli fölé raktam a fonendoszkópot, azt is püfölte, meg kaparászta ezerrel, hallottam is a "kaparászását". Aztán már tudtam "idomítani" is: kicsit arrébb megnyomtam, és akkor pár másodperc múlva arra a helyre püfölt.
Na nem mondom, hogy mindig pont oda, de Pavlov sem haladt gyorsabban szerintem a kutyájával.
A koszttal szerintem meg van elégedve, mert utána mindig sokat mozog.
Na, szóval mindig az történik a hasamban, amit én annak hiszek, hogy történik.
Gondolom ez már csak olyan "kismama-kór".
Felütötte fejét a "nagymama-kór", anya már szervezkedik egyre nagyobb gázzal.
Tisztára "rózsaszín" lett már.
Mindenáron itt akar lenni, beköltözni hozzánk, amikor hazajövünk a kórházból, segíteni, mert én "biztos fáradt leszek", férjem meg "nem ért a gyerekhez." Mi meg pont hármasban szeretnénk lenni az elején. A legrosszabb esetben szerintem majd férjem tartja a könyvet, és meg csináloma babával, ami a rajzon van.
Mondjuk nem azonos az ízlésünk és a felfogásunk, de majd lesz valahogy. Valszeg én is ilyen nagymamajelölt leszek majd...vagy gázosabb.