Amneris!
De jó, hogy itt vagy
!
Köszönöm a válaszokat. Így teszek, átutalással veszek jegyet.
A szülőanya mail küldéséről:
Először biztos leizzadnék, de valószínű, hogy válaszolnék. Úgy gondolom, hogy erről azok tudnak csak hitelesen írni, akik átélték. Szerintem befolyásolhatja az ember reakcióját, hogy a babóca születésénél milyen benyomása volt az örökbefogadónak az életadóról, hogyan váltak el, mit mondtak egymásnak.
Azért vagyok benne biztos, hogy válaszolnék, mert csak így tudnám gyerkőcömet bátran elkísérni (ha akarja persze) felnőttkora küszöbén a találkozásra. Ha nem válaszolnék, biztos nem mondanám el a gyereknek és ez már szerintem hazugság. A kamaszkor (magamról is tudom) csuda kacifántos és ha én őszinteségre nevelem gyerkőcöm/ gyerkőceimet joggal várhatják el ugyanezt tőlem.
Viszont az is felmerült bennem, hogy az az életadó, aki időnként felbukkan, valóban úgy érzi, hogy jól döntött? Valóban le tudta zárni életének azon szakaszát?
Lehet, hogy megkérném a szervezetet, akik az örökbefogadást segítették, hogy beszélgessenek el vele, mert akárhogy is, de biztos felzaklatja a családot és ha nagyobb a gyerkőc őt is egy-egy ilyen felbukkanás.
Sokféle gondolatot és érzelemet váltott ki belőlem ez az egész.
Egyrészről a hála vezérelne, mivel az életetadónak köszönhetjük, hogy nekünk is megadatik a családdá válás.
Másrészt rögtön a törvény jutott eszembe, miszerint nincs joga az életet adónak kapcsolatot kezdeményezni a családdal (ha jól tudom).
?????????????????????????????????????????????????
NIKINOZSÓ kérhetnénk tőled is tanácsot, véleményt, tapasztalatot?????????
Üdv Renóca