Sziasztok!
Most csak gyorsan benéztem itthonról, de most sincs már túl korán. Most látom csak, h mennyire hülye vagyok, mert volt eszemben, h megkérdezem, h átküldhetem-e vkinek a táblát, de aztán persze szépen elfelejtettem...
Bocsika!
Ezen a gépen nincs rajta (és nem túl frissek benne az adatok...), de ünnepélyesen megígérem, h holnap átküldöm Móninak és Julcsinak, írok hozzá használati útmutatót (nem kötelező ám aszerint csinálni, de hátha segít
), aztán majd Õk lezsírozzák egymás között, hogy kié is legyen.
Ja, kicsit beleolvasgattam minden kimaradt oldalba (sajna csak pár hozzászólást sikerült olvasnom) és jót mosolyogtam.
Nem is tudom, h min...
Jaaa, de beugrott! Hát, csak annyi, h vannak itt fiatalkák (nem megsértődni!
), nekem meg eszembe jutott, h én nemhogy húsz körül megtaláltam volna álmaim pasiját, de 20 évesen még szűz voltam!
(Na jó, utána azért szinte mindent bepótoltam...
)
Ja és az én pasim is az idén lesz 27 (én meg ugye 29...).
És tetszett, amit Julcsi írt, h régebben meg akarta váltani a világot (a munkahelyén), de most már egészen másképp gondolja. Én is ugyanezt az ambivalenciát érzem. Régebben (1-2 éve) kicsit meg is sértődtem, h nem léptetnek elő (mármint munkailag
), most meg azt is el tudom képzelni, h szülök 4-5 gyereket és itthon maradok HB-ként.
Mondjuk bele kell húznom, ha nem nyugdíjból akarok gyesre menni!
Nnnna, asszem, befejezem a hülyeségeimet!
Próbálok azért néha benézni!
És édesek vagytok, h azért hiányoltok!
Pussz:
Kata
Ja, és tök fura dolgot vettem észre magamon: akármilyen fáradt is vagyok, vagy fáj a fejem, negatív, kedvetlen vagyok, stb., ha elmegyek a keresztlányomhoz, vagy a bnőm kisfiához, ott olyan vagyok, mintha kicseréltek volna: tele vagyok energiával, órákat szöszmögök (na jó, játszunk
) a gyerekekkel, elfelejtem minden gondom, bánatom, fáradtságom.
És ez tök tuti!
Kata